tag:blogger.com,1999:blog-43915700144362106892024-03-13T17:53:05.272+01:00I'm GoddessIsteni színjáték egy főreS.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-69142271218008515692023-08-08T02:13:00.004+02:002023-08-08T02:13:44.567+02:0037. Hazatérés<p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipqd0ytuaKMm1_LPqM8KFsrRpQWeHirXytTrAm24aDJB-zQ1SUdMhrthmJ9ywvQ3VYAab5rHnP3WrkpC-z7_4ug834P3dII-qdbolKR8Wb8k4yQI0i7mIRrBOKOpGNPf6wemconkpkyyD2jmU0vEkowZYCxqExoMbouqjbN3A3Qzz05HyW33rx3g-USDLP/s800/37.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipqd0ytuaKMm1_LPqM8KFsrRpQWeHirXytTrAm24aDJB-zQ1SUdMhrthmJ9ywvQ3VYAab5rHnP3WrkpC-z7_4ug834P3dII-qdbolKR8Wb8k4yQI0i7mIRrBOKOpGNPf6wemconkpkyyD2jmU0vEkowZYCxqExoMbouqjbN3A3Qzz05HyW33rx3g-USDLP/w640-h400/37.png" width="640" /></a></p><blockquote><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />Nincs szükségünk senkire, hogy elmondja, mit tegyünk. Szabadon követhetjük saját utunkat. Nincs se könyv, se tanító, hogy válaszokat adjon, megmutassa az utad. Válaszd a sajátodat! <br />- Ezio Auditore da Firenze</blockquote><blockquote><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p></blockquote><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><br /></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Napjaink, amerikai légtér ismeretlen pozíció<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">A repülőgép egyenletes zúgása, habár el nem altatott, de
elmémet valamelyest pihenésre sarkallta és az emlékezés mély gödrébe terelte.
Rengeteg idő telt el azóta, hogy amerikai földre tettem volna a lábam és éppen
amennyire közel volt, éppen annyira nem vártam a viszontlátást. Ez a föld,
amely annyi szenvedést és veszteséget adott számomra. Hogy lesz-e most
változás? Nem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Ez az ország, amely vértengerre épült, s mások vörös vízével
itatja saját fáját, hogy életben maradhasson a kietlen sivatag közepén. Egy
ország, ami annyi mohó álmot tört össze, hogy néhányat beválthasson. Egy
ország, ahova mindenki vágyik, ám onnan örökre elvágyik. Ez vár rám ismét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">A finom bőrülésből, csak úgy áradt az izzadtságszag, de nem
is lehetne ez másként, mivel aki ezzel utazik, az sosem jókedvéből teszi.
Ujjaim végig simítanak a sötét, fa asztalon, hogy rákulcsolódjanak a teásbögre
síkos porcelánfülére.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kellemetlen
szagot elnyomja a forró ital cseresznyés párája, ám Natasha éles tekintetét,
amelyből sugárzik a gyűlölet, semmi sem képes elnyomni. Kapcsolatunk erős és
állandó.: erősen viszályos és állandóan haraggal teli, amin az idő nem
változtatott soha. Mégis…. a világa tőlem függött, általam jött létre, majd
maradhatott fent.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Több, mint tizenöt éve volt, mégis úgy emlékszem rá, mintha
tegnap történt volna, amikor megtarthatta az életét, amely már rég a kezemben
volt. Biztos képpel fogtam és egy másodpercre se eresztettem el azt a látványt,
ahogy a célkereszt a mellkasára szegül. Azonban, ahogyan a tűzvörös haj
ellibbent tovább a pilótafülke fele, úgy a régmúlt gondolatok is tovaszálltak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Az eltelt nyolc év senkit sem kímélt, ezt a legkönnyebben
abból a ráncból lehetett megállapítani, ami Steve homlokán ült és makacsul
ragaszkodott a helyéhez az élénk kék szempár között. Ha tudná hányszor
szerettem volna mesélni neki, hogy könnyítsem a lelkét vagy a múlt tévelygő
labirintusába tereljem, talán most nem érezném rajta azt az értetlenséggel
vegyült távoltartást, ami most is fojtogatja a torkom. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Íriszei az enyéimbe vésődnek, de hang mégsem hagyja el
torkát, mintha kérdezni akarna, de azt sem tudja mit. Egy más világban, egy
szebben ez sosem így történt volna. De ez a valóság az, ami és nem
változtathatunk rajta. A felfordított lapokra kell építkeznünk és
reménykednünk, hogy kijön a magasabb lap.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Alkarján megigazította fehér ingjének feltűrt ujját, majd egy
másik csésze és zavart társaságában helyet foglalt velem szemben. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Nem igazán tudom, miként kérdezzem meg - kezdte
mondandóját, amelyet elég régóta fogalmazhatott -, de figyelembe véve azt,
ahogyan Romanov ügynök viszonyul magához… és tény, hogy Barton külön önt
javasolta, meg kell kérdezzem, hogy…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Nem akarta befejezni a mondatot, de nem is kellett, kérdése
kézenfekvőbb volt, mintsem gondolta volna. Úgy kerülte tekintetem, mintha
Medúzára lelt volna bennem és el akarja kerülné, hogy kővé dermesszem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Hogy nem egy szerelmi háború kellős közepébe csöppent? -
emeltem számhoz finom porcelánt, hogy belekortyoljak italomba, fürdőzve a másik
zavarában, amelyet, ha leplezni próbált volna sem lett volna rá esélye. - Mert
ha ez volna a kérdés, akkor arra nemmel felelnék.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Torkomon egyszerre zúdult le a tea és a ki nem mondott
igazság. Még túl korán van.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Akkor is, ha igaz volna? - nyerte vissza bátorságát egy
elfojtott mosoly társaságában, mintha a korábbi kényelmetlenségét elfújta volna
a szél egy pillanat alatt. Ujjait vastag falként fonta össze itala előtt,
amelyből szüntelenül kúszott fel a gőzcsík.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Mit gondol? - Húztam fel szemöldököm, kíváncsian várva
válaszát. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Nem olyannak tűnik, mint aki szívesen megoszt magáról
bármit is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Valóban? - feleltem, miközben engedve merev tartásomból,
belesimultam a fotel keretébe.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Pedig
igyekszem melegszívű és végtelenül nyájas lenni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><i>Amíg az érdekeim úgy tartják.<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p><i> </i></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p><i><br /></i></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">New York összetéveszthetetlen sziluettje, mint rémkép
türemkedett ki a lapos horizontból. A felhőkarcolókkal telített metropolisz
megkerülhetetlen hídként kötötte össze a földet és az eget, mintegy modern kori
Bábel, ahol a pokoltól a mennyig megannyi nemzet és megannyi ember tölti el
életét egymás mellett. Egy lelketlen létra, ahol mindenki a csúcsra törekszik,
de a legtöbbjük a felső léc elérése előtt porba hull.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Ahogyan végignyújtottam alkarom a karfán, a ruhám ujja alatt
megbújó karpántban kettőt rezdült a jeladó, ami nem jelentett mást, minthogy
azok, kiket a tengerentúlon hagytam, továbbra is velem vannak. Tudják merre és
mikor megyek, s mikor beszélhetek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Mert legyek bárhol is a világon, a munkám nem marad
befejezetlen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Hol volt az elmúlt években? - Steve követte figyelme
irányát, ahogy a hajdani S.H.I.E.L.D. központjának ikonikus tetejét kutattam,
amely már régóta nem állt korábbi helyén, miután a fél várost lerombolták. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Ennyi év szolgálat után? Természetesen kiérdemeltem egy kis
nyaralást a hűséges munkám honorálásaként - válaszoltam a már jól megszokott
eufemizmussal, amelyet ilyen esetekben kötelezően használunk, ám
tiszteletreméltó volt részéről, hogy igyekezett szó szerint érteni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Indonézia? Thaiföld?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Afganisztán - Újabb rezgés futott végig csuklómon.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Miért érzem úgy, hogy nem önszántából ment oda?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Van olyan, aki önszántából utazik egy kősivatagba? - És még
egy, és még egy, amelyekkel egyre jobban fagyott arcomra a szolid mosoly. A
földet se érte talpam, már összeomlott volna minden otthon? - Természetesen
bántotta a személyes jelenlétem néhány ember kilátását, de ahogyan értesültem,
ők is mások célkeresztjébe kerültek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Mintha mellkasomra ültek volna és torkom szorítanák,
elkezdtem fejben számolni a másodperceket, de hiába, hisz ötletem sem volt,
merre is tart utunk. A Kapitány pedig nem tágított.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Mit tudott, amiért ilyen kellemes nyaralás érdemelt? - Túl
sokat tudtam, a megoldás ilyen egyszerű lett volna. Neveket, helyeket,
dátumokat, embereket… na meg a holttestük helye. Több tucatnyi fedett akciót
koordináltam és bonyolítottam le vagy éppen készítettem elő. Fenyegető volt az
a kapcsolati háló, amelyet hozzám társítottak, mert a kiterjedtségét még csak
nem is sejthették.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Hogy a demokrácia Közel-keleti exportja, mint projekt
megbukott és nem csak az, aminek beharangozták, hanem az alatta végzett
műveleti, amelyben felkutatták a fél sivatagot és nem találták meg azt, amit
kerestek benne - mondtam a szokottabbnál lassabban, hogy minden egyes szót
megízleljek, amelyet azelőtt soha ki nem mondtam. A műveletet a kormány
indította, amely alá becsatlakoztak olyan szervezetek és ideák, amelyeknek
sosem szabadott volna. - Persze az olaj mindenki számára kedves, de ennél itt
sokkal többről volt szó.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">A kapzsiság, amely világháborúk után új méreteket öltött és
még több áldozatot követelt magának, mint bármikor korábban.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Esetleg tudja, hogy mit kerestek? <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Nem, de hogy fegyvert akartak belőle készíteni, az egészen
biztos.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Miért olyan biztos benne? - kérdezte kétkedve.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Jó cselekedetért senki nem töri így magát, Mr. Rogers. -
Hangom egyszerre volt lemondó és nyugodt. Életem legnagyobb tanítása a
megbékélés volt, valamint a tőlem független és megváltoztathatatlan dolgok
elfogadása. Nem lehet mindent és mindenkit megmenteni, jobbá tenni. De meg kell
próbálnunk, mert ez a szüntelen állandó az, amely előrébb viszi a világot.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Bármennyire is szeretnénk azt hinni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Öt perc és landolunk - szólt ki Natasha az irányító
fülkéből, majd ujjaival gyorsan végigszántott a repülő kapcsolónak rengetegén,
beállítva őket a megfelelő pozícióba, melynek hatására enyhén süllyedni kezdtünk.
Nem volt más hátra, mint minden mozgó eszközt biztos helyre tenni vagy rögzíteni,
kényelmesen elhelyezkedni és várni a földet érést.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Miután a dús felhőzet alá ereszkedtünk, végeláthatatlan erdő
terült szét a láthatáron, megtöltve az ég komor szürkéjét hideg zölddel,
amelyet megbecstelenített a lélektelen beton- és üvegtömeg. A jellegzetes „A” jelezte
minden épület oldalán, hogy kiknek az otthonába jutottunk. Puhán a leszállóra
ereszkedett a súlyos gép, majd hajtóműi leállt. A több, mint tízórányi út után
másra sem vágytam, mint friss levegőre, amelynek élményét a szakadó eső sem
tudta elrontani. A hatalmas üvegfelületeken versenyt futottak az egyre dagadó
cseppek lefelé, sűrű erezetet hagyva maguk után társaiknak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Az ajtók középen szétválva tartottak fölénk tetőt, már
nyúltam volna a kétoldalt beszerelt esernyők után, ám Steve megelőzött és maga
elé tessékelt a lépcsőn lefele. Megigazítva kabátom gallérját, elindultam előtte,
egyenesen két fős fogadóbizottságunk felé, akiknek körvonalai felderengtek az
átláthatatlan ködben. Ahogyan egyre közeledtünk, úgy váltak láthatóvá az
ismerős formák, majd arcok, amelyeken szívmelengető mosoly terült el.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Üdv újra itthon, White ügynök! – Nyújtotta szabad kezét
Tony, majd amint elfogadtam kézfogását, áthúzott a maga ernyője alá. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ha a Kapitány nem bánja, akkor mi most elrablunk.
<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Oldalán egy számomra ismeretlen férfi állt, aki mélybarna
szemeivel arcom rejtekét igyekezte feltérképezni. Fekete széldzsekije állig
felhúzva védte őt a szeszélyes időjárástól, miközben esernyőjét minél közelebb
tette a másik kettőhöz, hidad képezve fölém.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Ugyan mi még nem találkoztunk és úgy látom a hivatalos bemutatás
elmarad. - Kizárva a világból Stark és Steve beszédét, felé fordultam, miközben
megváltam kesztyűimtől.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Isabell White,
örülök a találkozásnak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Sam Wilson, szintén örvendek. – Fogta meg óvatosan kezem,
mely kézfogásba kissé bele is feledkezett. Kíváncsisága akkor sem lett volna
nyilvánvalóbb, ha a homlokára lett volna írva. - Remélem kellemesen telt az
útja!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Már éppen válaszoltam volna, ám a mellettünk állók
közbeszóltak, így csak egy fél biccentéssel tudtam csak megajándékozni. Hirtelen
egy erőteljesebb széllökés talált oldalba minket, ami megadta a jelet, hogy
ideje távoznunk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Jól van, indulás, mielőtt még Sam elbízná magát! –
hessegette el Tony a Kapitányt, majd átkarolva vállam a mögöttük álló épület
felé irányított. Kétoldalról közrefogtak, megóvva engem a legkevesebb víztől,
ami ugyancsak lehetetlen küldetésnek bizonyult.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">A környező raktárépületből emberek érkeztek különböző
járműveken, hogy átvegyék és felkészítsék a gépet a következő útra, valamint a
csomagjainkat elszállítsák. A S.H.I.E.L.D., amit anno egy szalvétán meg egy
félig elázott blokkon terveztünk meg, most embereket foglalkoztat és óv
világszerte. Bárcsak Carter is láthatná mindezt…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Ha van fájó pillanat, aminek az elmulasztása a leginkább bántott
a kihagyott években, az maradék idő volt, amelyet vele tölthettem volna. Én még
szerencsés vagyok. De hiába, több, mint nyolcan év barátsága sem volt elég
ahhoz, hogy megbeszéljünk mindent. Rejtett telefonhívások, rejtjeles levelek, két
frontszakaszon átívelő hálózat. Megannyi emlék, amelyek őrzőjét már sosem
láthatom, ám a munkáját tovább vihetem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Wilson, említette már White ügynök, hogy milyen sok közös
van bennetek? – Humora most sem hagyta cserben Tonyt, de engem igen, így élesen
oldalba böktem a könyökömmel. Három percig sem bírta, hogy ne bosszantson fel, ez
egy kivételes rekordteljesítmény tőle. – Ő is annyira megszerette a sólymokat,
hogy ezt választotta becenevéül.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Ó, igen? – Szögezte tekintetét inkább a földre, amíg a
bejáratig nem értünk, ahol a két szárny szétvált előttem. Bent pedig nem várt
más, mint szárazság és a mindent beragyogó fény, ahogyan a lámpákból szétfut a
fehér enteriőrön, ám megakad a sötétszürke padlón.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Mondhatjuk így is – sóhajtottam, amelyet egy szemforgatás
kísért Stark letörölhetetlen vigyorát látva. A zivatar hiába maradt kint, lelkem
egére felhők gyülekeztek. - De nem én választottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Amíg kísérőim az ernyőikkel voltak elfoglalva, addig
megszabadultam nedves kabátomtól és titokban kerestem a menekülőutat, mivel még
két rezzenés érkezett csuklómra. Minden egyes jelzéssel egyre közelebb kerülte
ahhoz, hogy egyből hazainduljak kicsomagolás nélkül.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Tényleg? – Sam kapott az alkalmon és elvéve kabátom, az
akasztóra tette a sajátjaik mellé.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Igen – nyugtáztam megadóan, de már évek óta senki nem szólított
így. Mintha egy másik élet lett volna, egy másik test. Idegenül hangzott a
fejemben is, holott a saját nevem volt. - Ami azt illeti, a balett mesterem „ajándéka”
volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Ne aggódj, az itteni srácoknak már bőven van neve, elég
csak a tanításukkal foglalkoznod. – Lépett beljebb és mutatott körbe
teátrálisan, elégedetten szemlélve saját munkáját. – Nos, ez itt a lakószárny…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Hogy mi? – Dermedtem meg. Egyáltalán nem értettem mire céloz,
de ahogyan ajkai megmerevedte, nem volt kérdés, hogy valamit igencsak
elfelejtettek megosztani velem. – Hogy érted, hogy a tanításukkal, Stark?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Nem tudom, hogy Natasha említette-e… - kezdte, de azonnal
szavába vágtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Láttál engem valaha beszélni vele? – Fontam össze karjaim
mellkasom előtt, ereimben forrott a vér a mindent felperzselő dühtől.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Touche – Húzta el száját, miután rájött, milyen hibát is
vétett. - Nem csak a bázisunk van itt, hanem az Akadémiánk, ahol olyan javarészt
kiskorú gyerekeket támogatunk, akik küzdenek a saját erejükkel, valamint a
S.H.I.E.L.D. utánpótlását képezzük. Barton említette, hogy látott téged
gyakorolni… gondoltuk jót tenne nekik egy kifinomultabb mozgáskultúra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Leegyszerűsítve: ti átrepítettetek a fél világon azért,
hogy táncolni oktassam a gyerekeket ahelyett, hogy kerestetek volna itt valakit
– fogalmaztam meg röviden, mert a sok sallang alatt ez volt a lényeg, de valami
akkor sem stimmelt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Mert te vagy a legjobb. – Csapta össze kezét, igyekezve
menteni a menthetőt, de pontosan tudta, hogy a tű fokán egyensúlyoz. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sam helyette is aggódott az életéért, miután
felmérte a helyzetet. Szeme úgy ingázott kettőnk között, mintha éppen tenisz
meccset vívnánk. - De nem, határozottan nem csak ezért kellesz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azt Clint nem
felejtette el említeni, hogy nincs igazán érzékem a gyerekekhez? – vontam kérdőre.
Közel tíz év együttélése alatt, akármennyi idő is telt el, ezt nem igazán
feledhette.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Nem, de majd beletanulsz. – Legyintett, mintha ez nem egy
elsődleges szempont lenne az oktatásban. - De a lényeg: szükségünk van a
tudásodra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">- Ó, mindjárt más! Ez igazán megtisztelő. – Váltottam egyből
hangnemet, aminek hatására olyan néma lett, mintha beszélni is elfelejtett
volna. – Most pedig, ha megbocsájtotok… <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Azzal kikerültem és otthagytam mindkettőjüket. Képtelen
voltam tovább várni, miután kiszúrtam a mosdó ajtaját képtelen voltam másra
gondolni, mint a rezgések számából következtetett világvégére. Ahogy a helyisége
értem, ösztönösen végig mértem a falakat kamerák vagy egyéb rögzítőberendezések
után kutatva. Ugyan nyilvános helyen a törvény tiltja az efféle eszközök
használatát a mellékhelységekben, de Stark köztudottan szerette telepakolni
különböző eszközökkel az otthonát, hogy megkönnyítse az életét, így nem volt
más választásom. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Beléptem az egyik fülkébe, majd magara zárva az ajtót, egy
mozdulattal felgyűrtem ruhám ujját. A karpántban futó elektromos szálak
felizzottak, ahogyan végigsimítottam a penge helyén, majd a csuklómnál levő
pontot megnyomtam. A hologramos képernyő kirajzolódott alkarom sima felületén, megannyi
betűt és még több titkot rejtve.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Nikolaj üzenete volt, mind, hogy felkészítsen arra, amire
otthon már nem volt ideje a sietős távozás miatt. Miután 2014-ben a S.H.I.E.L.D.-et
a HYDRA romjaira szedte, kiiktatva a Testvériség Észak-amerikai ágát, a
megmaradt eszközöket, tulajdonokat és engedélyeket, mind felvásárolták, hogy romjaiból
építsék újra azt, amit gyökérig mérgeztek korábban. Függetlenítették az
államoktól, lobbitevékenység révén az ENSZ felügyelete alá helyezték és a korábbi
Szokóviai Egyezményt semlegesítették szimplán diplomáciai vagy éppen kevésbé
diplomáciai úton.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Korábban már végeztünk hasonló munkát, ám akkor egy
magánhadsereg építése volt a cél, amelyet oda- és akkor küldünk, amikor és ahol
szükség van rájuk. Jól kiképzett, intelligens, de egyszerű civilek, akik óvni
szeretnék az emberiséget. Megteremtői és fenntartói a törékeny békének olyan
helyeken, ahova más szervezetek be sem tennék a lábuk. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">A korábban elkövetett baklövéseink nyomán megtanultuk, hogy a
legfőbb erőnk abban az összetett emberihálózatban rejlik, amellyel a legtöbb
hírszerzés nem büszkélkedhet. Ezt kellett visszaépíteni, ez az, amire
támaszkodni tudunk. Barton pedig ezért hívott, mert pontosan tudta, hogy a föld
alól is előkerítem azt, akit egyszer odajuttattam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Az üzenet világos volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Itt minden a miénk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Maradnom kell, hogy ez biztosan így is maradjon.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span></span></p><a name='more'></a><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Sok idő eltelt, igaz?</span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Több, mint három és fél éve nem írtam, vagyis de.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Nekifogtam megannyi résznek. Bárcsak tudnátok mennyi minden történt ez idő alatt!</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Köszönöm, amennyiben még velem vagytok és olvassátok ezt a történetet, amelyeknek a karakterei minden egyes nap a fejemben éltek. Szóval nem maradt más, mint megírni a történetüket! </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Lesznek részek, amelyek változnak. Leginkább kibővítem őket, na meg 1-2 dolgot kivágok belőle, de remélem ezt is éppúgy várjátok majd. Megannyi film és képregény, na meg sorozat jelent meg az idők folyamán, álljon itt egy lista, hogy melyek azok, amelyek élnek a történetben:</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><ul><li><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Bosszúállók I - II. </span></li><li><span style="font-size: 12pt; line-height: 107%;">Amerika Kapitány I - II.</span></li><li>Vasember I - III.</li><li>Doctor Strange</li><li>Thor I - II.</li><li>Black Panther I.</li><li>Spiderman I - II.</li><li>She-Hulk</li><li>Daredevil sorozat</li><li>The Falcon and the Winter Soldier sorozat </li><li>Valamint a képregényekből a New Avengers, Avengers Academy vonal</li></ul><div>Természetesen a logika kedvéért van, ami változik jelen esetben, hogy értelme is legyen az egyes elemeknek. De igyekszem a lehető legjobbat kihozni belőle!</div><div><br /></div><div>Legyetek jók, hamarosan itt a következő rész! (Nem, nem 3 év múlva)</div><div><i>Addig is írjátok meg, hogy mit gondoltok!</i></div><p></p>S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-62979399221308632312020-01-28T17:05:00.001+01:002020-01-28T17:12:36.304+01:0036. Memento<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-hFLh9HLeZ3I/XjBbs4SHjBI/AAAAAAAAMAs/frJdoHp4oZ4Or0ytEyDUo1RooFFKyKX6ACLcBGAsYHQ/s1600/36.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1600" height="269" src="https://1.bp.blogspot.com/-hFLh9HLeZ3I/XjBbs4SHjBI/AAAAAAAAMAs/frJdoHp4oZ4Or0ytEyDUo1RooFFKyKX6ACLcBGAsYHQ/s640/36.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...).
Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától
mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk,
s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink,
ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket
elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és
újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez
csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el. </span><span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Rafael Ábalos</span></blockquote>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b><i>Napjaink, Szentpétervár</i></b></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b><i><br /></i></b></span>
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Teát?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Hangom furcsán nyugodtan csengett végig a konyha
márvány pultjain, míg a nappaliig eljutott, majd Steve gerincén felfutva,
eljutott tudatáig. Testtartása megváltozott, ahogyan kirántottam gondolataiból,
s a padló egyenletes mintázatának szemlélését feladva, hátradőlt. Testének
merevsége azonban nem szűnt, mintha bármelyik pillanatban kész lenne elviselni,
ahogyan egy konyhakéssel elvágom a torkát. De vajon képes lennék rá?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Meglehet, már rég nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Vagy talán csak őt nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Kérek, köszönöm - felelt, majd folytatta környezete
részletes kielemzését. Talán keresett valamit. Netán valami régi választ az
ódon karfán, melynek oldalán, mint apró szavak a könyvlapon, úgy futottak rajta
keresztbe. Régen is itt éltem, mielőtt a tengerentúlra nem költöztem volna,
onnantól pedig a balett intézett gondoskodott róla, amíg a cári uralom meg nem
dőlt a városban. Amíg meg nem döntötték a cári uralmat a városban, s ezzel még
nagyobb poklot hoztak az országra, majd Európára. De senki sem tudhatta, hogy
amit teszünk, kétszer akkorát üt majd vissza a demagóg propagandagépezeten át.
S ahol szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdettek, édes mosollyal
döfték a kést ártatlanok oldalába, és hagytak éhezni több országnyi embert,
miközben nyugodt álomra hajtották fejüket a hegy tetején ülők. Vérrel írtak
szabadságot a vörös tengerbe. Ahonnét kiveszett az eszme, melyet az utcákon át
zengtek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Régen itt éltek az ide... száműzött követek. Nagy
bátorságra vallt, aki az országba merészkedett. Bátor, s büszke emberek otthona
volt ez, míg a szükség vagy a puha föld el nem szólította őket. Aki idáig
eljutott, hosszú időre jött mindig. Az uralkodó pedig igyekezett a vendég
kedvébe járni. Nem láthatta a szegénységet, a nyomorúságot és az éhséget, ami
az országban tombolt. Szentpétervár pedig kellemesen távol van mindentől. -
Válaszoltam a fel nem tett kérdésére. Talán megnyugtatásként? Nem, semmiképpen
sem. A ház története nem tartozott a legkedvesebb emlékek közé az életemben, s
mielőtt ideköltöztem volna, számtalan sorsfordító esemény tudhatta otthonául.
Árulások, csalások, titkos egyezségek. A politika volt a legkevésbé mocskos
lakója.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Olyan, mint egy múzeum. Nem éppen otthonos -
simított végig a selymes huzaton, valami ismerőset keresve rajta. A francia
szalonok mintájára épített szoba furcsa volt az amerikai szemnek. A falak
virágos mintája kellemes ellentétet képezett a bútorok huzatjainak
egyszerűségével. Régi képek, dísznövények, gondosan elkészített festmények a
falakon, földig érő, nehéz sötétítők közt megbúvó lenge függönyök. - Mármint,
ne vegye sértésnek, de ez ne éppen az én ízlésemnek való. Az egyszerűséget
jobban kedvelem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mindenkinek mást jelent az otthon fogalma. -
Nyugtáztam egy apró mosollyal, miközben a fekete teazacc lassan leforrt. A régi
szamovárt hanyagolva, inkább egy kis kannába töltöttem a forró vizet, a zaccot
pedig egy fedeles edénybe tettem mellé. Reméltem nem lesz számára szokatlan az
angol etikett után ez a forma.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Egy fél pillantást vetettem a holtfehér porcelán
szamovárra, mely jelképezte a letűnt század minden kínját és telhetetlenségét.
A vastag máz mögötti kongó ürességet. A felszínes gyönyör lepte becstelenséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><i>Memento.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Önnek mit jelent?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ahol nem magáznak. - Felnevetett, s milyen kedves
volt így hangja. Merevsége enyhült, s görnyedt tartását feladva, kényelmesen
hátradőlt a kanapén. Arca eddig ismeretlen formát öltött, s hallottam
szívdobbanásai lassulását. Gondolatai közé bárcsak éppígy bebújhattam volna.
Nem feszélyezett volna így látogatása, s hogy hányadmagával jöhetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Vele szívesen beszéltem, ám mással nem. Natasha
nyilván odalent várakozott, de lehallgató készüléket nem láttam sehol, s meg
kellett bizonyosodnom róla, hogy amit mondok, az nem hagyja el ezt a szobát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Egy ezüsttálcára pakoltam fel a délutáni tea kellékeit,
melyet a közöttünk lévő kis asztalra tettem. Hidegen koppant a tükörsima
márványfelületen a négy kicsi talp, melyről leemeltem végül saját
csészémet. Megannyi apró jelkép, titkos vonás futott végig a finom
felületen, kézzel festette még egy francia mester, megrendelésre még Jeanne
d'Arc idején. Egy Anya készítette számomra ajándékul. Franciaország anyja, nem
csak egyetlen emberé, aki féltette hazáját és gyermekét a trónon. Egy anya, aki
egyben oszlopos tagja volt a rendnek és vezetője a francia Testvériségnek. S
mindenről, mindenkiről úgy gondoskodott, mintha a sajátja lenne.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Egy példamutató anya, példamutató szeretete.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ez vezetett ide mindnyájunkat.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ezért léptünk szövetségre.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mert szerettük az embereket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Steve a csészét nézte, majd a kancsóra révedt, mígnem
megszemlélte az alátéteket is. Történetek álltak rajtuk, jelképekben. Egy régi
élet emlékezete, egy másik életé, amely mások számára, tán igaz sem volt.
Homály és rettenet. Pengeélen áttáncolt éjszakák. Jelenünk alapkövei.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ujjaimat teám köré fontam, úgy figyeltem őt tovább.
Próbáltam felidézni annak a kedves tekintetű, törékeny fiúnak a képét, akit
valaha láttam. Az egyenruhát ing váltotta fel, a bakancsot puha, bőrcipő. A
félénk kisfiút egy megtört katona. Ki nem mondott kérdésekkel a mai világról. A
meg nem élt életről. A történelemről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mit jelent a sólyom? - szólt. - És miért
fekete? Ha Önre nézek, előbb jutna... inkább hattyú az eszembe vagy galamb. De
nem egy ragadozó madár, Ms. White. Már, ha nem sértem meg, kérem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Szabadságot, Mr. Rogers. Szabadságot egy másik
életből, amelyből szabadulni akartam. A sólyom erőt sugároz, tekintélyt,
veszélyt, bátorságot és senki sem gyanakodna egy törékenynek tűnő nőre, ezt
gondolom nem kell magyaráznom.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miért
fekete? Titokzatos, senki sem ismeri. A fekete valakinek egy szín, egy külön
dolog, míg másnak a fény hiányát, a szín hiányát jelenti. Kérdéseket hoz
magával, talányokat. És őt szemlélve, elkezdünk gondolkodni, magunkról, a
világról. Egy olyan családba születtem, ahol nem tehettem azt, amit akarok, nem
élhettem a saját életem. Az édesanyám nem támogatott. Így találtam kiutat
magamnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- És a nagymamájával, milyen volt a kapcsolata? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- A nagymamámmal? - Nem értettem, miért fontos ez
számára. A nagymamámat sosem láttam, egy másik világ teremtménye volt, még a
hajdani Midgardon élt, az előző nemzedék tagjaként. Jóval a születésem előtt
meghalt, a Lázadás idején. Értetlenségem kiülhetett arcomra, nem lett volna
szabad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Az ön édesapja ugye, orosz volt és az ő nagymamája,
akiről ön is a nevét kapta. Mert a <i>Ms. White</i>, nem az Ön valódi neve. A hajdani
balerina, ő is itt élt az iratai szerint. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igen, itt. Ha balra tekint, az volt a hálószobája.
Nagyvilági nő volt, azt mesélték. Elképesztően makacs, de jó táncos. Az életét
a színháznak szentelt, miután nagyapa meghalt Varsóban. Sokat járt külföldre,
azt hiszem Amerikában is volt. Apám haragudott rá, állítása szerint, többet
törődött a spicc cipőivel, mint vele valaha. Édesanyámmal sokat veszekedtek
emiatt, mivel apa nem szerette volna, ha én is táncolnék. Errefelé a művészet
volt a nagy ugródeszka, Mr. Rogers, ahol majdnem egyenlő esélyekkel indul
mindenki. Anya remélte, ha róla neveznek el, talán több időt tölt majd a
családjával, de sajnos nem így lett. - Hazudtam. Szemrebbenés nélkül, s
építettem újonnan kártyavárat magamköré. Mint a meg nem élt életek sora. - Nem
született sok cikk róla, de egy képünk még megvan. Egy régi újságkivágás. Ha
gondolja, szívesen megmutatom. - Már ha lett volna mit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem szükséges, köszönöm. Esetleg nem mesélt semmit
az amerikai útjáról? A barátairól? Esetleg Angliáról? Franciaországról? -
Bárcsak, Steve. Bárcsak úgy lett volna. Bárcsak mindent, már akkor megtudhattál
volna. Ez az élet, amit közösen elrontottunk, nem így alakult volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem, sajnálom. Annyit megvan, hogy Amerikában
tanított egy ideig, néhány évig, de többet sajnos nem. De ha bármit tud, kérem,
ossza meg velem! - Tudnom kellett, mit is tud. Mennyi maradt meg a régi
aktából, s milyen történet él a fejében. Kit keres, mi után kutat. Kell egy
kapcsolódási pontnak lennie, amiért egy sosem létező orosz nő után fut. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Belekortyoltam teámba, gondolkodást színlelve vártam.
Figyeltem, a homlokán megjelenő ráncba összetömörült gondolatok tömkelegét. Egy
elfojtott kétségbeesést. Mi van veled, Steve? Mi ilyen fontos?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Aztán rájöttem. A levelek, az <i>akta</i>. Az aktát Peggy
írta, ő vitt be, tőle származik minden. Steve Peggyt keresi, az emlékét
másokban. Az életét mások emlékezetében. Ó, Steve… még nincs veszve, de már rég
elveszett minden.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Csak a balett volt az egyetlen elfoglaltság, amit a
nagymamája után választott?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igen, bár bevallom, nem értem a kérdést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Az ön nagymamája KGB ügynök volt, semmi ilyesmi, nem
rémlik róla?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Tíz éves voltam, amikor meghalt, nem igazán közölte
velem az efféle dolgait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- És a kiképzése alatt? Ugyanis az aktája szerint, önt
is kiképezte a KGB, majd egy balul elsült akció során került a
S.H.I.E.L.D.-hez. Nem meséltek róla önnek ekkor sem? - Kételkedett, már nem
hitte el, amit mondok. Nem bízott bennem. Jó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">De ha egy fél évig, bőrt nyúzva nem adtam ki semmit a
S.H.I.E.L.D.-ről, úgy magamról se fogok, ha keresztre feszít is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Felesleges lett volna. A kiképzésen mindenki
egyenlő. Ez az egyetlen hely Oroszországban, a temetőn kívül, ahol mindenki az.
Ilyesféle információkkal nem szívesen dobálóznak. Magunk miatt kell
megfelelnünk, nem a felmenőink emlékéért. - Ingerült lettem. Meglepett.
Nem szoktam elveszíteni a türelmem, de egyre mélyebbre ásott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Miért állt át?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Azt hiszi, hogy volt más választásom? Ez kedves.
Fury nem hagyott nagyon más lehetőséget. Aki pedig küldött, egy
ólomgolyóval várt volna vissza, valahol a koponyámban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Tartotta továbbra a kapcsolatot a KGB-vel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Úgy gondolja, hogy beépített ügynök voltam?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Amilyen időket élünk, nem tartom
elképzelhetetlennek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- És Ön szerint, most itt ülnék, ha ez valóban
megvalósult volna? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Magasan képzett ügynök, felsővezetői pozícióval,
ergo mindent láthatott a S.H.I.E.L.D.-en belül, mindenhez volt hozzáférése.
Nyugodtan szivárogtathatott ki információt, senki nem vette volna észre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mint Romanoff ügynök? Nem köszönöm. Ha valakinek is
a téglája voltam, akkor rossz oldalról közelíti meg a valóságot. Természetesen,
volt bejárásom a Kremlbe, hozzáférésem, kódok. A KGB-től a leszerelés
koporsóval jár. Csak a halott ember néma. Furynek pedig élve
kellettem. Vagy talán a Hydra emberének gondol, Kapitány? - Nyomtam meg a
megszólítást. Ha még az igazságot tudta volna. De ez a kegyetlen valóságnál is
sértőbb volt számomra. Árulónak nevezni, miközben az életem adtam érte,
értük... mindenkiért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem kizárt ez a lehetőség sem. Sokan átálltak,
amikor ön rejtélyes módon eltűnt, majd halottnak nyilvánították.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mivel zárul az aktám?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Küldetés során eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Milyen küldetés?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Kivonás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Egyesült Államok, New York.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mikor?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Öt éve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Milyen kedves, de sajnálatos módon, nem igaz.
Kérdezzen. - Letettem a csészét az ezüsttálcára, majd összefontam karjaimat
mellkasom előtt. Egy percig farkasszemet néztünk, de közelebb hajolt és utána
se engedte el nagyon tekintetem. Van egy zöld folt a kék szemében. Milyen
érdekes. Megkapó. Tökéletlen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mi volt a küldetése?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Személyi szállítás, védelem, kísérés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Egy kisváros, Afganisztán északi részén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mikor?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nyolc éve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- De még mindig él.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ez nem a S.H.I.E.L.D. érdeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem egy kellemes, rövid történet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Én ráérek - nyugtázta, majd ő is letette teáját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hazafelé tartottunk a konvojjal, homokviharba
keveredtünk, az egyik páncélos megsüllyedt. Elkezdték kiásni, miközben ránk
támadtak. Mi tizenketten voltunk, ők legalább háromszor ennyien, amivel nem is
lett volna akkora probléma, az embereim remekül kiképzett emberek voltak. Sokan
családdal, feleséggel, menyasszonnyal. Én nem. De nekik én kellettem. Nekik
pedig ott volt Ő. A barátja, Kapitány. Mindenkit lemészároltak, csak én nem
kaptam halálos találatot, valami altató lehetett benne, de mit számít.
Elhurcoltak, hónapokig kínoztak. Majd, amikor azt hitték, meghaltam, kidobtak a
sínek mellé, majd órák múlva, utánam jöttek, megkeresni a hullám. Hátha valami
vadállat remek vacsoraalanynak talált. A többi már csak szerencse. És én nem
önszántamból mentem Afganisztánba. Csak egy nyugodt estén valakinek a
vezetőségben más ötlete támadt.... Valakinek. Így egy nyugtató és több órányi
repülés után, a sivatag közepén találtam magam. Amiért olyan hűséges ügynök
voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nagyot nyelt, elfogytak a szavak. Egyetértés.
Együttérzés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Keresi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Kit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Az elrablóját. – Ha tudnád kedvesem, miként
beszélünk rólad. Csalódnál? Nem, nem, azt nem. Nevetnél, majd mindegyikőnket
megölelnél. Nem voltál te sosem veszélyesebb, csak egy egyszerű brooklyni
szívtolvaj. Aki mindig védte a kicsi, esetlen barátját. Aki úgy szerettél
mindkettőnket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Lenne vele egy kis megbeszélni valóm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Beszélni valója?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ha valaki, akkor ő biztosan tud valamit a
nagymamámról, Mr. Rogers. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Bárcsak úgy lenne. De az emlékezete, nem az
erőssége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Én azért megpróbálnám, ha lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Akkor kössünk egyezséget, Ön segít az én dolgomban
és én segítek az Ön dolgában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem hagyhatom, itt ezt az egészet. Mr. Rogers,
munkahelyem van, felelősséggel tartozom értük, a csoportért, a
tanítványaimért. Nikolaj pedig számít rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Más tanítványokat bíznánk magára, ne aggódjon. Lenne
munkája és megélhetése. Foglalkozhatna azzal, amihez ért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Olyan rossz táncosnak sem vagyok, Kapitány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Szeretném egyszer majd látni. De nem itt. Mr. Orelov
pedig biztosan megérti majd, ugyancsak szívén viseli a maga sorsát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nincs más választásom, igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Azt hiszem, nincs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b><i>Mentis, hallasz? Hazamegyünk?<o:p></o:p></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b><i>Hercegnő, messze vagy. <o:p></o:p></i></b></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b><i>Mentis, bár megmondhatnád, mi vár rám.<o:p></o:p></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b><i>Mit remél szíved? Árulást?<o:p></o:p></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b><i>Tőr lesz ez mindenképp szívemben.<o:p></o:p></i></b></span></div>
<br /></div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-730991781967162402019-06-04T23:13:00.001+02:002019-06-25T12:25:16.196+02:0035. Vörös kód<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-UmBEe68_CGI/XPbepGNIzYI/AAAAAAAAJY8/l-FXQP2FFFgDiZH2pk06t-bVnFnyD7oJwCLcBGAs/s1600/35.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="571" data-original-width="1600" height="228" src="https://1.bp.blogspot.com/-UmBEe68_CGI/XPbepGNIzYI/AAAAAAAAJY8/l-FXQP2FFFgDiZH2pk06t-bVnFnyD7oJwCLcBGAs/s640/35.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"Én hős vagyok. Ez mesterség, nem kevésbé, mint a szövés vagy a sörfőzés, és akárcsak azoknak, ennek is megvannak a maga szabályai, trükkjei, apró műfogásai. Megvan a módja, miként lehet meglátni a boszorkányokat, felismerni a mérgezett folyókat; vannak gyenge pontjai a sárkányoknak, és vannak válaszok a csuklyás idegenek találós kérdéseire. De a titok, ami egy hőst hőssé tesz, a dolgok rendjének ismerete. A disznópásztor nem veheti feleségül a királylányt, mielőtt útra nem kel kalandjaira, a kisgyermek sem kopogtathat a boszorkány ajtaján, mikor az éppen szabadságon van. A gonosz nagybácsit nem lehet leleplezni és ártalmatlanná tenni, mielőtt nem tesz valami gonoszat. Mindennek akkor kell megtörténnie, amikor eljött az ideje. Küldetéseket nem lehet csak olyan egyszerűen feladni, jóslatokat nem lehet hagyni megrothadni, mint a leszedetlen gyümölcsöt. Egyszarvúak maradhatnak egy ideig megmentő nélkül, de örökké nem. A boldog vég nem jöhet el a történet közepén."<br />
Peter Soyer Beagle</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Szentpétervár</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nikolai.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dolohov.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anatolij.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maria.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Andrei.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alexander – csendült fel az egyetlen ismerős hang a fülembe helyezett rádióban. A többi kódnév alatt futók mind rejtve maradtak előttem. Megbíztam benne, elvégre az ő embereiről volt szó és egy komplett csapat kellett a poloska beültetéséhez. Pavlocsenko pedig nem könnyített helyzetünkön a testőreivel, de mit is vártunk volna tőle másként. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kellően előnyős, ám veszélyes pozíciót töltött be a Templomosok körében, a radikális csoport, amihez tartozott, nem éppen a békés vonalat követte. Mindamellett, nem is tudták, milyen következményekkel járhat az, amiért annyira küzdenek, amiért olyan sok pénzt beleölnek a kutatásaikba. Az Abstergo pedig nem állt mögöttük annyira, hogy kész vagyonokat áldozzon be a tudomány oltárán. Annál az életük is fontosabb volt, mintsem vakjátszmát játszanak a sorsukkal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Natasa – szóltam bele végül én is. A függönyök mögött állva lestem ki a nézőtéren összegyűlt tömegre. Éppúgy tele volt, mint régen. A vörös borítású székek egyike sem árválkodott üresen, ellenben a színpadon egyedül álltam, mindenki más oldalra húzódott. Volt valami megdöbbentő az egészben. Valami letaglózó, fenséges és csodálatos. Ahogyan minden elcsendesedett, a fények kihunytak, majd cipőim sarkának egyenletes koppanásai megtöltötték a teret, amint a háttérbe vonultam. Egy kevésbé megszeppent, ám annál idegesebb társaság fogadott, mintsem vártam volna. Végigtekintettem rajtuk, majd a gépei mögött görnyedő technikusnak jeleztem egy bólintással, hogy elhúzhatja a két világot elválasztó lepleket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdődött a premier.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És innentől kezdve felpörögtek az események, ahogyan a táncosok váltották egymást a jelenetek között. Az előadás kezdete és az első felvonás vége között másfél óra telt el, ami nem tűnt többnek húsz percnél. Ezalatt lefutott nyolc jelenet és közel harminc táncos. Köztük Pavlocsenko lánya, Katerina. Aranyszínű tüllcsodában állt ki a közönség elé, búzaszőke haját koszorúba fonva, mint tiarát, viselte. </div>
<div style="text-align: justify;">
A vonal pedig kísértetiesen csendes volt a fülemben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy apró pisszenés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi se.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd egy sokat mondó búgás, egy reccsenés, egy kellemetlen előérzet és egy ismerős hang.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vörös kód.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Három szisszenés, én pedig értetlenül bámultam magam elé. Azon túl, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy nem rejtegethet a jelzés túl jót, fogalmam sem volt a jelentéséről. Egy automatikus gyomorgörcs, az az ismerős rossz előérzet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A jobboldali lépcső fele megy, felfele – jelezte Dolohov, kissé ércesen. Stílusában hanglejtése egy szökött rabéra emlékeztetett, aki évek óta nem beszélt senkivel. Egy hozzáképzelt éles arcél, fekete haj, sötét szemek és hófehér bőr. Jellegzetes ukrán akcentussal beszélt, mosolyt csalt arcomra a helyzet ellenére. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Idefent várom – mondta Alexander, ám más választ nem adott, majd néhány felismerhetetlen zaj, egy puffanás és egy élesebb sípszó után, elveszett a vonal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Maria, menj oda! – adta ki a szűk parancsot Alexander fedőnév alatt Nikolaj, akinek megszokott nyugalma veszni látszott. Szinte láttam magam előtt a megfeszült arcát, gyöngyöző homlokát a szűkre szabott öltönyben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a vörös kód, Alexander? – Számonkérően hangzott, de a fejlemények hatására ezt senki nem róhatta fel nekem. És az újabban beálló gyanús csend engem igazolt. Valaki olyan tette tiszteletét a gálaestünkön, akire nem számítottunk. Egy más névre szóló jeggyel pedig könnyedén átjutott az első körös ellenőrzésen is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Idefent nem látok senkit, Anatolij, a kamerák? – Maria megrökönyödött kérdése sem segített sokat a helyzetemen. – Nikolai merre vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
Maria első hallásra a Krímről jött. Kissé barnább bőrrel, éjfekete, egyenes hajjal, de élénk szemekkel. Olyan lélekmetsző sötétkékkel. Aki, ha rád néz, olyan, mintha a végtelen tengerbe merednél bele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bal feljáró, itt nincs senki. – Kozák, hanglejtésében is egy úriember disszonanciáját sugallta. Szürke merevség, a legnagyobb kihívás egy könnyű nő számára. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A kamerák sem mutatnak semmit, a lelátókon nincs. – Pompás. Egy vörös kód rohangál az épületben és még csak azt sem tudom, hogy mindez mit jelent ránk nézve. De egy biztos volt, itt nem maradhatok. A színpad túlságosan nyílt tér, támadni biztosan nem fog, a társulattól pedig minél távolabb szerettem volna vinni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anatolij nagyobb talány volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Natasa, mi a helyzeted? - Kihátráltam óvatosan, igyekeztem minél távolabb kerülni az emberektől. A folyosó félhomályában siettem az idegenek füleitől biztonságos helyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobboldal, kijárati folyosó, a négyes számú öltöző. - Lehajtva fejem, az öltözőm menedékében csuktam magamra az ajtót, bár feltekintve nem éppen az a látvány fogadott, amire számítottam. A vér meghűlt az ereimben, akármennyire igyekeztem leplezni mindezt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Natasa, menj onnan! – Nikolaj ellentmondást nem tűrően sziszegte a telefonba, vagy közel járt hozzám, vagy a kameráknál. – A bal átjárónál várlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Élénkzöld szempár nézett velem szembe, merő gúnnyal és igen éles megvetéssel. Állát dacosan magasra emelve, szinte lenézett rám. Felegyenesedtem, miközben fülemből kivettem az adóvevőt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most nincs itt Clint, hogy megvédjen – tisztáztam az amúgy is világos körülményeket. Az ő szava választotta el attól a csinos kis homlokát, hogy egy nyílhegy átüsse azt még néhány éve. Kielégítő látvány lett volna számomra, de Barton türelmesebbnek bizonyult nálam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs szükségem a védelmére. – Hófehér ruhája látszólag passzolt vörös, feltűzött fürtjeihez, de számomra egy bizarr hóhér látványát keltette. A gondolata is taszított, hogy egykoron arra vállalkozott, hogy olyan legyen, mint én. Mérföldekkel ócskább hasonmásom látta benne. A mimikájában. A szavaiban. A kinézetében. A szőke angyalból lett vörös démon, mint megcsonkított kurtizán, egy elveszettnek hitt kislány báját próbálta magára ölteni, kevesebb sikerrel, mintsem képzelte. Belül éppoly elveszett volt, mint a nézők a színpadon, akik nézik az eléjük kifeszített valóság gyenge vásznát, ám vajmi keveset értenek belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kár.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked viszont van. – Felnevettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Világosíts fel kérlek, mi az, ami annyira fenyeget engem? A S.H.I.E.L.D vagy a HYDRA? Amelyik Afganisztánba dobott ki meghalni, vagy amelyik Szibériában? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyik idővel úgyis megtudja, hogy élsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Felajánlok egy alkut.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, kérlek, kímélj meg! – Forgattam meg szemeim, a legkevésbé sem voltam kíváncsi az ajánlatára. Bármi is lehetett az, elég kétségbeesettnek kellett hozzá lennie, hogy hozzám jöjjön „segítségért”.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hozom a nyakadra az egész S.H.I.E.L.D.-et, cserébe válaszolnod kell egy kérdésemre. – Összefonta karjait mellkasa előtt. A dekoltázsára simuló aranylánc szemei lassan csúsztak szét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztosan egy égbevágóan fontos kérdésről lehet szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked egészen biztosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Halljuk a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol van Bucky?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki az a Bucky?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már, Isabell… Kijevtől erre elég sokan tudják, hogy ki is ő. Pont te lennél az, aki nem? – Közelebb lépett, kimérten, szilánkosan. Provokált, ám nem engedtem a kísértésnek. Pont egy karnyújtás választott el a torkától és már vége is lett volna szívélyes látogatásának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha tudnám is, pont te lennél az, akinek elmondanám?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pont miatta buknád el a nyugodt kis életed? Dúsgazdag tánctanárként? – Egyre inkább hatalmába kerített az érzés, hogy szívesen fojtanám meg a puszta kezemmel. Csak látni, ahogyan elhagyja az erő, amit olyan nagynak hisz. Meglátni a gyengébbik oldalát, ahogyan az életéért könyörög. Milyen is, amikor rájön a saját halandóságára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várom Furyt, nagy szeretettel! – Megfeszült. Most rajtam volt a sor. A S.H.I.E.L.D. washingtoni központjának összeomlása kellően nagy esemény volt, hogy idáig is eljusson hónapokkal ezelőtt. A S.H.I.E.L.D.-et feloszlatták, az emberek szétszéledtek, több ezer titkosított anyag pedig felkerült az internetre, ahonnan nem győzték letörölni őket. Ügynökök, vezetők, több ezer akta, gyilkosságokról, fegyverekről, balesetekről, kutatásokról. A nevem mellett pedig a brooklyni lakcímem, a hamis személyazonosságom és egy labrador vérmintája szerepelt. Bár erre ők még nem jöttek rá. Oroszországban pedig egy letűnt, amerikai hírszerzőügynökség egyik igazgatójának szava alig ért valamit. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megváltoztál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne tégy úgy, mintha bármikor is ismertél volna, Natasha. – A lesajnáló arckifejezés most inkább az én fegyverem volt, hogy olcsó másom önképét sértsem fel vele. Azt hitte ismer, s a legnagyobb hibát itt vétette. Közel sem járt a valóság szövevényes képéhez. – Három ember ismert igazán, de már egyik sem mondana el rólam semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán kivágtad a nyelvüket? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyen kegyetlennek tűnök? – Arrogáns hangsúlya nem javított helyzetén. A rejtett pengéknek hála, valóban egy kinyújtásnyira volt a torkától a végzete. Egy egyszerű mozdulat. Egy lendítés. Egy kattanás. Majd torkához szorított tenyérrel csuklott volna a földre, ujjai közt kiszivárgó meleg vérrel. - Egyikőjük sem az én kezemtől halt meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ki volt az, aki mégis? – Keserédes ábrándomból szapora léptek egyre </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy lista elég vagy excel táblázatba szedjem? Bár, ha figyelmesen kutatsz az interneten, lehet még megtalálod a dokumentumokat róla, ha már egyszer feltöltötted mindegyiket az internetre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ő ügynökük vagy, igaz? – Hunyorított, mint aki keres valamit a félhomályban, mire válaszul felvontam szemöldököm. Éreztem, ahogyan Nikolaj tüdeje megtelik levegővel, majd kifújja. Szíve hevesebb ütemben ver, miközben minden ina feszülten várja, hogy mikor kap parancsot az agytól a mozdulatra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Így se sokon múlik, hogy még élsz. Szerinted? – És mozdult, de amint kivágta az ajtót, felemelje pisztolyát, elkaptam csuklóját. Szilárdan fogtam kezét, miközben értetlenül meredt rám. Biccentettem. Értette. Leengedtem karját, majd elrakta fegyverét, de miután kilépett az ajtón, utána indultam. – Menj haza – válaszoltam neki vállam felett végszóként. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nélküled nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megtorpantam, majd jeleztem Nikolajnak, hogy jobb, ha kimegy. Zöld nyakkendőjét megigazítva még egy aggódó pillantását elkaptam, mielőtt magunkra hagyott volna. Nélkülem nem. Eddig minden ment volna nélkülem is, elvileg. A mocskos munkára jó, de az irányításra már kevésbé voltam az. Hogy Furynek tiszta maradhasson a keze a nagyközönség előtt. Most pedig a válaszok kellenek. Először a ki vagyok? Most a mit tudok? </div>
<div style="text-align: justify;">
A ki vagyok elhallgatása után, több mint három évet töltöttem Afganisztánban. Onnan vitt el a Hydra Szokóviába megközelítőleg két évre, bár a pontos időt sosem fogom tudni megmondani. A sötét cellában nem igazán volt naptár, amin figyelhettem volna az idő múlását. Majd kidobtak a hóra, a hegyek közé. Aztán egy hosszabb hajsza után Asgardban ébredtem, ahol teljesen másként jár az idő. És mire visszatértem, eltelt több, mint nyolc év. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan azt hiszed, hogy csak úgy elviszel innen? – Hitetlenkedve fordultam vissza felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, én nem. – Facsarni lehetett a gúnyt szavaiból. Aztán megéreztem leheletét tarkómon, amint mögém állt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ms. White. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mr. Rogers. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-62159951927234991622019-02-26T16:10:00.000+01:002019-02-26T16:10:27.302+01:0034. Vérbársony<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/--Jmh76VvbV0/XHVRl8CytGI/AAAAAAAAHq0/Zmdt9RZp_qcZZnHbIQDUw9XdYKaC29VtgCK4BGAYYCw/s1600/FotoJet%2B%25281%2529.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="315" src="https://1.bp.blogspot.com/--Jmh76VvbV0/XHVRl8CytGI/AAAAAAAAHq0/Zmdt9RZp_qcZZnHbIQDUw9XdYKaC29VtgCK4BGAYYCw/s640/FotoJet%2B%25281%2529.png" width="640" /></a></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
„Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért.”<br /> Márai Sándor</blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Szentpétervár</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vérvörös bársonyba burkolt székek közt tört utat magának a letűnt valóság, ahogyan egy félrehangolt zongora fáradt ütemére mozdult egy lány a színpadon. Reggel hat volt, a hó pedig csodaszép. </div>
<div style="text-align: justify;">
Odakint. </div>
<div style="text-align: justify;">
Idebent csak a por uralkodott, amit a régi színházépület ontott magából. A táncosok frissen riadva melegítettek be és nyújtották izmaikat, míg a sorukra vártak. Most másoké volt a szerep. S a tánckar, mint egy hárfa, számos húrjának tökéletes sorozatával alkotta meg a nagy egészet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fáradtságot senki sem érzett. Majd délután kipihenik magukat az utolsó percekben, most a munkáé a főszerep. Végtére is, tizenhárom óra múlva premier. </div>
<div style="text-align: justify;">
Katerina pedig színen volt, Liev pedig lassan mögötte. A díszes jelmezeket hátrahagyva, a maguk tisztaságában, egyszerűségében igyekeztünk kihasználni minden megmaradt pillanatot, hogy tökéletesítsük estére a darabot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lélegzet visszafolyt, láb emel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Majd egy öltönyös alak vágott át a széksorok között, míg a tánckar a legelső bevonulását gyakorolta. Hat pár jobbról, majd hat pár balról jön be. Ketten hátulról, emeléssel. A díszletként felállított oszlopok között pedig még négyen-négyen állnak. Jobb-középen két trón, bölcső. Több helyen egy-egy szék. Pont mint egy bálterem rég. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyenkor még a holtak is alszanak – jegyezte meg fanyar humorral Nikolaj, ahogyan leült mellém a nézőtér közepére. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még szerencse, hogy én nem vagyok az. – Felálltam, majd nyilvánvaló karmozdulatokkal jeleztem, ki és merre is igazítsa ki a helyét. Szerencsénkre a színpad mély, azonban nem túl széles. Befelé kell terjeszkedni, a háttér felé, hisz a páholyokból és a magasabban fekvő helyekről még jobban fognak látszódni a térformák. A színpadról ezt nem mindig látni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy utolsó pillantást vetettem, miközben a zenekar is lassanként megérkezett, majd miután mindenki a helyére ült, intettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdjék elölről az egészet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Feltéve, hogy egy két órás darabról volt szó, nem ígérkezett a mai sem rövid napnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- El is felejtetted mondani, hogy a szokásos Diótörő helyett inkább Csipkerózsika lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A közönségnek oly mindegy, talán ha a Barbie feldolgozásokból ismerik egy-másik történetet. Disney inkább kihagyta a táncos részeket. Bár meg tudom érteni. A kívülállók nehezen bírják felfogni sokszor a látottakat. Ezért kezdtek el leírásokat osztogatni az előadásokhoz, hogy tudják mi is történik épp. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Régen is ennyire szarkasztikus voltál? – Nevetett halkan. - Imádhattak itt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyáltalán nem. – Ráztam meg haloványan fejem, miközben tekintetemet nem szakítottam el a színpadról egy percre sem. A nyitótánc javában folyt, a báli forgatag, a nagy össztánc, a népes vendégsereg szólótáncai után, a gonosz megjelenésével, átkával és egy cseppnyi utójátékkal vége is az első felvonásnak. - Tiszteltem a tanáraimat, nagyon jó szakemberek voltak. Amikor odafent van valaki, csupán az számít, mit mond az, aki idelent ül és közülünk való, ért hozzá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És hogyan látod, közönség-kész a darab? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Idegileg teljesen, a táncosok szempontjából. A közönség pedig mire idebent ül, kifizette a jegyet. Azért lássuk be, Nikolaj, nem a darabért jönnek az emberek. Jelen lesz a sajtó és még megannyi ember, akik híresnek képzelik magukat, valamint azok szeretnének lenni vagy maradni, már csak a presztízsért, de itt lesznek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szomorú, hogy igazad van. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy állandóan el foglak szomorítani. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Hagyj, Mentis</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Emlékeid ne csaljanak meg</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="48" data-original-width="640" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Némán meredtem tükörmásom szürkeségébe. A gyilkos csend settenkedett be a sötétített ablakon. Párkánya alatt játszva telt az élet a Néva parti köveken. Egy sirály visítása bontotta a nyugalmas órét, míg a leboruló éj feketébe vonta a csillagos eget. Egy eltévedt hajó a kikötőt kereste, tétován haladva a felvont hidak közt, néhány óvatlan jégtáblát orrával kettétörve. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hidegen folyt le a sűrű arany a díszes keretre. Egy megfogyatkozott élet feküdt a síkon fekete csipkébe csomagolva. A metsző kék szempár rideg acéllá vált, s metamorfózisa kedvező irányt nem remél többé. Felette egy kisimult homlok, aranyékét vesztve, fakó szőke keret fogja át. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyt e arcra csak az élénk rúzs varázsol már. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Itt vagy te Asgardnak egyetlen leánya.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Hogy érted azt, hogy egyetlen? </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hát nem te vagy világod egyetlen ékköve? </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Ékkő az, mi engem éltet. Én megkopott hüvelye vagyok csupán.</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Vajon mit adnának élted napjaiért?</b> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben? – Gondosan hátrafésült hajával, a színház igazgatója lépett be gondterhelt arckifejezéssel. Egészen új volt tőle ez a grimasz, valahogyan mindig a teljes kifejezéstelenség és a mosoly közt játszottak arcának vonásai, s bevallom, nyugtalanított a még nem ismert jelenség. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt lennék, ha az lenne? – Bár a gúnyos félmosoly tőlem kicsit sem volt szokatlan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jogos – Egy széket húzott oda mellém, majd arra telepedett le. A tükörben magán végig szemlélve, megigazította nyakkendőjét, majd rám tévedt tekintete, de zavara egyre fokozódott, ahogyan nem találta azt, amit keresett. - Hogy van a hátad? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell minden egyes alkalommal megkérdezned Nikolaj. Nem fáj már, de a billogot nem tüntetheti el onnan semmi sem. A ruha pedig fedi, alábélelték a csipkét, hogy ne láthassa senki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy viselned kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokkal rosszabb dolgokat is el kellett már viselnem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem mindnyájunknak. - Mondta az, aki a családja egy részét veszítette el emiatt. - Ez nem az a „munka”, ami után áldozatok nélkül nyugdíjba lehet menni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Valahol ez benne a szépség. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy soha senki meg nem köszöni? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt a köszönet manapság bilinccsel jár. A társadalom ma már irtózik azoktól a módszerektől, amelyek az alapjait lefektették. – Visszatérve a hódító- vagy épp a keresztesháborúkra. A tömérdek népirtásra, a nyilvános kivégzésekre. A Nagy Francia Forradalomra. - De mégis, teszünk valamit az emberiségért, amit meg kell valakinek tennie. A kezét pedig csak igazán kevesen szeretik bemocskolni. Mert lássuk be, szép dolog a diplomácia, a sok szövetséges, a színjáték, de a holtak hallgatnak csak igazán és annak van érvénye, amiért fegyverekkel küzdöttek meg. És ez nem változik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg sokszor el fogsz még szomorítani. Viszont most én is elszomorítanálak egy kicsit. Pavlocsenko itt van. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Feltéve, hogy a lánya főszerepet táncol, ez annyira nem meglepő. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, azonban nem egyedül jött és Abstergo ügynököket is hozott magával a biztonság kedvéért. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm… Templomosok az Orgyilkos fészekben, ez azt hiszem igazán testhez álló feladat, ellenben úgy gondolom, ma este senkinek nem kellene gyászolnia. Mérjük fel, kiket hozott, kik a magasabb rangú templomosok, és nyomkövetőt rájuk, akinél sikerül, akár poloskát a telefonkészülékekbe. Hány használható emberünk van? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tizennégy </div>
<div style="text-align: justify;">
- Válaszd ki a négy legjobbat </div>
<div style="text-align: justify;">
- És mit mondjak a többieknek? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy élvezzék az estét és figyeljenek bőszen, de nem akarom tudni egyikőjüknek sem a nevét. A többi pedig kapjon egy fülest, maradjunk folyamatos kapcsolatban. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért hiszem azt, hogy hattagú lesz a rögtönzött akciócsoport és nem én leszek a főnök? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert azt hiszem nagyapád eleget mesélt neked rólam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. – Adta meg magát végül, majd a szélső asztal felé fordult, amelynek rejtett fiókját feloldva egy fekete dobozt vett elő. – Azért van itt még valami, ami a fülesen kívül jól jöhet ma este – mondta, majd levette a doboz fedelét és egy nyakláncot vett ki belőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagy Katalin, országunk nagytiszteletű, utolsó cárnője, mint tudod, jelentősen támogatta a Testvériséget. Jobban azt hiszem, nem kell bemutatnom a nyakláncot, valamint a fülbevalókat, mivel nagyjából kétszáz évvel ezelőtt a cárnő neked ajándékozta ezeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem, ezért az anyakönyvvezetőnél nem kell majd elszámolnod. – A smaragd kövek, az igazgyöngy és az arany ízlésesen keveredve egészítette ki a fekete felsőt, mely hatalmas szoknyában végződött. Hajamat egy oldalra fésültem, hogy jobb fülemet eltakarja, majd pedig a benne levő távközlőegységet is, bár a fülbevalók pedig amúgy is elvonták volna a figyelmet róla. Egy egészen más személy nézett vissza rám a tükörből. Ám a tükör más is megmutatott nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az átépítésekkor találtuk meg a többi relikviával együtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, a gyűrű is megvan hozzá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mellette volt, bár azt nem írták oda kinek szánták. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy nem. Elvégre, nem tudták, hogy kinek is küldik. – Szólásra nyitotta száját, azonban egy rövid, ám annál hangosabb kopogás félbeszakította őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, megyek. Valaki más is beszélni szeretne veled. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedd be </div>
<div style="text-align: justify;">
A maga jólöltözöttségében, komoly arcát felöltve ment ki a szűk helységből. Karöltve távozott vele az otthon biztonságérzete, egy meleg baráti ölelés egy elfeledett család fáradt légköre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ms. Sokolovna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsánat a zavarásért - Katerina szőke hajkoronája bukkant fel az ajtó nyílásakor. Arcát már elfedte a smink, s jelmezében feszengve tért be öltözőmbe. - Csak kérdezni szerettem volna valamit, bár azt hiszem, eléggé személyes. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgatlak. – Szemei riadtan csillogtak, éreztem szívének hatalmas dobbanásait. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Félt már attól valaha, hogy az emberek meglátják, hogy milyen is ön valójában? – Kérdése oly mértékben semmisített meg, hogy féltem megreped tükörképem a szavai okozta súly alatt. Elgondolkodtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, sokszor. Tulajdonképpen, most is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És hogyan tudott túllépni rajta? – Hangja fojtott volt és igen gyenge, de ezek azok a momentumok, amikor a koreográfia után fejben kell összetenni a táncosokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Arra gondolok mind ahányszor, amikor eszembe jut, hogy rajtam kívül senki sem tudja pontosan, hogy mennyit is dolgoztam azért, hogy itt legyek. Senki sem ismeri az utam, hogy honnan jöttem, hogy hová megyek. Nem tudják miket is kellett megtennem azért, hogy az legyek, aki ma vagyok. Senki sem tudja nálam jobban a dolgokat. És amikor kimentem a színpadra, tisztában voltam vele, hogy én vagyok az, aki tudja, hogy mit is kell tennem. Nézd, Katerina. Gondolj a rajzolásra. Mindenki tudja, hogyan is néz ki egy ló. Mindenki kiszúrja a hibákat egyből, de igazán szépen megrajzolni csak kevesen képesek rá. A kritizálok jelentős része pedig csak kritizálni képes. Ezért hívják őket kritizálóknak és nem művészeknek. A művész nem kritizál, hanem alkot. Amikor fent leszel a színpadon, alkotsz. Mert az a dolgod. Alkoss a legjobb tudásod szerint. Ha holnap esetleg visszanézed valahogy, akkor majd kritizálhatod saját magad. Majd legközelebb kijavítod. De először meg kell csinálnod, hogy kijavíthasd. Idővel pedig majd így tanulsz. Rendbe? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most pedig irány melegíteni, mindjárt kezdünk. – Álltam fel azzal a lendülettel, majd ő is, érezhetően könnyebb lélekkel. Ha pedig a lelked könnyű, táncod úgy válik művészeted ékévé. Könnyebben ugrasz, már-már repülsz. Nem húz bajod súlya messze a föld alá. Mosolyod fesztelen, karod ölelésre kész, nem töri meg mozdulataid sorát a hétköznapok gyötrelme. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pár tekintet fényesebben csillogott távoztában, mint ahogyan érkezett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán köszönöm – mondta fejet hajtva, majd a színpad felé sietett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hamarosan kezdődött az előadás.<br />
<br />
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-28386389235482082082018-10-27T21:13:00.001+02:002018-10-27T21:13:36.466+02:0033. Messze van még...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Halihó, íme azért itt vagyok! Nagyon meg szeretném köszönni a 70 feliratkozót, nagyon meglepődtem, amikor megláttam ma a számlálót. Köszönöm, hogy változatlanul kitartotok mellettem és az írás mellett. Hozok azonban híreket is, megnyitottam a személyes blogom, ahol egyben megtalálható lesz minden írásom, valamint az újabbakat oda fogom publikálni, viszont az I'm Goddessnek meghagyom ezt a kis saját felületét, mert képtelen vagyok ezt az oldalt bezárni. Az új oldalt <a href="https://adastraperasperass.blogspot.com/">Per Apera Ad Astra</a> néven fogjátok megtalálni, de ha most itt rákattintotok, egyből el is juttat oda titeket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Készülök egy minisorozattal, amiben mindössze hat részt tervezek. Ez a szokott Marvel fandomtól eltérően DC berkekben fog kalandozni, méghozzá Batman, pontosabban Bruce Wayne körül. Meg aztán még ott van millió terv és ábránd, amit szépen sorjában megvalósítok. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Jó olvasást kívánok most azonban nektek és sietek, ahogy tudok! <3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-KDpV1dsnkug/W9S29j27GII/AAAAAAAAGVo/zPVP7d9cHFEtBaSilJTIr1ySu1ezYI2DwCLcBGAs/s1600/FotoJet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="759" data-original-width="1600" height="302" src="https://2.bp.blogspot.com/-KDpV1dsnkug/W9S29j27GII/AAAAAAAAGVo/zPVP7d9cHFEtBaSilJTIr1ySu1ezYI2DwCLcBGAs/s640/FotoJet.png" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<blockquote class="tr_bq">
„Szeretem a bátrakat: csakhogy nem elég a kardcsörtetés -
tudni kell azt is, kire ránts kardot! És nemegyszer több bátorság vagyon abban,
aki odébbáll, és féken tartja indulatát: hogy méltóbb ellenségnek tartsa meg
magát! Csak olyan ellenségtek legyen, aki gyűlöletes, nem pedig megvetendő:
legyetek büszkék ellenségetekre: így tanítottam néktek valaha.”<br />Friedrich Nietzsche</blockquote>
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><span id="goog_1650761769"></span><span id="goog_1650761770"></span><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Napjaink,
Szentpétervár<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Éreztem, ahogyan a Mindenek Atyja
lemosolyog rám. Ujjaim alatt a feketébe burkolt ruha, mintha magától
megelevenedett volna. Mintha keringésemet átvéve egyszerre lélegzett volna
velem. Lenyűgözött minden apró barázdája, ami beborította a próbababát. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tökéletesen illett rá</i>. A modern kor
technikája magába olvasztotta a már jól ismert öltözéket, s a csuklya is
másként festett a megszokott formájában. Más volt, mégis ugyanaz. A hófehér
selymet, vörössel díszítve, felcserélte az éjsötét páncél ezüstös bordázata. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Néhány dolgot tudnod kell róla
– szólt közbe Nikolaj, aki ezzel a húzásával ugyancsak meglepett. Kezével a
ruha felső részére mutatott, elsőként a nyakánál található megerősített részre,
majd a maszkra. Tekintetem egy pillanatra a bábu mögött helyet foglaló tükörre
tévedt, ahonnan látni véltem a ruha hátán sötétebben kirajzolódó sólyom
alakját. – A nanotechnológia segítségével, a teljes öltözék a nyakláncban, a
kar- és combpántokban foglal helyet. A pántokba beépítettek egy olyan funkciót,
amelynek segítségével teljesen láthatatlanul hordhatod mindezeket, valamint az
anyaguknak hála, semmilyen biztonsági kapun nem fogják kiszúrni.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Így <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nem
fog problémát okozni, ha esetleg nem illene a ruhához. – Hangjában némi gúnyt
véltem felfedezni, de jobbnak láttam nem szóvá tenni. Különösen idegesítő női
kollégákkal vehették őt körbe, ahogy néhány elejtett mondatából leszűrtem. – Az
arcmaszk variálható, vagy teljesen fed, vagy félig, vagy egyáltalán nem, egy
szűrő van beleépítve, ha bármilyen kevésbé jótékony hatású gáz közvetlen
közelében lennél. Portól, füsttől, gáztól véd, de az atomrobbanást ez sem
kedveli túlzottan. A kommunikációs rendszer és a hangtorzító bele van építve
szükség esetére, együtt egy kikapcsolható jeladórendszerrel, ha netalántán nem
akarnád az orrunkra kötni, hogy merre jársz. Bár csodálnám, ha egyáltalán
bekapcsolnád valaha. – Kezével lenyúlt, majd megnyomott egy pontot a csuklóján,
mire különböző gombok holografikus képe villant fel. - Mindent a bal karperecen
lehet beállítani, egyáltalán nem bonyolult. A verbális útmutató nagyjából három
órát vesz igénybe, de a lényegét elmondom neked. A ruha vibrániumszállal van
átszőve, de maga az anyag szén-nanocsöves technológiával készült, AA1-D típusú
rostsejtekkel. Ez önmagában kimondva nem sokat jelent, de elnyeli az energiát,
amit később a fegyvereidben ellenük fordíthatsz. A két pisztoly, a sokkoló,
minden SPDD-4C típusú hüvelyben van, ami továbbítja a felvett energiát, ez
lehet támadásból fakadóan, vagy ha aktiválod magadban a tesseractot, fel tudod
vele tölteni a pisztolyt, így nem kell a töltényekkel bajlódni, hanem
színtiszta energiával támadhatsz ellenük. Ezzel megoldották, hogy a helyszínen
nem marad semmi konkrétan visszavezethető nyom a repeszek miatt. Az övön
gránátok vannak, az eredetinél sokkal kisebb, lapítottabb formában, ezért
eldobásnál figyelj a technikára. Inkább dobócsillagéra hasonlít most a
keskenysége miatt. Találsz még füstbombát, néhány mérget, egy kést hátul a biztonság
kedvéért, valamint néhány töltényt, ha az elektromos rendszer megadná magát.
Ilyen szempontból ügyelj az EMP gránátokra, minden elektromos berendezést
kiiktat, ha hamarabb aktiválódik a kelleténél, a tiédet is hatástalanítani
fogja. – A bábu kézfejére mutatott, majd az oldalsó panelról leemelte a fekete,
bársony díszdobozt, majd felnyitotta tetejét. Egy régi, de újracsiszolt, ezüst
karikagyűrű lapult benne, melyen a Testvériség szimbóluma rajzolódott ki.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Vigyázz, hogy ne essen le a gyűrűd, az
aktiválja a teljes páncélt, anélkül üres kiegészítő a karperec és a nyaklánc. A
kesztyűn megerősítették az ütésre alkalmas felületeket. Normál esetben,
valamint közelharc során nem fog leesni a gyűrű, de nem árt óvatosnak lenni. A
csizmák teljesen hangtalanok, a sarkába építettek egy pengét. Mechanikájában
ugyanaz, mint amit száz évvel ezelőtt használtál. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak nyolcvan – szóltam közbe.
Azt a csizmát még Howard tervezte, néha úgy gondolom, pusztán hóbortból. Mert
kellett a szakmai kihívás, miként lehet a pengét elrejteni a sarkában, valamint
a szárában, hogy a lábizmaim mozgásához idomuljanak a rugók, s csak szükség
esetén pattanjanak ki eredeti helyükről. Bár használat után visszacsúsztatni
őket néha feleslegesen macerás volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ha örökké élnék, nekem mindegy
lenne. – Fél szemöldökét felhúzva sandított rám a válla felett, miközben szeme
gyorsan visszatért a ruhára, majd a többi panelre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ha örökké élnék, akkor nekem is.
– Vettem magamhoz a gyűrűt, majd az ujjamra húztam. Meglepődtem volna, ha nem
illett volna tökéletesen a helyére, de annyira ismerem a wakandaiakat, hogy ez
lenne a legutolsó dolog, amit elrontanának. Nikolaj kétkedő pillantását azonban
nem tudtam hová tenni. – Mi nem olyan istenek vagyunk, mint akit a keresztények
tisztelnek. Élünk és halunk, felnövünk, megöregszünk, születünk. És az isteni
hatalom nem öröklődik mindig a vérünk után, Nikolaj. A törvény szerint, mind a
Valhallába jutunk, vagy Hela birodalmába, míg el nem érkezik a Ragnarök, az
utolsó csata, amikor részt veszünk egy végső ütközetben. S akkor dől el, hogy
Asgard tovább él, vagy örökre elpusztul. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És mi lesz akkor, ha elpusztul?
– Teljes testével fordult már felém. Ezzel kapcsolatban mindig is kétségeim
voltak. Bárcsak tudnák az emberek, hogy sokkal rosszabb dolgok is vannak
odakint az űrben, mint amit itt művelnek lent. De én vajon el tudnám? Hiába
tudok többet, mint ők… azt hiszem ez már rajtam is túltesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Leomlik az utolsó bástya is
Midgard fölül, nem lesz, aki őrizze a kaput, s bárki könnyedén idejuthat. Nem
védi majd semmi a Földet attól, ami az űrből érkezhet ide. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ennyire rossz lenne az, ami még
odakint van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Még én sem tudnám pontosan
megmondani. Hallottam dolgokat, tanultam róluk… de nyíltan igen keveset beszélt
arról apám mik is rejtőzhetnek odakint. A kilenc világ minden lényéről van egy
könyvünk otthon a könyvtárban, Asgardon. Őket mind megtanultam, találkoztam
szinte az összessel. Ám ami rajtuk túl van, kint a végtelen sötétben… arról
leírások sosem készültek. És ezek még csak a világok, de ott van a többi
dimenzió. Sokkal szélesebb ez az egész, ami körülvesz minket, mint hinnénk. –
Zavartan fürkészett, de értette, amit mondok. Ilyenkor pedig az emberek
általában ösztönösen elkezdenek mentséget keresni, hogyan lehetne megszüntetni
a veszélyt, a közelgő éles helyzetet. Ám azt se tudjuk mi jöhet, s azt sem,
hogy mikor. Mikor gondolja majd úgy valaki, hogy kiirtaná az emberiséget, netán
elfoglalná az univerzum ezen oldalát is. - Lesz, akitől talán én sem tudlak
majd megmenteni titeket. Az én erőm is véges, nem vagyok mindenható, hiába
neveztek istennek. Pláne ha itt az emberek előbb kivéreztetnek, mintsem
segíteni tudnék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hercegnőm… itt az idő.<o:p></o:p></i></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hagyj Mentis, messze van még.<o:p></o:p></i></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Karnyújtásra tőled a cél.<o:p></o:p></i></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">De nem mindegy hogy nyúlok a cél
felé.<o:p></o:p></i></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hetek teltek el azóta, hogy
kineveztek Katerina mellé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Összeállítottam neki egy
edzéstervet, ami kellően nehéznek bizonyult, hogy megtörje őt. Mindeközben
végig figyelemmel tartottam, s a balett órák feltétele az elvégzett edzés
volt. Igyekeztem keménykezűen bánni vele, de a végletekig hajszolás sem
tartozott a célom közé. A szigorú étrend már eleve előirányozva volt neki. Egy
táncosnak fontos a súlya. Mi az, amivel kellő magasságba tud ugrani, ami segíti
és nem pedig akadályozza őt tánc közben; mennyi az, amivel segíti a partnerét,
hogy egy előadáson keresztül magabiztosan meg tudja őt emelni. Ehhez volt
szükség az étrend mellé egy egészen másfajta edzéstervre, ami nem merül ki
néhány próbában és az edzőteremben való lébecolással. Mindezt egy hajnalban
keléssel kezdve, hogy elmenjen futni a Néva partjára. Egy kicsit gondolkodni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A táncos másik legnagyobb
fegyvere az elméje. Hogy tudja mikor hova kell érnie, milyen módon, s hogyan
kivitelezve. Hogyan tartja a fejét, miként mozdul meg a karja, milyen
sorrendben követik egymást a lépéskombinációk, majd áll bele a végső
mozdulatba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csak beleáll.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És nem mozdul tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mintha önmaga szobra lenne
mindenki előtt pellengére állítva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Visszatartva lélegzetét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megnyugodva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mennyire bízol meg a párodban?
– Kétes pillantást vetve meredt rám, majd tekintete a fiúra tévedt a tükrön
keresztül. Liev a korlátnál gyakorolt éppen. Bokáját forgatta, lesve a
tökéletes pozíciót, amiben megfeszítette, majd utána az égbe emelte. Sötétbarna
haja hátrafésülve egyszerre kölcsönzött neki kisfiús, szinte angyali bájt és
pokoli sármot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lány szemei nagyra nyíltak,
tétovázott. Szemöldökét ráncolva láttam rajta mennyire erőlködik, de végső
döntésre nem igazán jutott. Alaposan meg kellett fontolnia válaszát, de a dolga
sokkal egyszerűbb volt, mint elsőre látszott. Segítettem neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hátradőlnél vakon, mert tudod,
hogy elkap? – Biccentettem Liev felé. Elképzelni sem tudtam mi alapján kapta őt
párjául Katerina. Mint a kotnyeles kislány és az érett férfi önbizalmat
cserélve, úgy néztek ki egymás mellett. Ambivalens érzéseim voltak a kettőjüket
illetően. Nem igazán hallottam őket beszélgetni, s az összhang is hiányzott.
Míg a fiú segíteni próbált, együtt dolgozni vele, addig a lány inkább egyedül
szeretett volna dolgozni. A kapcsolatépítés sosem volt az én területem.
Tanácstalanul álltam a helyzet elé. Elvégre nem költöztethetem össze őket
évekig egy lakásba, hogy ha kényszeredetten is, de megismerjék a másikat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
-<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Na jó, csak a vizeitek vannak idebent, ugye? – A tervem a legkevésbé sem
volt mondható <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen – bólintott, bár végképp
kezdte elveszíteni a fonalat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Itt várjatok. – Nemes
egyszerűséggel sarkon fordultam, majd kisétáltam a próbateremből. Ez persze
addig tűnt normálisnak, amíg az ajtó becsukása után, rájuk nem zártam az ajtót.
A telefonjaik az öltözőikben vannak, vizük van, az ablak pedig résnyire volt
nyitva, de mivel az első emeleten van, berácsozták a biztonság kedvéért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Beszélgessenek kicsit.<o:p></o:p></i></div>
<br /></div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-72624587388319555002018-08-24T10:31:00.001+02:002018-08-24T10:32:49.524+02:0032. Mademoiselle<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok! Igen, meglepően gyorsan húztam az új részt, jó lenne mindig így haladni, s most a szokásos 1700 körüli szószám helyett 3000 felett hoztam, két részre bontva a egyet. Szándékaim szerint most már a fandomon nem annyira követők számára is fény derül rengeteg dologra. Elérkeztünk egy újabb kapcsolódási ponthoz is a két univerzum között. Lassan haladunk a történettel is, igyekszem az előző részeket javítani, néhol újraírni. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-agrSTNkoa4I/W3_Bei0TVUI/AAAAAAAAFnY/P1OAH1mxTJwz8yT1BJ-VpKEDC9rIzDqqwCLcBGAs/s1600/%2523f1C.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="366" data-original-width="700" height="334" src="https://3.bp.blogspot.com/-agrSTNkoa4I/W3_Bei0TVUI/AAAAAAAAFnY/P1OAH1mxTJwz8yT1BJ-VpKEDC9rIzDqqwCLcBGAs/s640/%2523f1C.jpg" width="640" /></a></div>
<br /><br /><blockquote class="tr_bq">
"Összegyűlnek az ázok<br /> az Idamezőn,<br /> s a roppant földövről<br /> beszélnek egyre,<br /> emlékezvén<br /> nagy eseményekről,<br /> Fimbultír egykori<br /> rúnáit felidézik "</blockquote>
<div>
<div>
<br /><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Napjaink, Szentpétervár<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm 375.5pt; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Hideg fény úszott végig a szobán, ahogy
beléptemkor a lámpák mozgásom nyomán felvillantak. Nem zavart senki a késői
órán, ám nekem halaszthatatlan dolgom volt. A város minden zaját magam mögött
hagyva érkeztem az Ermitázs alá rejtett központunkba. Jelentősen megkönnyítette
a dolgom, hogy a szentpétervári metróból egyenes bejárat nyílt ide az azt
alaposan ismerők számára. Ahogyan beléptem a főbejáraton, s a saját <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lakosztályom</i> felé haladtam egyre
beljebb, vitrinek sora kísért végig, benne múlt életeim emléktárgyaival. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Életeim.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Mintha reinkarnálódnék, újra és újra
évmilliók végezetéig. Évezredekig vándorolva a lelkem, életemtől függően
magasabb vagy alacsonyabb létformává válva. Ennek is megvolt a maga szépsége, a
maga misztikuma, ami annyira vonzotta a halandókat. A valóságát pedig még senki
sem bizonyította, ahogyan az ellenkezőjét sem. Ám az én éltem egészen sajátosan
idomult a földi idő múlásához, az óhajtott <i style="mso-bidi-font-style: normal;">halhatatlansághoz</i>.
S míg Asgardban hetek teltek el az ott töltött idő alatt, addig Midgardon
hónapok és évek, a távozásom óta. Távozás… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kimentés</i>.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>New Yorkból való „száműzetésem” három
évet ölelt magába. Mire visszatértem a világ tudott a létezésünkről, az istenek
létezéséről, a többi világról, hogy nincsenek egyedül. Felismerték a más népek
nyújtotta fenyegetést, amitől eddig óvtuk őket. S rettegték azt, ami még
odakint van. Igyekeztek pajzsot emelni az otthonuk köré, de elbuktak, s a pajzs
irgalmatlan fegyverré vált saját magukkal szemben. Minderről néhány kósza akta,
eltussolt katonai jelentések, pár híradás tudósított és a szemtanúk emlékezete.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Az emberek gondolkodni kezdtek, majd
kétségbeestek a megvilágosulás kezdetén. Miközben kutatják, emberfeletti
eszközökkel, hogy m volt rég. Keresik azokat a tárgyakat, amiket úgy
felmagasztaltak, jelentőséget tulajdonítottak nekik, s hatalmat adott a
birtoklóinak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
Mások ezt szánt
szándékkal keresték.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
A leginkább
felvilágosultak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm 375.5pt; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Jeges merengésbe zárt, ahogyan
íróasztalom monitorjai mögé lépve a fotelba süllyedtem, ujjaim közt
széthajtogatva az aprócska cetlit, amit itt hagytak számomra. Elárasztott a
gyönyörű fehérség, ahogy a szürke, fényesre csiszolt padlót megtöltötte
élettel. Tenyeremet a szenzorra helyezve vártam, hogy a három monitor, kitöltve
látóterem, egyszerre villanjon fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm 375.5pt; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Rá kellett jönnöm, hogy vajmi keveset
tudok a dolgokról, a történelemkutatással kapcsolatban, amit az Abstergonál végeznek.
A háború állása nekik kedvezett, és rengeteg tőkét öltek bele a technológia
kifejlesztésébe, mígnem az informatikai forradalom melléjük állt. De nekünk is
megvoltak a magunk emberei, s a történelmi forrásanyag a mi kezünkben volt. Altaïr
könyvtára Maszjafban, a porig égetett Alexandriai könyvtár… és még megannyi
forrásanyag. És a Biblia. De a jelek is csak azoknak érnek valamit, a könyvek,
akik tudják, hogy hogyan olvassák, miként fejtsék meg az utalásokkal megrajzolt
térképet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
Segítségre volt
szükségem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm 375.5pt; text-align: justify;">
Nikolajra
távolléte miatt nem számíthattam, s ő inkább az igazgatás részét intézte a
dolgoknak, a bevetéseket. Gyakorlati ember volt, s az elméletet inkább az arra
alkalmasabb személyekre bízta. Nekem pedig a legmegbízhatóbbra volt szükségem,
aki jelenleg távolról tudott csupán jelentkezni. A Testvériség egyetlen
hátránya egyben a fennmaradásunk ténye is volt, az elszórtság. Ritkán köthettek
minket konkrét helyekhez, épületekhez, szervezetekhez. Nem járkáltunk autókkal,
helikopterekkel vagy furgonokkal, amiknek az oldalára felfestettük volna a
jelképeinket. Apró méretekben gondolkodtunk, ha egyáltalán valahol jelezni
kívántuk ezt. Gyűrűk, nyakláncok, mandzsettagombok, nyakkendőtűk. n ebből a
legelsőt használtam igen nagy szeretettel, de a küldetések során,
Afganisztánban maradt a szobám rejtett részében, ahová nem tértem többé vissza.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm 375.5pt; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Miután a biztonsági funkciók kellően
felmértek, hogy valóban én tartózkodom az asztal túloldalán, azonnal hívást
kezdeményeztem a papírdarabra felírt névvel. Nikolaj megígérte, hogy majd
később jelentkezik, de az általános felvilágosítást, a tényállásokat a
szakemberre bízná, akit életemben nem láttam. Cserébe biztosított felőle, hogy
álnéven jelentett be hozzá, s a rangomat, szerepemet elrejtve, nem fedte fel
előtte a kilétem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Türelmetlenül doboltam a szék karfáján,
annyi kérdés cikázott a fejemben, hogy nehezemre esett megválogatni, mit is
kérdezzek elsőként. Minden lehetséges információra szükségem volt, milyen
kutatások folynak jelenleg, az Abstergo eladási számain át, tudni akartam,
hogyan találom meg azt, amit keresek. És az egyedüli ember, aki teljeskörű
választ tudott adni a kérdéseimre, a kontinens másik felén tartózkodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Allo? Mademoiselle Sokolovna? – </i>A
barátságos, ám ismeretlen hanghoz, egy fiatal, szemüveges férfi képe társult. Ingjének
szokatlanul precíz vasalása sokat elárult jelleméről, ahogyan gondosan
beállított, barna tincsei is. Nem a szórakozottságáról elhíresült tudós
mintapéldáját láttam magam előtt, sokkal inkább egy kifinomult úriemberét, ami
helyén van a szakmájában. Határozottan érdekelt, hogy mit is tartogathat a
számomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Doctor Delacourt? Oui, Je m’apelle Sasha
Artemina Sokolovna.</i> – Ha anyám örökségére gondolok, a leghasznosabb dolog,
amit kaphattam tőle genetikailag, az a minden nyelven való tudása volt. A
varázsláshoz kevesebb tehetségem volt, minden mást pedig kellő tanulással
tudtam pótolni. Anyám nem <i style="mso-bidi-font-style: normal;">áz</i> istennő
volt, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">beházasodott</i>. S a politikának
is jót tett, hogy apám <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ván</i> nőt vett
maga mellé, így kibékítve a két tábort. A kettő közti különbség igen egyszerű
volt, míg az ázok, vagy éppen aesirek, léptek be elsőként Asgard földjére, s a
vánok, vaenir, nép csak később vándorolt be. Ők inkább a természet képviselői
voltak, a vadászaté,a tengeré, a fényé, az esőé, a termékenységé. Közülük
emelkedtek ki a jósok, varázslók.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Monsieur Orelov </i>megkért, hogy
tájékoztassam a kutatásomról és egy bizonyos új csoportról, vagy inkább
szektáról.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De ez egy elég kényes téma,
tudtommal éppen ezért van távol, a részletekről majd inkább ő fog ez ügyben
mesélni, inkább maradnék a saját területemnél. – Biccentettem felé, mire a
videóhívás képe a baloldali monitorra csúszott, s a középsőn a mindenki által
olyan jól ismert DNS láncolat egy része tűnt fel. A jobboldali képernyőn ennek
a lekicsinyített változata, mely néhány ponton a már megszokott vörös és kék
jelölés helyett, arany színt öltött magára. A találgatások helyett jobbnak
láttam megvárni a magyarázatot, sem biológus nem voltam, se genetikus. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Az emberi DNS
az örökítőanyagairól híres, hogy meghatározza az alany genetikáját,
testfelépítését, szemszínét, minden mást. Mindazonáltal rájöttünk, hogy ennél
sokkal többet tartalmaz az ősökből, mintsem megmondja, hogy milyen színű lesz
az egyén haja. A két szülőtől megkapja az addig átélt emlékeiket. Képzeljen el
egy láncszemet, amihez kapcsolódik egy oldalról, majd továbbfolytatódik előre.
Kapunk egy végtelen hosszú láncot, emlékek tömör sorozatát generációkon át, egy
emberen belül. Ezeket az emlékeket az alany nem tudja magából előhívni, bár
majd kitérek arra, miként jelenik meg mégis, a lényegre visszatérve, kell egy
segédeszköz. Az Első Civilizáció lényei megalkották a memóriakulcsokat, nagyjából
kéttenyérnyi nagyságú, kőkarikák, amik képesek előhívni az emlékeket. Ezeket
több ismert asszaszin is használta egy fél évezrede, mint például Altaïr
Ibn-La'Ahad, a Levantei Asszaszinok mentora, aki ezek segítségével örökítette
meg a legfontosabb emlékeit, amiket később Ezio Auditore da Firenze megtalált.
De ugyanilyen kulcsokra bukkantak Alexandriában. Ezeknek a kulcsoknak a
technológiájára alapozva az Abstergo Industries, a Templomos Rend fedőcége
megalkotta az Animus Programot. Maga az Animus egy gép, aminek segítségével az
alany genetikai állományából elő lehet hívni az ősei emlékét, hogy egy
virtuális valóság keretein belül a személy átélhesse azokat. Itt fontos
leszögezni, hogy az alany csupán szemlélő, át tudja élni, de változtatni nem
tud az eseményeken. De ehhez kapcsolatba kellett lépnie a géppel fizikailag is
a géppel, nem volt elég a számítógépen lévő genetikai memória. A stabilabb
szimulációért, az Animus 2.0-ás gépéhez már szükség volt az alany
bekatéterezésére, így állandóan biztosítva lett a kapcsolat. Innentől kezdve
vált érdekessé a helyzet, hiszen az Abstergo megalkotta a leányvállalatát, az
Abstergo Entertainmentet, ami az Animust konzolként piacra dobta. A fogyasztók
pedig vagy a meglévő emlékforrásból játszottak, vagy feltöltötték a saját
genetikai memóriájukat és így a templomosok több millió ember emlékeihez
férhetett hozzá. Ezzel nem lenne önmagában probléma, ha nem a templomosokról
lenne szó, akik a jó ügy érdekében harcolnak. De ezek segítségével könnyebben
megtalálhatják az Éden Darabjait, pontosabban azokat a személyeket, akiknek a
genetikai memóriájában meglátszódnak a nyomai, valamint az eszközök hatásai.
Hat éve sikerült feltörnünk a rendszert, magát az új modellt, az Animus Omegát,
ami a Helixen, az adatfelhőben tárol minden tudást. Valamint vannak beépített
ügynökeink, így szerencsére nincsenek akkora lépéselőnyben, mint gondolják.
Most épp az Éden Szigonyt találták meg, de meg is semmisült, így erről le van a
gond.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Miközben beszélt folyamatosan
képek jelentek meg előttem, a munkafolyamatokról, tervezőkről, dátumok és nevek
villogtak a képernyőn. De kezdett összeállni a kép. Az arannyal jelölt
területhez lassan további részek csatlakoztak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Azt mondta
szeretne majd mesélni valamit az emlékek előhívásáról, eszközök nélkül. –
Igyekeztem terelni a témát, nem szerettem volna, ha bármit is kihagy ezzel
kapcsolatban. Az előbbiekről pedig volt, amit már ismertem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Igen-igen,
nos, nem éppen előhívásról van itt szó.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>– A jobb oldali monitoron az arannyal jelölt terület került felnagyításra,
majd körülötte mindenféle kép jelent meg, szobrokról, festményekről, vázákról,
könyvekről. – Azt mondták, ön jól ismeri a skandináv mitológiát. Nem szeretnék
butaságokat mondani, de ez még eléggé labilis kutatási terület. A világban, a
vallásokban, az egymástól távol élő emberek meséiben rengeteg hasonlóságot
találtunk. Gondoljunk csak a mesékre, hősökre, istenekre. Az istenekről a
hivatalos álláspont, az Első Civilizáció, az Isu tudatalatti emléke. Az Isu
tagjai magasabbak voltak, hatalommal bírtak, javarészt az eszközök miatt, és
sokkal tovább éltek. A kipusztulásukat a tényállás szerint egy napkitörés
okozta, de erről is majd később. Úgy véljük, hogy az embereknek van egy nagy,
közös, ősi, kollektív tudatalattija. Ezekben benne vannak a megszokott
archetípusok, a gonosz kígyó, a sűrű erdő, a tűz, a Nap, a pókok iránti
félelem, minden. De ez is, mint az Éden Darabjaival való kapcsolat emléke,
nincs meg mindenkiben egyenlő arányban. Amit a képen lát, az maga a teljes
szekvencia. Több emberre van szükség, hogy összeálljon a teljes, egész, de most
ez is megvalósult a Szigonynak hála. Ezt nevezzük Felemelkedési Eseménynek. Úgy
tűnik, hogy ahogyan az Éden Darabok felbukkannak, aktiválódnak a génmemóriát birtokló
személyekben az adott foszlányok. Az elsődleges, amin jelenleg dolgozunk, hogy
megismerjük a kollektív tudatalattit. Ezzel lehet, hogy megtaláljuk a többi
Éden Darabot, megismerjük a természetük mivoltát, a pontos eredetüket,
felhasználási módjukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Mi a helyzet
az Isu-val és a hibridekkel? Bocsánat, doktor, nem akarom félbeszakítani. – De
Ezio nevének említése másra terelte a gondolataimat, mintsem egy
használhatatlan relikviára koncentráljak. Hiányzott valami a képből. – Ezio,
amikor belépett a Vatikán Kamrájába 1499-ben, ez volt az első alkalom, amikor
Minerva felbukkant és beszélt Eziohoz, valamint később az Animusban levő
alanyhoz, Desmond Mileshoz. Fel kéne kutatni, mit is mondott pontosan Minerva
Ezionak. Kiválasztottnak nevezte őt, akire várt. Az Éden Alma egyikükre sem
volt hatással, se akkor Eziora, se Desmondra, mivel mindkettejük DNS-ből
hiányoztak azok a neurotranszmitterek, amikkel irányították az Első Civilizáció
tagjai az embereket. Köztudott, hogy csupán azok képesek erre, akik Isu és
emberi géneket is örököltek, tehát hibridek. Ezenfelül a hibridek
leszármazottai birtokolják a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Saslátás</i>
képességét, képesek úgy látni, érzékelni és hallani, mint valami felsőbbrendű
lény, nem kapcsolódik szorosan az emlékekhez, de ez sem egy elhanyagolható
tény. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem vagyok történész, se
genetikus. De mennyire lehetséges az, hogy ők, vagy csupán Minerva, nevezzük
akárhogy, készítettek egy magot, egy tudásbázist, ahol megtalálható minden az
Első Civilizációról? Lehetséges, hogy ezt a kollektív tudatalattiban valósították
meg, de konkrét fizikai hely is szóbajöhetne. Vagy akár egy mindenekfelett álló
Éden Darab. Az Éden Almából is volt egy, utána jött a Szigony, Lepel, Gyűrű, a
Bot… bármennyi lehet még. Lehet alkottak valamit, ami ezeket is képes
kontrolálni. Elvégre tudták mire képesek, csak alkottak valamit arra az esetre,
ha ellenük akarnák felhasználni az erejüket. Ott volt a konfliktus, a háború a
teremtők és a teremtményeik között, valamit ki kellett találnuk. – Zavart.
Zavart, hogy véges a tudásanyag, miközben itt hever az orrunk előtt.
Karnyújtásnyira volt a történelem, egy előző civilizáció teljes történelme.
Voltak, ez biztos. Fejlett társadalomként éltek, az embereket rabszolgaként
tartották, mígnem két hibrid, Ádám és Éva lázadást nem szítottak. Kitört az első
háború, majd következett a napkitörés, az utána következő tüzek, ami elsöpört
mindent, ami a földfelszínen volt. A történetírás ezt nevezte el Toba-katasztrófának.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Az Isu tagjai
a föld alatt templomokat hoztak létre, de ezeknek a célját még nem igazán
ismerjük. Szimplán kődarabok vannak mindegyikben, talán menedék lehetett. –
Doktor Delacourt hátradőlt székében, osztozott a problémámban, s néhány dolgot
lejegyzetelt. Nem várhattam tőle azonnali megoldást, lehet majd csak évek
múltán találunk használható anyagot ezügyben. Pupillája hirtelen kitágult, majd
előrébb dőlt. – Mielőtt elfelejteném, van még egy dolog, amit mindenképpen
tudnia kell. A harmadik dolog, ami miatt itt vagyok. A Templomosok Rendjén
belül létrejött egy radikális szekció, az Első Akarat Eszközei néven.
Igyekeztek őket elnyomni, de sajna nem sikerült. A tagok ismerik az Első
Civilizáció történetét, úgy vélik, hogy ideje lenne előidézni egy újabb
kataklizmát, mint anno a koronakitörés volt, ami elpusztította az Előttünk
Valókat. Meg szeretnék tisztítani a Földet, hogy az emberiség ismét virágozzék.
Ezt már egy páran előttük is kitalálták, hogy kell egy világkatasztrófa, mint a
Bibliában Noé és az özönvíz története. Maga a Hydra is konkrétan ezzel
próbálkozott néhány éve. A probléma teljesen mással van ezzel kapcsolatban. A londoni
egységünk jelentette, hogy olyan videofelvételekre találtak, amin meglehetősen furcsa
tartályok, gépek, kutatólaborok látszódnak. Maga a tartály nem lenne probléma,
de fel szeretnék támasztani az Isu népét. Néhányújukról személy szerint tudunk,
Minerva, Júnó és Jupiter. De jelenleg fogalmunk sincs mivel nézünk szembe, ha
sikerrel járnak és visszahozzák egy letűnt civilizáció uralkodó élőlényét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 1.0cm 375.5pt; text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>A monitort sorban lepték el a képek,
felvételek. Narancssárga tartályok, köpenyes emberek, furcsa, hatalmas, lebegő,
lélegezni látszó dolgok egy folyadékkal teli koporsóban. A hideg rázott. Az
ember egy olyan lépcsőfokára ért a civilizációs lépcsőnek, ahonnét gyorsan a
kipusztuláshoz érhet. Meghaladja a saját korát és erejét. Olyat akarnak
létrehozni, ami elnyomja őket. Borzasztott, mintha nem is ezen a világon
lennék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Istent
akarnak teremteni? – Felegyenesedtem, s karjaimat az asztallapra helyezve, mély
levegőt vettem. Hát eljutottunk idáig. A mellkasom beleremegett a puszta
gondolatba, ami ezután következhet majd.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Úgy tűnik, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mademoiselle Sokolovna</i>, igen. –
Lemondóan lefelé pillantott, megnézte karóráját, majd levette vékony keretes
szemüvegét. Néma jel volt. – Már csak azt kéne kitalálnunk, mi honnan szerzünk
egy sajátot, hogy az övékét legyőzzük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Azt hiszi a
Testvériségnek nincsen saját istene? – Megmosolyogtatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
- Merem
remélni, hogy még nincs. – Szemöldökét ráncolta, de szájának egyik szeglete
óvatlanul is felfele ívelt. A szigorú összkép megbomlott, s a monitorok vele
együtt tisztultak, mígnem minden eltűnt, csupán kezem alatt megjelent a DNS
hélix hologram képe, amint ujjaim közt csavarodott. Tetszőlegesen nagyíthattam,
kicsinyíthettem, mozgathattam, forgathattam. Egyszerre rémített és nyűgözött le
a modern technika, mely egykor a nagyok vesztét okozta. Inkább visszatértem a
hagyományos forrásokhoz, hátha segítenek valamit ebben a helyzetben. Mert ha a
technika feladja a szolgálatot, ők még akkor is itt lesznek. És voltak olyan
figyelmesek, hogy egy könyvespolcot megtöltsenek a hátam mögött a
legszükségesebb dokumentumokkal. Én azonban egyetlen egyet kerestem, ahogy
sorba végigfuttattam ujjaimat a bőrkötéses gerinceken. Az az egyetlen példányt,
Ezio naplóját, amiben a levelei is voltak. Tudni akartam, mit mondott neki
Minerva. Talán abban megtalálhatom a kulcsot, amivel legyőzhetek egy Előttünk
valót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
Egy olyan
élőlényt, ami ősibb nálam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
Ami humanoid,
de az erejét nem ismerjük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
A gyengeségét viszont
igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Halandó.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 375.5pt; text-align: justify;">
Az automata
ajtók nyitódásának zaja húzott ki a fejemet elözönlő… nevezzük problémáknak
őket. Kabátját és zakójának felsőjét a kanapéra dobta, ahogy felém közeledett,
s napszemüvegétől is megszabadult, majd pedig nyakkendőjén volt a sor. A
férfiaknál meglehetősen ez valami rituálé lehetett, ezzel jelezve mindenki
számára, hogy íme, hazaérkeztek. Szemében izgatott csillogást véltem
felfedezni, de arca nem erről árulkodott. Vagy hozott haza valamit, vagy pedig
nagyon csinos volt a légiutaskísérő a magángépén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Remélem jó hírt hoztál! – Ujjam
megakadt egy zöld, bőrkötéses könyv gerincén végigfutó betűsoron. <span class="MsoBookTitle"><span style="font-weight: normal; mso-bidi-font-weight: bold;">Skandináv
Mitológia</span></span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">.</b> Levettem a
polcról, majd borítójával együtt Nikolaj felé mutattam. – Ezt meg remélem csak
viccnek szántátok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Gondoltam megbeszélhetnénk majd
egyszer a huszonkettedik vatikáni zsinatot, vallásról és világnézetekről
beszélgetve, ha éppen nem feltámasztott ál-istenekkel kell foglalkoznunk –
vonta meg a vállát, majd bőrkesztyűitől is megszabadulva, a hátsó terem felé
indult. Milyen érdekes, kapásból megmondanám, hogy aki a kabát, a sál és minden
után, utoljára veszi le a kesztyűjét, az biztosan közülünk való. Szép szokás
volt régen a pengét alkalmanként méregbe mártani. A vastag kesztyű pedig
megvédett minket, s mindig utolsóként a kezünket tettük <i style="mso-bidi-font-style: normal;">védtelenné.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rövid beszélgetés lenne, mivel
csak két vatikáni zsinat volt összesen. – Hallottam egy ajtó csapódását,
valamint egy lift fel és lemenetelének zaját, de mire a hátsó terembe értem,
csupán őt láttam és egy fémdobozt. Egy olyan zárt fémdobozt, hogy egy csavar,
annyi se volt rajta. Nem értettem mire megy ki a játék, így inkább tesztes
távolból megálltam a kijárattól egy méterre és vártam, hogy mi fog következni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Amikor kisfiú voltam, nagyapám
rengeteget mesélt rólad, hogy éppen a nagy Amerikában vagy. Én persze egyből
feltettem a kérdést, hogy akkor mi hogy segítünk neked, ha bajban leszel.
Honnan lesz fegyvered, lőszered… csak a legfontosabbak. Nagyapám mesélt egy
személyről, aki segít neked régóta, hogy már ötszáz évvel ezelőtt onnan hoztak
számodra is fegyvert és pajzsot. Aztán ahogy olvastam a Leonardo da Vincinél
talált tervrajzokat, valamint Altaïr emlékeiből egy pár levelet, rá kellett
jöjjek, hogy a Testvériség régen egy nagyon különleges anyagot használt a
karpántjai díszítésére és magához a rejtett pengékhez... – Hangjában feddést
hallottam ki, de sokkal inkább úgy tűnt, mintha magát hibáztatná. Mint a tudós,
aki későn jött rá a probléma kulcsára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Vibrániumot – mondtam ki
helyette. A kódexben, ami Testvériség alapkönyvének, a Krédónak a szövegét
tartalmazta, volt egy kiegészítő lap, még Altaïr előttről. A térképen túl,
leírták a különleges fém minden tulajdonságát, hogy miként is lehet dolgozni
vele, s még a kovácsolási technikát is részletesen bemutatták. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Elég fejlett a technológia,
amit itt használunk. De úgy gondoltam, hogy térjünk vissza egy kicsit a
gyökereinkhez, megkerestem azt a személyt, aki segíthetett neked. Sajnos
meghalt, de volt olyan, aki még emlékezett rád, ezt pedig ők küldték neked. –
Lenyűgözött, hiszen már Leonardo is nehezen tudta elolvasni az írása után
háromszáz évvel, amit anno a kódexbe óarabul írtak, a térkép megfejtése pedig
szintén nem lehetett könnyű feladat, mivel akkoriban egészen másként látták a
Földet az emberek. Nikolaj megpaskolta a tömör fémláda tetejét, mire vékony
fémcsíkok izzottak fel rajta, amik apró, láthatatlan erekként terítették be a
szilárd egészet. Középen megszakadt az erezet, majd egy négyzet rajzolódott ki
rajta. Lassan közelebb léptem hozzá, majd tenyeremet hozzáérintve, vártam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valami rezgett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mintha élt volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az élek alján erősebben jelent
meg a fény, majd felkúszott egészen a felső csúcsokig. Óvatosan hátrébb léptem,
ahogyan az oldalak szétváltak egymástól. Az elülső lap lefelé, a hasáb másik
kettője pedig oldalra nyílt, megmutatva tartalmát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kíváncsi voltam, mint a
kisgyerek, aki megkapja a legújabb játékszerét. Elképzelni is nehezemre esett,
hogy mit is küldhettek számomra Wakandából, de ahogyan őket ismertem, a
tudásukat, a technológiájukat, egészen elképesztőnek kellett lennie. Rossz
ajándékot királyi család még sosem küldött egymásnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">És nem csalódtam.<o:p></o:p></i></div>
<br /></div>
</div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-22342668657206350392018-08-16T22:14:00.001+02:002019-02-17T16:26:07.885+01:0031. Fény<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok! Köszöntöm minden kedves olvasómat és az új feliratkozókat! Számomra még mindig hihetetlen, hogy már 70 személy iratkozott fel a blogra, remélem ez a növekedés még sokáig nem áll meg. Visszatértem a világhódító körutamról, mire felvettek álmaim egyetemére, így szeptembertől az egyetem padját fogom az uralmam alá hajtani. Gondolkodom egy kinézetváltoztatáson, agyalok rajta, majd alakul, ahogy alakul. A blog wattpadon és a személyes blogomon szintúgy elérhető lesz. Szeretném rendszerezni az életem és mindent egy helyen tudni. Jó olvasást kívánok mindenkinek! Köszönöm, hogy ilyen kitartóak vagytok! Írjátok meg a véleményeteken, elég sok változás ment végbe a kezdetektől fogva. Igyekszem a helyén kezelni mindkét szálat, de hatalmas az anyag és az univerzum, amivel dolgozom, nincs valami könnyű dolgom. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sietek a következő résszel, ahogyan csak tudok! <3</i></div>
<br />
<br />
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-XYEKOjisTiE/W3XYc_oBadI/AAAAAAAAFlQ/3fF7BQ1kNxclfmpsHNHDMQqlmG841tdlgCK4BGAYYCw/s1600/%25230.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="294" src="https://4.bp.blogspot.com/-XYEKOjisTiE/W3XYc_oBadI/AAAAAAAAFlQ/3fF7BQ1kNxclfmpsHNHDMQqlmG841tdlgCK4BGAYYCw/s640/%25230.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">„Egyesítenie kell magában a kurtizán fortélyos csáberejét a
szűz istennő érinthetetlen fenségével, dinamikus egyensúlyban tartva e
tulajdonságokat mindaddig, amíg fiatalságának ereje engedi. Mert amikor a
fiatalság és szépség elmúlik, rájön majd, hogy a kettő közötti hely, melyet
addig a feszültség töltött ki, a ravaszság és találékonyság kútfője lett.”</span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-tab-count: 5;"> </span>Frank
Herbert</span></blockquote>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Valamikor 1939-ben,
Boston<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Puha ujjak simítottak végig hajamon, majd nyakamon, egészen derekamig, átfutva a kötéseken. Nem végződött szerencsésen az estém, de még egyben voltam. Nem akartam emlékezni rá többé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Arcomat a párnába fúrva próbáltam megszüntetni a körülöttem levő világot, de a meleg érintés a tarkómon nem engedett elsüllyedni. Megnyugtatott és magamnál tartott. Magánál.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki meghalt körülöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Miattam.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán támadtak és megöltem mindenkit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyász pedig elhatalmasodott rajtam, ahogy több táncos élettelen testén keresztüllépve az utolsó ember torkát elmetszette a kezemben levő szilánkdarab. Miközben engem is darabokra metélt. Úgy hullott szét körülöttem minden, mintha a porcelánvázát egy golyóval átlőtték volna. Az egyetlen dolog, ami tudatta velem, hogy élek, lélegeztem. És éreztem a fájdalmat, ahogy a golyó áthasítja a vállam, s az üvegtörmelék felsérti a talpam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig még mindig érzem érintését. Nem szól, talán nem tudja, mit mondjon. Én se tudom, mit is kellene. De az ő ágyában fekszem és érzem, ahogy lábamról leoldja a kötést, majd megtisztítja a sebet és újrakötözi. Majd ugyanígy a kezeimen. Érzek mindent. Szívverését, légzését, mozgását, izmainak apró rezdülését. És a vodkás üveget az éjjeliszekrényen. Az egyetlen gyógyír a fájdalomra, csókjával együtt fuzionálva. Az előbb egy galamb szállt az ablakpárkányra, lent az utcán pedig egy gyermek árulja az aznapi újságot. Hallom a kiabálását, ahogy bemondja a vezércikk címét… <i>„Haláltánc a színházban, mindenkit megöltek”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak azt nem, akit kerestek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>De szeretnék most ismét ott lenni.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Lehetetlent kívánsz, Hercegnőm.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Ha nem lenne lehetetlen, Mentis, már rég megtettem volna.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Engedd el, éld most túl.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Előttem térdelt, csillogó barna szemeiből elveszett a fény, mosolyának helyét se találtam már arcán. Mellkasomról oldotta le a vértől átázott pamutot, s ahogy egyre fedetlenebb lett bőröm, feltűntek a sebhelyek, a vérző vonalak és a vágások szélén aranyan izzott fel bőröm, míg halovány kéken vérem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Félve érintette meg az aranyan csillogó területet, le szerette volna törölni, de néhány szemcse ujjaira tapadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bárcsak érthetném mi vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már rég a megbeszélésen kellett volna lennie, de egyenruhájának zakóját mellém terítve, feltűrt ingujjakkal próbált egyben tartani, ahogy a hideg, vizes ronggyal, letörölte a vért, majd óvatosan egy törölközővel szárazzá tette bőröm. Aranyporral szóródott szét körülöttünk a patyolatfehér ágyneműn. A látvány tisztának hatott, véres valósága nyomán. Ő pedig csak térdelt és nézett, miként is lehetséges ez. Szemeiben azonban nem a rettenet kesernyés tompasága látszódott, hanem az édes, elfojtott kíváncsiság suta fénye. Kérdezni szeretett volna, de a szó a nyelvén maradt. Tenyerein szemlélte a furcsa jelenséget, majd az ágyra nézett, ahol az arany felvillant, majd köddé vált. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vékony ujjaimmal ráfogtam kézfejeire, majd tenyereit mellkasomra húztam, be a csillámló rengetegbe, felső ujjperceivel kulcscsontjaimat érintve. Érezte légzésem, halott szívverésem, mindenem, ami még volt. Velem együtt lélegzett. Már rég késésben volt, de eszébe sem jutott volna elmenni, hogy dolga van és sietnie kell. Testének finom melegét átadta hűvös bőrömnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amikor isten lettem, körbeölelt a fény. Arra az időre, azt mondták, eltűnt minden csillag az éjszaka kifeszített vásznáról, s az örök végtelenség pontjai bevonták testem. Tudták, hogy pont olyan embernek, halandónak születtem, mint bárki ezen a világon. S nem a származásom, hanem a tetteim emeltek föl az örökkévalók közé. Így, már minden egészen más. Más az élet, hogy már meghaltam. Újjászülettem, talán így mondanám. – Hagytam neki egy kis időt, de mindent el szerettem volna mondani. Ilyet midgardi ember még nem látott és már nem is fog. Az istenek világa lejárt. Csupán mi mondjuk magunkat isteneknek, de már senki nem tisztel úgy minket. És ahogyan néztem őt, tudtam, nincs is szükségem rá. Sosem kértem magamnak oltárt, templomot, ünnepélyt, áldozatot. Én csak őt kértem az életembe, hogy ne legyen hiábavaló minden, amit az emberiségért teszek. Milyen érdekes, röpke, alig száz évért leélni egy örökkévalóságot, de ha ez kell hozzá, én megteszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csillagporból vagyok, James. Ha meghalok, nem lesz holttest, amit mások gyászoljanak, eltemessenek. Nem kell gyászruha, zene, menet a sírig. Nem lesz utolsó út. Meg sem öregszem. Jön egy lenge fuvallat, s elhordja a testem, mint a friss havat szokás, mely korán esett. A por pedig felszáll az égbe, vissza a csillagok közé, s onnan figyeli majd a világot tovább. Ott leszek fent, s nézem, amiért annyit szenvedtem. És boldog leszek, mert itt voltál nekem. Mindegy meddig. Ha két nap, úgy két nap, ha ezer év, én elfogadom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>1492, Velence</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nehéz brokát végigseperte a poros velencei utcát, ahogyan az éjszaka feketére festette a királykék anyagot. Mindössze a holdfény ostroma alatt csillant fel néhol az ezüsttel és arannyal hímzett anyagtenger, ahogy hangtalanul úszott az éjen át. A szőrme éppúgy nyomta vállát, mint titkolt útja, hogy jelenleg is tilosban jár. De rég nem számított már. Itt nem ismerte őt senki, s mindent megőrzött magának egy hallgató társ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Merre lehetsz?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szíve egyre nehezebben vert, mellkasa belefájdult a gondolatba is, hogy több ezer versztára otthonától eltévedt a szűk utcák rengetegében, egy alig látszódó kapualjt keresve. Most nem volt vele Ő, hogy kísérje. Miatta érkezett ide. Útja ezért volt épp sietősebb az illendőnél, s egy tucat lovat kínozva, a kocsit végül leváltva, lóháton érkezett a város széléig. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fél világot átutaztam miatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
És még csak az sem volt biztos, hogy ott lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellkasa megfeszült, hirtelen megállt, majd figyelt. Érzékszerveit élesítve, csupán céljára fókuszált. Ismerős volt a hely, a tér, emlékeire volt szüksége. Nyomokra. Most nem tudott felkapaszkodni egyetlen épület tetejére sem, lehúzta a ruha minden súlya. Dübörgött a feje a gondolatoktól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Koncentrálj…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Színek, illatok, formák, emlékek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hangok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ellenség.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kemény acél hideg összecsörrenése rázta fel elméjének minden zugát, cselekednie kellett. És most nem volt idő tétovázásra. A legközelebbi oszlop takarásában nem sok jóra számíthatott, ruhájának suhogása pedig nehezített dolgán, amíg egy boltív árnyékában menedékre nem lelt. Szorosan a nyirkos kőfalhoz lapult, kezeivel magához vonva a lehető legtöbb selymet, minél kisebb látható felületet hagyva. Aztán kinyílt a mellette levő ajtó, majd a karjánál fogva berántotta. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm, engedd el.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Hagyj, Mentis. Nekem már csak ez az, ami maradt.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fény egyszerre ölelt körbe, ahogyan egy határozott mozdulattal valaki berántott az ajtón. Igyekeztem nem hátraesni, talpon maradni, majd a lendületem kihasználva, kirántani karom, majd az ajtó túloldalának nyomni támadóm, torkához szegezve pengémet. Gerince, majd koponyája egymás után koppant az érdes felületen, ahogy a zár kattanása kiegészítette az ütemet. Mellkasom egyszerre emelkedett az övével, melyet csuklóm alatt éreztem, ahogyan az ajtóhoz szorítottam. Egy pár ijedt szempár meredt rám, orra alatt feszengő mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Áh, Isabella! <i>Che bella sorpresa!</i> – Amilyen jól festett, olyannyira nem tudta leplezni feszélyezettségét, bár adtam rá okot neki bőven. Tisztában volt vele, hogy a penge, ami éppenséggel az álla alá nyúlt, mennyire éles. De legalább megpróbálta. – Megtenné, hogy elteszi, <i>Signora</i>? – mutatott ujjával a karpántom</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, Leonardo, <i>mi scusi…</i> sajnálom! – Egyengettem el mellkasán a meggyűrődött felsőt, miután eleresztettem. – Nem tudtam merre is laksz pontosan, régen jártam már itt, már egy éve lassan. Számomra majdhogynem Velence minden szűk utcája egyforma. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem történt semmi gond, bár már tudhatnám, hogy önöknél nem tanácsos semmilyen hirtelen mozdulatot tenni. – Megkönnyebbülten pillantott le rám, majd apró csókot lehelt kézfejemre üdvözlésképp. – Kerülj beljebb, minek köszönhetem a látogatásod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őt keresem, hónapok óta egy árva levél sem érkezett tőle. – Elém került, hogy felszabadítsa az asztalt és a mellette levő két széket. Itt semmi sem változott, mindenhol rajzok és tervek hevertek szerteszét. Néhány elkészült és még gazdátlan festmény fel volt akasztva a falra, a gyertyák pedig meleg fénnyel borították be a szobát. </div>
<div style="text-align: justify;">
A nehéz szőrmét a szék támlájára terítettem, a csuklyás köpennyel egyetemben, Leonardo eközben igyekezett minél nagyobb rendet varázsolni az Őskáosz közepén. A mondákban sem csinálták ezt jobban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- El kell keserítselek,<i> Isabella</i>. Hetekkel ezelőtt elutazott spanyol földre, senki sem látta azóta. – Néhány papír az asztalon maradt, nem értettem mi ok van rá, de rá kellett jöjjek, hogy a mestert nem szakíthatom meg alkotás közben. Ingujjait felgyűrve vetette bele magát a munkába. – Hazajövetele pedig szintúgy kérdéses, de ismered te is jól, meg azt hiszem magatokat is. Nálatok semmi sem biztos. – Sokatmondóan felpillantott rám, de később rájöttem, meglehetősen félreértettem mozdulatát. – Megengedi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze… - Akkor még fogalmam sem volt, mire is adtam neki engedélyt. – Mondja, önnek sosem volt olyan érzése, hogy felesleges minden, amit tesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem, kettőnk közül miért önt aggasztja jobban ez a kérdés. – Megvonta vállát, miközben karjával legyintett egyet. – Tudja, nem ismerem olyan jól magát, mint Ezio. De tudom, amit tudok. Néha mesél magáról, lehet olyat is, legfőképp a származását illetően, amit jobb lenne, ha nem tudnék. Azóta sokat gondolkodtam magán. Az ön élete számomra olyan talány, mint a tűz volt egykoron. Én nem hiszek Istenben, ezt a maga léte is igazolja. De csodálom, amiért több ezer ember hitét megtartva, becsvágytól mentesen él megannyi tudatlan közt. Egyszerre vagyok szerencsés és szerencsétlen, az ön titkával kapcsolatban. Legszívesebben megvizsgálnám, milyen is az, kit istennek neveztek északon, és már délen is. De mi haszna lenne a tudásomnak, ha mi kevesen tudnánk, s más tapasztalattal nem tudnánk összehasonlítani az eredményeket. Látja, ilyen lehetett régen, ahogy a sok filozófus megannyit munkálkodott. De nem írtak le semmit abból a végtelen tudásból, amiből merítettek. Gondolja el, naphosszat elmélkedtek, beszélgettek. Elméleteket alkottak a világ szabályairól, a működéséről. Létrehozták a tudományokat, miközben a művészet már élt, és a hit is. Évszázados csata, vallásos ember lehet-e tudós? Aki hisz Istenben, hűséges az egyházhoz, mit tesz, ha talál valami hite ellen valót? – Csak ültem és hallgattam őt. Mindent tudott és mégsem tudott semmit. És tudta, hogy amit tud, az semmi. Amit csinál, az semmi. Amit régen csináltak, semmivé vált. Tudta, mégis tovább csinálta. Lenyűgözött. – Signora, ha kérhetem, megemelné az állát?</div>
<div style="text-align: justify;">
Leonardo ma a szokottabbnál is beszédesebb kedvében volt. Természetesen teljesítettem kérését, már tudtam miben ügyködik. Ám még korántsem értettem mihez szükséges, vagy csupán gyakorlás, könnyed ujjgyakorlat volt számára arcom vonalainak megörökítése.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű szemei vannak, tudja. Kék, de ilyen kéket még sosem láttam ezelőtt. Pedig kék a tenger, az ég, az óceán, a ruhája, a zafír és még sok minden más. Az ön szemében, mintha a világmindenséget látnám. Néhol zavaros, máskor nyugodt és békés. Mint, lent az óceán legalján, amit még ember nem bolygatott. Csodálatos. De ön ezt elrejti a világ elől. Amikor a csuklyát az arcába húzza, eltakarja minden vonását, eltünteti az angyalt. Mintha egy teljesen másmilyen embert látnék magam előtt. Egy olyasvalaki áll ott, akit tisztelnek, de félnek is tőle. Van rá okuk, nem véletlenül az, aki. Félnek magától, azok félnek, akikért teszi. Azt is tudom, hogy az arctalanság elvárt dolog, óvja magát, a családját, mindenkit, aki magához tartozik. Hogy nem az ön személye a lényeg. De honnan tudják majd az emberek, hogy amikor már csak ön segíthet rajtuk, miért bízzanak meg önben, amikor eddig még sosem látták teljes valójában?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hercegnőm, itt az idő.<o:p></o:p></i></b><br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hagyj, Mentis. Már csak ez maradt
nekem…</i></b></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Látott valkűröket,<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
messziről lovagoltak,</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.blogger.com/null"></a> készen akár</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.blogger.com/null"></a> a gótok földjéig;<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
Szkuld pajzzsal jött,<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
követte Szkögul,<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
Gunn, Hild, Göndül<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
és Geirszkögül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.blogger.com/null"></a> Sorban, ím, hölgyei<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
a Seregek Urának,<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
föld felett lovagolni<a href="https://www.blogger.com/null"> </a></div>
<div style="text-align: justify;">
kész valkűrlányok."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-34698918305285914362018-07-11T16:47:00.005+02:002018-08-03T10:51:14.458+02:0030. Mint hattyú, ketrecbe zárva<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-wlF7D5BmAxQ/W0YYeTJMmkI/AAAAAAAAEYQ/uldoPdEzFn0XZWQ8XM-KDoky0eX7aNHUACLcBGAs/s1600/1F29.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1061" data-original-width="1600" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-wlF7D5BmAxQ/W0YYeTJMmkI/AAAAAAAAEYQ/uldoPdEzFn0XZWQ8XM-KDoky0eX7aNHUACLcBGAs/s640/1F29.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
"Úrnőm, esdekelek; ki vagy? isten? földi halandó?<br />
Hogyha te istennő vagy, a tágterü égbe lakók közt -<br />
Zeusz atya gyermeke: Artemisz az, kihez én a leginkább<br />
tartalak arca hasonlónak, termetre s alakra;<br />
és ha halandó vagy, ki a földön tartja lakását,<br />
boldog apád háromszor, anyád is boldog, az úrnő,<br />
és testvéreid is háromszor: bennük a lélek<br />
örvendezve repes bizonyára örökre miattad,<br />
táncba vegyülni ha látnak ilyen szép tiszta virágot. "<br />
Homérosz</blockquote>
<br />
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Napjaink,
Szentpétervár<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eще раз!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
Most én diktálok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Két pár balettcipő mozdult
szavamra. Két pár kar keverte fel a porral telített levegőt. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A varázslat azonban elmaradt. A régi égők
erőtlen fénye egész másként hatott, mint kint a színpadon. A zene pedig hiába
szólt, már régóta nem hatott meg. Láttam száz lépést és két kiüresedett lelket.
Illett az agyonhasznált keretbe, a kopott deszkákra. Elborzasztott a látvány,
amin mások annyit csodálkoztak, s dicsérték. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Még egyszer!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Száz lépés, százszor, ugyanúgy.
Még a padló is ugyanúgy nyikordult. A hajszálak is egy íven lengedeztek végig,
aranykoszorújuk nélkül. Üres volt a terem, s benne mindenki. Talán már én is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogy Katerina arcát figyeltem,
az ős megvetés teljes vásznát láttam kifeszítve magam előtt. Azt a
felsőbbrendűség érzetet, ami ontja magából az indulatokat, ha elfojtják. Minél
többször hajtotta végre a sorozatot, úgy fogyott türelme, s egyre mélyült az
apró ránc szemöldöke között. Mint egy apró gyöngyszem, ami megrepedt
fiatalkorában. Egyre növekszik, majd amikor kellően nagy már, darabjaira hull.
Nem koncentrált, rutinból hajtotta végre a mozdulatokat. Én pedig vártam, hogy
mikor ég csonkig a gyertya, s mutatkozik meg az alatta levő dermesztő üresség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Katerina Antonovna Pavlocsenko. A
felső tízezer oszlopos tagságának örököse, az oligarcha gyermek, akire nem vonatkoznak
a szabályok. S nem várható el tőle tisztelet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ügyet sem vetett a párjára,
holott vele szemben Liev legapróbb rezdüléseit leste. Tökéletesen kiegészítette
volna hibáit, ha hagyta volna. Ő egyedül dolgozott, miközben a fiú vele.
Merészen fiatalon állnak a színpadon, alig érik el a húszat, de a balettintézet
mindenéves nagygálája után egy világ jár a csodájukra. Egy egészen más világ.
Itt erről szól az élet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valamikor hatéves korukban
beválogatják a legjobbakat, majd onnantól kezdve egyszerre, futószalagszerűen
tanítják meg őket. Kevesen jutnak tovább. Ahogyan az én tanárom akkor mondta, talán
tízévente, ha születik egy prímabalerina, holott itt mindenki annak készül. A
jó táncost azonban sosem a technikai tudása teszi naggyá, hanem a lelke. A
beleölt szenvedély, az idő. Ami a legmélyén lapul. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Több egy díszes ruhánál, egy pár
cipőnél, egy szépen beállított kontynál, egy sminknél és a tökéletes
pozíciónál. Kézen fogva jár az alázattal, a gyermeki szellemmel és a szerelemmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kiüresedett nézők pedig
elbámulnak az eléjük kiállított telt-lélek láttán.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mert nekik nincs ilyen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Még egyszer!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hányszor hallottam én is. S
mondtam volna egy-egy történés után. Térdelve könyörögtem volna. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak kérem, hadd próbáljam meg még egyszer…</i>
De az életben nincs újrajátszás. Élesben megy, s csak egyszer. A hibáinkat csak
utoljára látjuk meg, mikor már késő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Nem. – Tompán koppant a spicc cipő orra,
leleplezve a mögötte megbúvó határozatlanságot. Magasra emelve állát, szinte
lenézett rám, bár nem volt magasabb nálam, mondhatni ifjú tanítványom.
Mindenesetre csak ifjú, mintsem tanítvány. Bennem ott volt a szándék, de benne
a tudásvágy elmaradt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem? – Szemöldökömet sem
emeltem meg, majd ha meglep. A dühvel telített porcelánszobor, tele megannyi
repedéssel, amit hősiesen befoltoztak, elfedtek. Szemei, mint vak tükrök. A
fényt sem verték vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mára befejeztük – jelentette ki
ezt olyan nemes egyszerűséggel, mintha valójában ez történt volna. A probléma
csupán azzal volt, hogy ő nem parancsolhatott nekem, valamint messze nem éreztem
úgy, mintha készen lennénk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem? – A fiú abban a
pillanatban ledermedt. Az egészben őt sajnáltam a leginkább, neki helye volt
ott, ahova eljutott. A lánynak nem. Sokat meséltek róla, mi mindet áldozott fel
ezért, iskolát, családot, karriert, éveket. Alábecsülik a férfiakat ebben a
szakágban, pedig ugyanolyan nélkülözhetetlenek, mint a cipők. Jogtalanul kapnak
kevesebb figyelmet és elismerést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És miért is? – Már az ajtó felé
ment, mikor dacosan megfordulva kérdőre vont. Itt követte el a legnagyobb
hibáját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mert azt mondtam. - Nem volt
abban a helyzetben, s tőlem különben se várjon magyarázatot. Mindennek oka van,
amit teszek. Bár tanár képzettségem nincs, de az alázatra, a kemény munkára és
a tiszteletre még megtaníthattam. Ha már a kedves szülei ezt elfelejtették.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tökéletesen megcsináltuk
tizennyolcadjára is, hiba nélkül. Ahogyan tegnap este, ha jól figyelt. Remek
előadás volt, mindenkinek tetszett. Értelmetlennek látom, hogy huszadjára is
elismételjem ugyanazt. – A partnere felé mutatott, mire az lesütötte
tekintetét. A falon elhelyezett tükörnek vetette hátát, s úgy ült lent a
földön. Láttam, ahogyan még így ülve is a lábpozíciókat próbálgatta, igazította.
Némán hallgatta a lányt, de nem asszisztált hozzá, míg az az igazolást kereste
benne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Valóban tökéletesnek vélte a
tegnapi előadást?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miért, talán ön nem így
gondolja? – Keresztbe fonta vékony karjait dühtől remegő mellkasa előtt.
Hozzászokott a dicséretekhez, s a legkisebb őszinte kritika is megrepesztette a
porcelánvásznat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És milyen hibát talált benne? –
Felvonta vékonyra szedett szemöldökét, ahogy előrébb hajolt. Már rég nem állt
lábujjhegyen, apróbb termete elveszett mellettem. Csupán hangja volt nagy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy felsétált a színpadra. –
Meghajláskor mosolyogni is csak a győztes érzés késztette. De ennek most gúnyos
formája úgy olvadt le arcáról, mint a vastag máz az ablakkeretről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Beszélni fogok az igazgatóval!
– Fújtatott, ám amint megfordult, hogy kiviharozzon az ajtón, megtorpant. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rendben. - Nikolaj percek óta
az ajtófélfának dőlve hallgatta szívélyes diskurzusunk. Közel sem látszott boldognak,
de mivel félbeszakítás nélkül hagyta, hogy beszéljek, jobbnak láttam befejezni
mondandóm. Ám az még messze hosszabb lett volna annál, amit ténylegesen mondani
kívántam. De majd máskor, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lesz még nap.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem mára végeztünk. –
Zárta le röviden, biccentve a terem másik felében ülő Liev felé. Katerina
csontos keze ökölbeszorult, a hang torkában rekedt, de amikor a fiú elment
mellette, kellő egérútnak vélte csatlakozni hozzá. Liev rá sem nézett,
ugyanúgy, ahogyan a lány táncközben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nikolaj a maga szigorú
eleganciájával jelent meg, a kellő hidegséggel, amiről kevesen tudják, mekkora
melegség is lakozik legbelül. Haját mértani pontossággal hátrasimította, majd
szabad kezével egy sötét bársonydobozt nyújtott felém. Kérdő tekintettel néztem
rá, majd amikor elvettem kezéből, ki se kellett nyitnom, hogy tudjam mi is van
benne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Látni szeretném. – Kisfiú
csillogás játszott szemeiben, s az az átkozott apró görbe is megbújt ajkai
szegletében. Az örök gyerek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezt olyan áhítattal mondtad,
mintha valami csodára várnál, amit csak egyszer láthatsz az életben – jegyeztem
meg, majd kibontottam a dobozt. Puha bársonyba csomagolták a vörösben úszó
spicc cipőket. Még a régi fajta volt, semmi felesleges szalag, csak egy
egyszerű pánt keresztbe, ahol a sípcsont a lábfejbe torkollik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Leültem a keskeny padra a terem
szélén, levettem a könnyű magassarkút, s merev koporsóba temettem ujjaim.
Szilárdan rögzítettem. Mennyi fájdalom a piciny szépségért mások szemében. Vagy
nevezzük női hiúságnak. Valami különös oknál fogva a férfiak nem hordanak
ilyet…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ha a Hattyúk tava egyszemélyes
előadására vársz, csalódást kell okoznom. – Sétáltam a rúd felé, ami a
szembelevő falra volt rögzítve. Az én hiúságom messze nem volt akkora, hogy
miután lassan ötven éve nem táncoltam, ugrándozzak feleslegesen, hogy elnyerjem
bárki elismerését is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azon ne aggódj – felelt, majd a
tükörből láttam, ahogyan leveszi öltönyének zakóját, majd feltűri ingjének
ujjait. Oldalvást álltam, bal kezemmel rámarkoltam a fényesre csiszolt fára,
majd óvatosan körözni kezdtem bokámmal. – Három napja ugyanazt csináltatod
vele, nem csodálom, ha mérges. Segítséget vár tőled…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem vár ő segítséget, csak
elismerést, Nikolaj… Azt szerettem volna, ha saját maga ismeri fel a hibáit. Az
önkritika a legnagyobb ellenség. Nem akarom, hogy megelégedjen a közönség
tapsával. Nyűgözze le saját magát, utána jöhet bárki más, de akkor már régen
nem fog számítani. Ameddig megelégszik a mostani teljesítményével, nem fog
fejlődni. Nem szeretne majd fejlődni, mert nem érzi szükségét – magyaráztam,
miközben bokáim bemelegítéséről áttértem térdeimre. Néztem a folyton körző
vörös csíkot, vonzott a színe, felfedezni véltem benne valami rejtett
kacérságot, kihívást. Magára vont minden tekintetet. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Életre kelt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jobb cipőm orrát a padlónak
feszítettem, majd lábujjhegyig gördültem rajta, s tovább, roppanásig feszítve.
Hallottam a cipő friss törését, ahogy egyenletesen adja meg magát a még rá nem
helyezett súlynak. Majd bal bokámat mellézártam, de ellentéteként mozgattam
előre, majd hátra, miközben egyenletesen fel- és leemelkedtem, folyamatos
törések közepette. Tétován próbáltam a puha anyag tartását, ahogy lábfejem
ívére feszült miközben néhány lépést előre tettem, ujjaimat a rúdon pihentetve.
Nem volt szükségem rá, de jól esett segítsége. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span>Nikolaj
mindeközben elindította a zenét, könnyű zongoraszó hallatszódott a háttérben,
felidézve a régi próbák tünedező képeit. Akkoriban zongorista járt hozzánk,
minden kis alkalommal, hozzánk igazítva ütemét. Egy poros teremben állt a
kopott zongora, festékét levedlett ablakkeretek között. Egy cári rezidencia
elhagyatott magányában képezték azokat, akik megdöntik őfelsége hatalmát. Nem
voltunk sokan, talán harminc lány, ha volt. Mindegyik <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egyenmagas, egyenszőke</i>. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tiszta</i>.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Később többjükből kiképzőtiszt
lett a Fekete Özvegy programban. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Olyanok akartak lenni, mint én.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az árát nem tudták ennek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerintük a tánc miatt voltam
különb, mint ők. Szerintem az emberségem miatt, ami valójában a szó szoros
értelmében már rég nem volt. Mindegyikőjük isten szeretett volna lenni, de csak
démonná vált. Több száz kislányt égető <i style="mso-bidi-font-style: normal;">pokolban</i>.
Akik később <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egyenszőkék</i> lettek, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egyentiszták</i>. A Vörös Szobában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Testemet uralta az édes fájdalom,
ahogy a spicc cipő orrára nehezült minden súlyom, s egyre nagyobb mozdulatokat
végeztem bennük. Nem kívántam ugrani, nem kellett senkit lenyűgözni. Ez nem a
színpad volt, csak én magam. Nem az állarc kellett, hanem ami alatta van.
Mintha egy tangó lett volna, önmagammal. Vad, szenvedélyes tánc, belül. Apró,
lassú, kimért és lágy formában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Mint egy hattyú, ketrecbe zárva.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-46452799259207756682018-03-27T16:31:00.000+02:002018-03-27T16:31:06.447+02:0029. Elvesztett lelkek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-_bcqgEtNhTY/WrpUa7_CPsI/AAAAAAAADxA/nO574thsCkkS_rSi_IvNaFK2NMDy4cmXQCLcBGAs/s1600/FotoJet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1062" data-original-width="1600" height="424" src="https://2.bp.blogspot.com/-_bcqgEtNhTY/WrpUa7_CPsI/AAAAAAAADxA/nO574thsCkkS_rSi_IvNaFK2NMDy4cmXQCLcBGAs/s640/FotoJet.png" width="640" /></a></div>
<br /><br /><blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
„Egész életemet betöltő hosszú üzleti tevékenységem folyamán egyet megtanultam: akit alkalmazni kívánok valaminek az elvégzésére, annak legyen érzéke ahhoz a dologhoz. Nem tudás és nem tapasztalat, az egyetlen helyes kifejezés: legyen érzéke, természetes adottsága egy bizonyos dologhoz.”<br /> - Agatha Christie</blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiányzik? – szegezte nekem a kérdést váratlanul. A vörös, bársonyhuzatos székben kényelmesen elhelyezkedve szemléltem az előadást, s magával ragadtak az emlékek néhány elvétett pillanatra. Milyen is volt odakint állni a színpadon, izzadni a próbákon, a tanárunk kiabálását eltűrve. Szigorú, idősödő hölgy volt. Mintha egy könyvből lépett volna elő, hosszúkás arcával, szoros kontyával, amit tarkója fölé kötve hordott. Amikor ő mosolygott, mi szenvedtünk. Kíméletlen volt, a végletekig hajszolt mindenkit, de őszintén megmondta a véleményét, nem törődött a másik fél érzéseivel. Ameddig nem vérzett, addig dolgoztatott. Nem ő volt az egyetlen, aki tanított minket, de kétségkívül a legmélyebb benyomást ő keltette. És senki nem mondott neki köszönetet, amiért a precizitásra tanított minket. Az egy milliméter is számított. </div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolkodnom kellett tehát, nem is keveset. Igyekeztem a szép emlékekhez visszatérni. Rengeteg időt töltöttem itt, de mindez száz évvel és két világgal ezelőtt volt.. Az az élet hiányzott, a béke. Most is béke van. Látszólagos. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az emberek – feleltem röviden, ám kérdőn sem kellett néznie. Válaszokat várt. – A halandóknak megvan az a saját, idealizált elképzelésük arról, milyen is halhatatlannak lenni. Évszázadok óta keresik a kulcsát, kutatják az istenek, az Elsők tudását, hogy mivel is érték el ezt. A válasz egyszerű, nem embernek születtek. És amikor ők megteremtették az embert, okkal nem adták át mindazokat a dolgokat, amik megkülönböztetik őket tőletek. Egy ilyen kicsi világ nem bírná el, ha minden egyes lakója örökéletű lenne. Ha pedig néhányan lennének halhatatlanok… nem akarnának azok lenni. Végignézni, ahogyan a családtagjaid, a legjobb barátaid, a szeretteid… mindenki megöregszik, meghal. Te pedig ott állsz mindennek a közepén és nem tehetsz ellene semmit. Aztán folyton újra kellene kezdened az életed. Más név, hely, idő… Új emberek, család és barátok. Egy örök életen át tartó körforgásban, csupán a szereplők cserélődnek. Ezt a részét senki sem látja. A lelket megöli. Ükapádtól kezdve ismerem a felmenőidet, Nikolaj. Mind jó emberek voltak, mindegyikőjükben bíztam, veled sincsen ez másképp. De a jó szívűk vitte a sírba őket, és tudom, hogy téged is az fog. Nincs rosszabb annál a tehetetlenségnél, amikor egy emberöltőn át tudod, hogy őt is éppúgy elveszted, mint a többit. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alacsony, karcsú, szőke lány jelent meg a színpadon sápadt kék ruhában. A reflektorok arany koszorút fontak hajába, ahogyan kilépett a közönség elé. Az egész megjelenésében volt valami eleve elragadó gyengédség, amitől mégis inkább mindenki hátrahőkölt. Beleremegett a színházterem finom mozdulatába. Egy tű leejtése is megtörte volna a feszült csendet, de egy magányos hegedű tavaszt idéző sírása megtette helyette. Apró gyémántnak tűnt, aki a hamis drágakövekkel teli ékszeres dobozban sétál fel és alá a sima deszkákon. Aztán elérkezett az első ugráshoz, s egyszeriben tűnt fel hibája. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nietzsche több mint száz éve megfogalmazta… Isten halott. Felnéztek rá sokan ezért a merész kijelentésérért, sokan emiatt nem követték tovább. Hibázott, ő is. Rossz oldalról közelítette meg a problémát. Nem az istenek haltak meg, hanem az emberek alázata egy felsőbb létforma felé. Akiket az ókori görögök és rómaiak istenekként tiszteltek, nem voltak azok, de ők teremtették meg az embereket. Előbb jöttek, s másfajta szinten mozogtak. Itt áll előtted a példa. Mindenki csodálja a balettot, a táncok királynőjének nevezik. Szigorú a szabályrendszere, nehéz követni, s megköveteli az alázatot, a munkát. Több százan vannak ebben a teremben, mindenki vágyakozik rá, hogy odafent legyen a színpadon, sokan ott is vannak. De egyikőjükben sincs meg az az odaadás, az elhivatottság, hogy magasabb szintre emelje a tudását. Szép a lány, kecses, biztosan tehetsége is lehet hozzá, de nincs ott a lelke a színpadon, nem képes túllépni önmagán, ragaszkodik a földhöz. A rendszerben is ott a hiba, elvárt a tökéletesség, a zene, a szép küllem… de a cipők minden egyes ugrásnál úgy kopognak a színpadon, mint az elszabadult ménes. Megölik a szépséget. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán máshogy kellene ugrania? Ezt most nem értem. – Csóválta fejét értetlenül, s igyekezett összpontosítani a problémára. Egyre többen léptek a deszkákra, talpig mosolyban és csillogásban. Annyira mű volt és annyira kényszeres, látni lehetett a rúzzsal felkent örömöt, a púderrel elfedett könnyeket. Mozogtak a testek és elvesztek a lelkek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- El kellene felednie minden kötöttséget. Akinek könnyű a lelke, az száll. De őt visszahúzza valami, fejben elveszett. – Előrébb dőlt, s ujjhegyein megtámasztva állának csúcsát, figyelt. Alighanem pislogni is elfelejtett, ahogy próbálta felfedni a bőr alatt megbújó lényeget. A hiba egyszerű volt, a gyakorlottak számára szembetűnő, de az átlagember nem vehette észre. Lassan kezdte el megfejteni őt, amikor megszólalt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszer úgy megnéznélek, amikor táncolsz. – Kihallott hangjából a gyermeki őszinteség, mintha elfeledte volna felnőtt létét, amire rájátszott a homlokába lógó, kósza tincs, ami tüntetőlegesen mondott ellent a tökéletesen beállított kompozíciónak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Régóta nem táncoltam már – utasítottam vissza azonnal, a lehetőséget is elvéve tőle az esetleges kérlelésre. Már nekem se menne úgy, mint régen. Az izmaim többnyire átformálódtak, kötöttebbek lettek a másfajta mozgásforma miatt, hiába nyújtottam le őket esetenként. Az elmúlt száz évben minden megváltozott. Én is. – A nagyapád volt az utolsó, aki még táncolni láthatott. Ott láttam lehetőséget az itteni rendszerben, ahol mozogni tudok. Így jutottam megannyi kapcsolathoz, a munkám része volt. Aztán más is a munkám részévé vált, háttérbe szorult a lényeg. De ennek segítségével jutottam el Angliába, majd az Egyesült Államokba. Kémkedni küldtek, természetesen, de én más útját választottam az információk áramoltatásának. </div>
<div style="text-align: justify;">
Féloldalasan felvonta szemöldökét, s felém fordult mindent tudó félmosollyal ajka szegletében. Pont ugyanaz a kisfiú volt, akinek megismertem. Időközben ugyan felnőtt, megtanult dolgokat, méltó tagja lett a rendnek, s beépült a KGB berkeibe, de mindvégig ugyanaz a hóbortos gyermek maradt, akárhogyan próbálkoztak kiölni ezt belőle. Megtanult maszkot viselni, szerepet játszani. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor azt hiszem, nem fogsz örülni az ajánlatomnak – mondta, de arckifejezéséből láttam, hogy ő éppenséggel nem bánja. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nikolaj, egy egyszerű álcát kértem, hétköznapi munkával, amit nem kell elvégeznem. Nem számít a pénz, megmondtam sokszor. – Fejemben már összeálltak a különféle rémképek, mint a takarítónő, a rúdtáncos vagy épp a konzulátus dolgozója. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A színpadon szereplő hölgy a keleti térség templomos képviselőfejének a lánya. Édesapa szemefénye. Kiszúrtad, nem egy prímabalerina. Apuka pedig a díszpáholy közepéről gyönyörködik egyetlen gyermekét, aki a Testvériség központi bázisának épületében tölti a mindennapjait. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És mit szeretnél, mi legyek? Az öltöztetőnője vagy a dadusa? – Lelkesedésem az egekbe csapott, mint nyári reggelen a homokra öntött víz. – Vagy esetleg öljem meg? Pavlocsenko biztosan díjazná. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább Pavlocsenkót szeretnéd, nem igaz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nikolaj… hónapokon át kínoztatott egy nyirkos kút alján. És ez még csak a legkevesebb dolog, amit tett. Segítették mások is, egyedül nem lett volna rá képes. De tudta hol üssön és kit használjon fel ellenem. – Hiába, de az emlékek hatására nehezen tudtam uralkodni indulataimon. Velőmet mardosta a gyűlölet, ahogy felkúszott tarkómig. Megfelelő szögben volt, a táskámban pedig egy pisztoly lapult. Egy karnyújtásnyira volt tőle a végzete, miközben csillogó szemekkel figyelte a lánya előadását. - A legkevesebb lenne az, ha ólommal tölteném fel a koponyáját. Most meg azt várjátok, hogy a lányát tanítsam… </div>
<div style="text-align: justify;">
- A szobáját is takaríthatod, ha az jobban tetszik. – Villantottam fel előttem a másik lehetőséget, ami elég kézenfekvő megoldás lett volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon szeretnél táncolni látni, nem igaz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Alig várom. – Nevetett halkan, miközben egy emberként kezdett el tapsolni a tömeg. A táncosok sorokba rendeződve vonultak fel meghajolni a közönség elé. Egy gúnyos mosoly, annyira se tellett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor kezdek? - kérdeztem röviden, másra nem volt szükségem. A legmélyebb pokolból kellett előásnom magam, amit akkor tanultam. A sokévnyi névtelenség után vissza kellett térnem egy rég elfeledett életformához. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most. – Állt fel székéből, majd felém nyújtotta karját, hogy felsegítsen és a tömeg előtt kijussunk még. Az ódon falak átvették a taps egyöntetű ütemét, velük együtt dübörgött és lélegzett. Életre kelt a színház, mi pedig sietős léptekkel haladtunk a hátsó lépcső felé. Egy fekete elválasztó függönyön átérve a lépcsőházhoz értünk, ahol a művészek, illetve a színház személyzete járt. Eltűntek az arannyal borított stukkók, a parányi madárformák, a virágok. Nem botlottunk lépten-nyomon tükrökbe, rejtett boltívekbe. A falak a szürkeségtől kopárlottak, a lámpák pedig üresen szórták fényüket a szőnyegtelen padlóra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam mire készül, de amikor a falhoz simítva kezét élénk kék csík futott fel kétoldalt, felül összezárult, s kinyílt előttünk egy ajtó, kérdő tekintettel fordultam hozzá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez régen még nem volt itt, Nikolaj… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ameddig én vagyok a színház igazgatója, addig eszközölhetek némi újításokat az épületen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Körülnézett, majd betessékelt maga előtt az ajtón, ami egy csigalépcsőre nyílt. Tompa kopogás jelzett minden lépcsőfokot, amit érintettük, képtelenség lett volna nem észrevenni közeledtünket. Bokamagasságban parányi fények segítették a biztonságos lefele jutást, ameddig egy üvegpanelhez nem értünk. Ami még érdekesebb volt, hogy nem lehetett átlátni rajta, mindent visszatükrözött. Lehunytam szemem, mély levegőt véve összpontosítottam, kiélesítettem érzékszerveimet. A túloldalon víz csobogott, lassan folydogált. Mögöttem hallottam a férfi szívverését, valamint légzőizmainak összehangolt mozgását. Valakik beszélgettek épp néhány méterrel beljebb, onnantól pedig elveszett hangjuk egy széles teremben. Kíváncsiságom egyre nőtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán kinyitottam a szemem, s a sűrű fekete felületen megjelentek az izzó kék vonalak, ábrák. Felül pedig szavak, amiken hosszan elidőzött tekintetem. Nem a Krédó szövegének egy részletét tartalmazták, mint ahogy szokás volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Jobb, ha a bűnös él és vezekel, mintha meghal, és megmenekül a bűnhődés fájdalmától.” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, tudod ki mondta ezeket a szavakat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fel sem tűnt, úgy elmerengtem. Régen volt, nagyon rég. Amerikát ekkor még fel sem fedezték. Annyira más volt minden. Nyersebb volt, élesebb, de szabadabb és egyszerűbb. A tudományokról még mit sem tudtak, megannyi Éden ereklye biztonságban volt. Itália virágzott, s beköszöntött az aranykor. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én tudom, de te tévedsz. – Nevettem végül el magam. – Pusztán, ha a szavakat nézed. „<i>Háború. Brutális és kegyetlen. Pokoli és gyerekes. Szabadság, könyörületesség és szerelem - ezek azok, amelyekért megéri harcolni, amelyekért megéri ölni”</i> Ő így beszélt. Nem kívánta büntetni az embereket, más volt számára az elsődleges. Ő pedig odafent – biccentettem a felirat felé fejemmel - Niccoló Machiavelli, Firenze nagyszerű és meglepően titokzatos, fondorlatos gondolkodója mondta ezeket neki. Olvastad A háború művészetét? – Nem vártam meg válaszát, ilyeneket manapság senki sem olvas. – Ne bánd, feltűnően unalmas, már amennyit láttam belőle. Általában nem voltunk egy véleményen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenkivel találkoztál a világtörténelemben, aki egy kicsit is számított valaha? – A vonalak között feltűnt egy kör, amihez közelebb lépett, de ahelyett, hogy aktiválta volna, inkább rámutatott. – Ez szerintem rád vár. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, Jézussal nem. – válaszoltam, miközben tenyeremet a hideg felületre helyeztem. Érzékeimet pihenni hagytam, már nem volt szükség a rejtett ábrák segítségére. A fal pedig szétvált előttünk, s továbbengedett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sötétségbe burkolózott a márványfolyosó, amit két süllyesztett medence kísért el a teremig. Mindent kő fedett, néhol hagyva előbukkanni a fényt. A túlparton végig bemélyedések sorakoztak, benne megvilágított relikviákkal. Feltűnt egy pajzs, ruhák, fegyverek és zászlók, majd jeles elődeink szobrai. Gyökereitől kezdve kellett újjáépíteni a Testvériséget a századfordulós Nagy Tisztogatás után. A két világháború alatt halomszámra vadászták az embereinket, nem hiába. Mi voltunk azok, akik meg tudtuk dönteni a fennálló rezsimeket. De kevesen voltunk, az idő pedig telt és szükségünk volt három generáció váltására, ha nem is négyre. </div>
<div style="text-align: justify;">
A folyosó teremmé szélesedett, ami inkább előtérnek tűnt, mintsem a bázisnak, ahonnan még több felé nyílt ajtó. Szőnyegre tovább sem pazarolták a költségvetést, az egész impozáns volt, letisztult és modern. A sallangos lepusztultság és pangás helyett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdvözlünk itthon, Ментор!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-26137352192337831972018-02-24T17:59:00.002+01:002018-02-24T17:59:39.153+01:0028. Госпожа...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Ltf_DDi5IOM/WpGYYVbzMuI/AAAAAAAADsk/56rMZ_RmJOYpJ4Pued89A_33jq5JKM3lgCLcBGAs/s1600/28.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1018" data-original-width="1600" height="406" src="https://4.bp.blogspot.com/-Ltf_DDi5IOM/WpGYYVbzMuI/AAAAAAAADsk/56rMZ_RmJOYpJ4Pued89A_33jq5JKM3lgCLcBGAs/s640/28.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br /><br /><blockquote class="tr_bq">
„Az igazság távlatok kérdése: minél messzebb jutunk a múlttól, annál konkrétabbnak és hihetőbbnek érezzük - és a jelen, minél közelebb vagyunk hozzá, annál képtelenebb.”<br /> Salman Rushdie</blockquote>
<br /><b>1956. február 25. Moszkva</b><br /><br /><div style="text-align: justify;">
<i>„Hol van Voronyin?”</i> – néztem le a jobboldali balkonról az alattam elterülő csarnokra. A Szovjet Kommunista Párt legfelső vezető gyülekeztek a kongresszus utolsó ülésére, amit őszerintük teljes titokban sikerül majd tartaniuk. A hosszú ébenfasorok megteltek, majd az emeleti páholyok is, de akire én vártam még mindig nem érkezett meg. Az Szovjetunió legnagyobb színházává avanzsálódott a Kreml terme, a benne levő kétezer képviselővel. Tizedik napja tartott már az előadás, de a mai nap különleges volt a maga nemében. A pártfőtitkár zár ülést hirdetett. Mindenki, aki egy kicsit is számított a politikában, egy teremben, se ki, se be.</div>
<div style="text-align: justify;">
A sötétkék egyenruhák felvillantak a terem minden szegletébe, ami egy normális világban a biztonságérzetet keltette volna a legtöbb emberben, ám a KGB a szovjet népen egy egészen sajátos módon szolgálta. Egy ilyen alak állt éppen mellém, sötét színű hátrafésült hajával és élénkzöld szemeivel. Valahol az a huncut mosoly is megbújt az egyenruhán belül, mintha egy kisfiú lett volna, aki rosszban sántikál. Ami igaz is volt, ám erről remélhetőleg kizárólag én tudtam. Megigazította kezein kesztyűjét, ahogy sandán rám pillantva közelebb húzódott hozzám. Ekkor láttam meg az üres tekintet és a nehéz lélegzet mögött valódi arcát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Voronyin? – súgtam halkan, ahogy szinte vállát súrolta állam. Hallgatott egy pillanatig, megbizonyosodott róla, hogy nem jut nem kívánt emberek fülébe a beszélgetésünk, de aki ismerte az akkori világot, tisztában volt vele, hogy a falnak is füle van. A KGB pedig még a kutyát is kihallgatta, ha valakit el akartak vinni Szibériába nyaralni. Hely pedig bőven akadt, ahogyan ember is. És mi ezt pontosan tudtuk, mint a belső kör tagjai. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Berijával van, valószínűleg egy kis vodka mellett tárgyalják meg az elmúlt húsz évet – jelentette ki egyszerűen, s olyan könnyedén, mintha Berija nem lenne halott már három éve. Sztálin halála megviselte az országot, de még ki sem hűlt az elvtárs teste, a hatalmi harc megkezdődött a négy legfőbb párttag között. Egyedül azonban senki nem tudott túltenni a másikon. Így történt az, hogy a három nyúl összefogott a nagykutya ellen. Malenkovnak a szava volt nagy a párton belül, de ezen kívül semmi érdemlegeset nem tett, hisz csak prédikálni tudott a felbuzdult tömegnek. Molotov külügyminiszterként egyezkedett a németekkel, de a napi ügyekhez túlzottan nem értett. Hruscsov pedig Malenkovval hasonlóan tevékenykedett. Ültek az orosz nép babérjain Sztálin asztalánál és sietve elfelejtették, miként jutottak oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
Berijától pedig mind a három félt. A négy jelölt közül neki volt a legtöbb esélye a legfőbb posztra, s a KGB vezetőjeként egy szavába került bárkit kivégeztetni. Kinézetre ez sosem látszódott meg rajta. Előbb nevezte volna bárki könyvtárosnak vagy belső ügyvezetőnek, mintsem egy ilyen poszton. Az orosz politikában azonban mindig az nyert, aki először lépett. Berija pedig nem számított rá, hogy meg merik tenni ellene ezt. De Hruscsov maga mögé állította a másik két elvtársat, mint azt, akinek a kezéhez a legtöbb vér tapadt, majd gyorsított eljárásban még aznap kivégeztette. Egy golyó a hallgatás ára. Róluk pedig túl sokat tudott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kashnikov, Sokolovna! – Csendült ércesen az új KGB vezető hangja a hátunk mögött, amire csak azért nem pergett le lelki szemeim előtt életem filmje, mert túl hosszú lett volna reklámszünet nélkül is. A hatást persze fokozta a folyosók és az oszlopok márványburkolata, amin a hang olyan gyorsan futott szét, mint az a képzeletbeli golyó, amit az új felettesem már rég a homlokomba küldött volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerov elvtárs – fordultunk szembe vele, majd tisztelegtünk, s mindezt olyan egyszerre, mint egy jól begyakorolt koreográfiát. Íme, a finoman összehangolt szovjet hadigépezet. Mindent az orosz népért, a nép pedig értünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérkezett Hruscsov elvtárs, mit keresnek maguk idefent? – Vetett rosszalló pillantást ránk, sapkáját hóna alá csapva, majd a kettőnk közé lépve végigfuttatta tekintetét a helyen. Kinézetre sokkal inkább hasonlított egy tábornokra, mint elődje, ám viselkedésével inkább tükrözte egy pályakezdő komikus maximalizmusát és pörgését, mintsem egy megfontolt vezetőét. Sosem tudtuk mire számítsunk, ha döntéshozatalról volt szó. Bárkit félreállíthatott az útjából és újfent élt is vele, az emberek pedig rettegtek tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenki a helyén van, uram, az elvtársnő csupán innen felügyeli majd a gyűlést, nekem pedig halaszthatatlan mondanivalóm akadt számára. – Falazott nekem, amit később sem tudtam neki eléggé megköszönni. Több millió emberért kockáztatta az életét, akik sosem fogják megköszönni neki, akkor sem, ha túléli, de akkor sem, ha meghal. Emberiségi kérdésekről volt szó, nem ideológiákról vagy politikáról. Egy nép szenvedett és segítenünk kellett rajta. Sztálin halála pedig mégsem nyújtott hosszú távú megoldást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ajánlom, hogy ne legyen semmi probléma, különben maguk felelnek érte. Megértették? – Bökött felém mutatóujjával, megerősítve a sanda gyanúm, hogy én leszek a legelső, akit a kivégző osztag elé állít, ha bármi is történne. Nem kedvelte a nőket ilyen pozícióban, de Berija döntését nem tudta felülírni, </div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen, Szerov elvtárs! – Újból egyszeri tisztelgés és Hruscsov hű barátja eltűnt az lépcsősor tetején, aki készségesen eltüntetett minden nyomot arról, miket is tett a mostani pártfőtitkár hajdanán. Hisz mindnyájan tudtuk, hogy <i>feddhetetlen</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kashnikov „elvtárs” arcán látni lehetett a megkönnyebbülést, ő sem örül túlzottan a kialakult helyzetnek a szervezeten belül, de a vezető eltávolítása a káosz szélére sodorta, mind az országot, mind a KGB-t. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Viktor – vontam kissé közelebb magamhoz, ahogy állam megemelve mélyen a szemébe néztem – Bármi is történjék, intézd el, hogy két órán belül Eisenhower asztalán legyen, ha nem éritek el, keressétek Peggy Cartert. </div>
<div style="text-align: justify;">
Röviden biccentett, magasabb volt a tét, a játszma pedig elkezdődött. Az ikonikus Lenin szobor lábánál megjelent Hruscsov, s megkezdődött az a bizonyos többórás beszéd, amellyel alapjába véve rengette meg a kommunista világ vezetőit, majd pedig később mindenki másét. A beszéd pedig fél órán belül az Egyesült Államok elnökének az asztalán volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="48" data-original-width="640" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Szentpétervár</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vörösre festette a Néva vizét az alkonyodó nap, miként lassan alábukott a horizonton. Rég mínusz alá csúszott a levegő hőmérséklete, hogy megtartsa a várost téli pompájában. Már messze nem olyan volt, mint régen. A békés házak nagy része helyett már több tízemeletes panelok sorakoztak. A modernizáció ide is elért és nem kímélt semmit. Az emberek sötét árnyakként vonultak végig a falak mentén, ahogy hazasiettek vagy éppen el onnan. Az Ermitázs kivilágított épületegyüttese uralta a város látképét, s mellette eltörpült minden apró alak. Bőszen hirdette a kultúra felsőbbrendűségét, ahogyan azt Nagy Katalin szerette volna. A színház ma este is tündökölt, ahogyan illett is neki az előadások napján. A színfalak mögött pedig megbújt az Orgyilkosok Testvériségének központja, természetesen a cárnő engedélyével. Nem ő volt az egyetlen, aki támogatta a rendet, cserébe pedig nem várt mást, mint védelmet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudta kitől kérje.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Rend még a Moszkvai fejedelemség idejében költözött a térségbe, így triumvirátust alkotva Maszjaf és Firenze között. Később bővült ki Párizsra, majd Krakkóra az a bizonyos ötágú csillag, amely jelképévé vált a moszkvai vezetőknek, majd később a szovjet lobogót díszítette fennhangon, <i>államosítva</i> azt a jelet, amitől a politikai vezetés a legjobban tartott. De az már történelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm…</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Hagyj Mentis, dolgom van.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Gondold át, óva intelek. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Cselekedni kell.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hófehér bunda, ápol és takar. Beolvaszt a tömeg közé, akik az előadásra sietnek néhány kamera kereszttüzében. Mintha Hollywoodot látnám kicsiben. Fényes és mű, az állarcokról lepereg a vakuk lélekmetsző fénye. Hatalmas fennforgás, mindenki siet a vörös szőnyegen befele, mintha valóban fontos emberek lennének. Valójában mindegyikőjük épp oly jelentéktelen, mint a magazin, amiben megjelennek majd. A palota pedig kiszolgálja a csillogást. Az arany motívumok úgy repülnek szét a falakon, mint a megriasztott fecskék. Nikolaj sehol. A nyaklánc ólomként nyomja mellkasom, s a fülbevaló is, szinte lehúzza fejem. A ruha nem fed semmit, átlátszónak érzem olcsó díszlet a bunda alatt. Csak ne lásson senki. Én nem az vagyok, akinek látnak éppen. Vagy akit várnak. Engem már rég nem vár senki. Csupán egy ember. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ha még hiszi, hogy élek. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Merre lehetsz? Megannyi pincér rohangált pezsgős tálcákkal körülöttem. Egyikőjük is lehetett volna akár, nem mondta miként találom meg. A rejtőzködés régi mesterségünk, s ott bújunk el, ahol mindenki lát. A hamis mosolyoktól szinte megvakultam, s a bájcsevejtől a gyomrom felfordult. Az elmúlt tíz év időjárását, valamint ingadozásait el tudnám mesélni azok alapján. De már megint tél van, hideg és mindent elfed a tiszta hó, a Néva fagyos, de feltörik a jegét, hisz a hajók nem állhatnak meg. <i>Majd kitavaszodik</i>. A hangzavar diszharmóniája megbontotta a falakat. Mintha lassan lepattogna róla a festék. Eltűnt az égszínkék keret, a mesés arany, a hamvas rózsa árnyalata, s előtűnt a kopár élet. A csillagokat lehazudták már az égből, s most mindenki a nyakában hordja vagy a mellére tűzve. Már azt sem tudom kik ezek. Íme, az <i>elit</i>. Minden ragyog, fénylik, nemes, amíg meg nem szólal. Kihallatszódik a lapos értelem. Rég hallottam tiszta orosz szót, de nem kívánom a velőt-tépő orgánumon. Csupán egyen, aki másként beszél a többieknél. Nem volt más irány, egyenesen befele, majd felfele a páholyokig. A fogadótermet elhagyva valamelyest csitult az eget rengető ricsaj, bár lehet, mindössze a fülem szokott hozzá. Amikor kínoztak, fogvatartottak, a legapróbb koppanást is meghallottam, ha valaki lefele jött hozzám. A szívverése hangosabb volt, mint a vízcseppeké, amik a fejem felől hullottak alá a nedves kőre. Akkor is hideg volt, <i>mocskos tél</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A saját szívverésem nem hallom, talán már nincs is.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A második emeletre érve megszűnt a fullasztó hőség, a hangok eltompultak. Egy lélek, annyi se volt idefent. A köztiszteletnek örvendő vendégek, még odalent fényezték önbecsülésüket. Kihalt az értelem. A vörös szőnyeg elengedhetetlen volt idefent, hogy megvédje a simára csiszolt márványpadlót, s megkíméljék a magas sarkak kopogásától az emberek fülét. Az ódon színházterem, gyönyörű volt és még mindig sugározta azt a fajta eleganciát, amit a cárnő megkövetelt. Új otthont teremtett a művészetnek és a művészeknek. Nevelni, művelni kívánta az orosz népet, így történt, hogy sokszor személyes meghívókat küldött a felsőbb rétegnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
A bal szélső páholyhoz indultam, lassan, már nem siettem. A nehéz bársonyfüggönyök eltakarták a többi fülke bejáratát, s kellemes félhomály borította a szintet. Érzékeim megnyugodtak, majd újra kiélesedtek. Egy szív dobogott a folyosó végén. Valaki lélegzett. Az én helyemen. Néma léptekkel indultam meg felé, majd megtorpantam a függöny szegélyéhez érve. Szükségem volt egy percre, hogy vajon tényleg jó-e ez? Belépni egy olyan ember életébe, akiéből kiléptünk közel tíz éve. Majd kérjünk tőle egy szívességet. Nem, alighanem nem helyes. Csak azt tudnám, hogy jól van-e. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néha olyan választás elé kényszerülünk az életben, amikor le kell mondanunk a személyes boldogságunkról, le kell vetkőznünk az önzőség minden formáját, és hagynunk kell élni a másikat. Meg kell tanulnunk egyedül boldogulni, hogy másokat ne romboljunk tovább. Néha egy kicsit boldogtalannak kell lennünk, túl kell élnünk a másik nélkül, a másik érdekében. Meg kell tanulnunk elengedni a másikat egy életre. Ám valaki néha felülbírálja a döntéseinket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így nem értem hozzá a vérvörös bársony szegélyéhez, majd engedtem le kezem, amikor a függöny elhúzódott egy szemvillanásnyi időre, majd karomnál ragadva rántott be maga mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Госпожа Соколовна… – Szorította le erősen, mégis finoman, és tartotta egyszerre mindkét alkarom, nem véletlen. A rejtett pengék rajta voltak, az ösztönök viszont keményen diktáltak, s másként az egyikkel könnyedén megismerkedhetett volna közelebbről „támadóm”. Helyette megfogott és mellkasához dőlve, de nem engedte, hogy elessem a váratlanul ért lendülettől. Hangjának nyugodt baritonja betöltötte világom, míg megtámaszkodva benne, biztos lábakkal álltam ismét. El sem hiszem, hogy képes volt meglepni, és kellett is némi idő, mire felocsúdtam. Óvatosan elléptem tőle, majd élénkzöld íriszével kellett szembenéznem. <i>Tudtam hol a helyem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nikolaj…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-72485464267929604102018-01-29T20:22:00.001+01:002018-01-29T20:22:21.775+01:0027. Requiem<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-I1zTT1hTzCs/Wm90G-7nAgI/AAAAAAAADqk/-RQBB2b3pSc8zNR1G4ZhK9QfvPwAnGSfwCLcBGAs/s1600/27szerk.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="860" data-original-width="1600" height="344" src="https://1.bp.blogspot.com/-I1zTT1hTzCs/Wm90G-7nAgI/AAAAAAAADqk/-RQBB2b3pSc8zNR1G4ZhK9QfvPwAnGSfwCLcBGAs/s640/27szerk.png" width="640" /></a></div>
<br /><br /> <blockquote class="tr_bq">
„Az emberek meglehetősen könnyedén beletörődnek a telepátia, prekogníció vagy teleplazma létezésébe, mivel ez a hit nem kerül semmibe. Ettől még nyugodtan alhatnak éjszaka. De az, hogy a gonoszság, amit az emberek cselekszenek, túléli őket, már sokkal nyugtalanítóbb.” – Stephen King</blockquote>
<br /><div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Szentpétervár</b></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Coulson – szóltam bele a telefonba teljes nyugalommal, mintha legutoljára egy hete találkoztunk volna. Sajnos ez messze nem volt igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarjam tudni merre nyaralt az elmúlt hét évben? – Szinte láttam magam előtt felhúzott szemöldökét és az a belenyugvást, hogy idővel úgyis megtudja, ha érintett az ügyben. És mivel ő volt az egyetlen személy Hill ügynök mellett, akiben még meg tudtam bízni a S.H.I.E.L.D.-en belül. Most pedig információkra volt szükségem, nem kevésre. Néhány hónap is elég ahhoz, hogy gyökeres fordulatot vegyen az emberiség sorsa, az évekről nem is beszélve. Mind technikában, mind a viszonyokat tekintve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Afganisztán, egy kis Szokóvia, a többi ezek után igazán semmiség. – Soroltam a már megkezdett egyszerűséggel, de nem állt szándékomban mindent telefonon közölni vele. Ahhoz túl sok mondanivalóm volt. – Lenne kedve teázni velem egyet?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elfogyott a vodkája, Isabell? – Önkéntelenül is mosoly húzódott ajkaimra, évek óta nem ittam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az sosem, ellenben kiestem az itteni életből – Kellett valaki, aki útbaigazítson, Furyre nem igen számíthattam, Barton még a telefont sem volt hajlandó felvenni nekem, ami szintén Fury akaratán múlott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol kereshetem? – A technikai segítség mellette állt, a belső hálózaton keresztül percenként figyelni tudta a tartózkodási helyemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sétált már a Néva partján, Phil?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="48" data-original-width="640" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak a hó esett, lassan és nyugodtan. A felhők vastag takaróként borultak a város fölé, elrejtve minden csillagot, s ontották magukból a fehér pihéket szakadatlan. Mintha éjszaka lett volna, holott délután három fele járhatott az idő. Semmi sem tűnt csodálatosabbnak a kivilágított utcáknál és a szállingózó embereknél. A Néva némán szelte át a várost, miközben apró csatornáival behálózta egész területét. Egy kis szelet Velence északon. A hajdani főváros.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Már értem miért szeret itt annyira. – Ismerős férfihang szólalt meg mellettem, vastag kabátban és sapkában. Láthatólag meggyűlt a baja a hideggel, holott még egyáltalán nem volt az, az elmúlt évtizedekéhez képest.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem fázik? – Fordultam felé egy halovány félmosollyal. – Túl sokat volt Új-Mexikóban… vagy esetleg Tahitin. De majd egyszer elviszem Irkutszkba és átgondolja a hideg fogalmát, azt hiszem. – Indultam el a közeli híd fele. Szentpétervár ilyenkor téli mesevilággá változott, s minden idelátogatót és itt élőt csodálkozásra késztetett. Megőrzött minden régit és magábafogadta az új világot, egy látszólag háborúmentes világot. Ahol a harcok nem a felszínen folytak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen nagylelkű, de alighanem kihagynám. – Ódzkodott, ahogy el-elvándorolt tekintete a békés városon. Csend volt és meglepő nyugalom. – De gondolom nem azért repültette át velem a fél világot, hogy körbevezessen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítségre van szükségem. – Vallottam be kényszeredetten, de valóban erről volt szó. – Elvesztettem minden kapcsolatom, ami a S.H.I.E.L.D.-et illeti – magyaráztam, miközben elértünk a lakásom ajtajáig, ahol a zárat kinyitva előreengedtem vendégem. A teát már rég előkészítettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sok időt volt távol, lemaradt bizonyos dolgokról. – Leült az egyik fotelba, a nappaliban. Régi berendezésű lakás volt, a múlt század elején laktam itt néhány évig, egészen a húszas évekig, utána már csak napokat töltöttem itt a teljes biztonság hitében, ami sosem volt valós. Meghagytam a szalon részét az utcára néző oldalon, ahol a vendégeket fogadták. Oroszországban nagy divatja volt a francia kultúrának, a képzett emberek franciául és angolul beszéltek, amit lehetett Párizsból szereztek be. Az öltözködés, az étkezés és a táncok. Így kerültek szalonok az akkori fővárosba nyugatról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira sok időt nem, hogy ezért ne lehessen a telefont felvenni nekem. – Foglaltam vele szemben helyet, majd elkészítettem számára a teáját. Coulsonon persze láttam a kétkedést, a csészéje felé pillantva, de errefelé egészen máshogy fogyasztották a teát, mint a nyugati országokban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt a telefont már rég nem használja senki, és aligha fogja még valaki. – Hogyne tudtam volna, több cikk jelent meg a Washingtoni központ összeomlásáról mintsem kellett volna. És ott volt még mellette Szokóvia és New York. És ezekért a S.H.I.E.L.D.-et tették felelőssé, a Bosszúállókkal együtt. Phil pedig nem beszélt. Valamiről nem akarta, hogy tudjak. Az internet tömve volt a videofelvételekkel és senki nem szándékozta letörölni ezeket. Az információs magból kiszivárogtatott adatokkal együtt. Persze amit lehetett megpróbálták eltávolítani, de ki tudja hol lehetett annak a vége.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olvastam Barton aktáját. – Megállt a csésze a kezében, majd elsötétült tekintete. Tudta, hogy tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Isabell – Nem szerettem volna őt okolni mindenért, nem ő adta ki a parancsot, de jelenleg nem volt más fogódzkodóm a régi életemhez. És bármennyire is ellene voltam, hiányzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudja, Szokóviában megpróbálták kitörölni az elmém. Átmosni, sokkterápiás módszerekkel stimulálni az agyam. Néhány nap vagy akár hónap sikerülhetett is, de nem felejtettem el mindent. Csak átkozni tudtam a Hydrát, amiért ezt teszik azokban a percekben velem. De nem hibáztathattam egyedül őket, eléggé ismerem a történelmet ehhez, ezt nem csak ők alkalmazták, csupán más eszközökkel. Erre hazajövök és ez fogad. A szabad Amerika. – Nem voltam dühös. Csak tehetetlen, ami egyszerre bosszantott és elkeserített. Mert még egy ártatlan embernek kellett szenvednie miattam, úgy, hogy semmit sem tud erről. – A Délibáb programot vezetőknek szánták, akik túl sokat tudnak, és mindezt elfelejtenék, valamint nem akarják tovább kockáztatni az életüket feleslegesen. Nem egyszerű ügynököknek, akik a végletekig hűségesek voltak a S.H.I.E.L.D.-hez és Furyhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bartonnak nem esett semmi baja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyne, csak behelyeztek egy chipet az agyába és lenyomták az újraindítás gombot. Aztán hamis emlékeket programoztak neki. – Olyan hamis emlékeket és életet, amire mindig is vágyott. Család, vidéki ház, gyerekek és némi munka. Ugyanúgy a szuperhősködés, csak nagyobb nyilvánosság előtt kisebb mennyiségben. - De ahogy látom, nem ő volt az egyetlen…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem – Coulson arca egyszerre nyílt meg és engedte, hogy olvassak belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Phil… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Natasha – nyögte ki végül nagy nehezen, ám a válaszán nem tudtam meglepődni. A Fekete Özvegy program egyet jelentett a teljes alárendeltséggel, a szolgálatkészséggel és az önálló célok feladásával. Ezt jelentette a Szovjetunió védelmébe lépni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Járulékos veszteség – feleltem</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért gyűlölte ennyire? – Ráncolta össze szemöldökét, mintha valami újkeletű dologról lett volna szó. Rajtam kívül egy ember értette az okát mindennek, és még több száz dolgozott ellenem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gyűlöltem – szabadkoztam azonnal, hiszen nem a személye taszított, hanem az, amit önmaga és még másokkal együtt képviselt. Csak azokról a másokról a világ nem beszélt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem is kedvelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt rá egy nagyon jó okom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Barton?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire kisszerűnek néz? – Itt volt az ideje, hogy az én kezemben is megálljon az a bizonyos csésze. Misem lett volna egyszerűbb, mint egy férfira fogni a dolgot két nő között. Itt azonban még több férfiról és nőről volt szó. Ő csak gúnyos mosollyal ajkain megrázta fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elolvastam az aktáját. – Arcát elnézve nem azt, amit Fury állítatott ki rólam. Hamis névvel, hamis családdal, hamis élettel és még több hazugsággal. Sokkal inkább azt, amit maga Peggy Carter írt a két kezével, valamikor nyolcvan évvel ezelőtt, amikor sokan azt sem tudták, hogy a földön van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem rólam nem gyűjtött kártyákat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="48" data-original-width="640" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1944-ben valami végleg megtört az emberiségben és a pokol végigégette az egész világot. Állati szintre süllyedt az együttérzés, s a félelem töltötte ki mindazok lelkét, akikét nem a pusztítás és a hamis igazságvágy részegített meg. Térdre kényszerült minden béke a háború oltára előtt. Magára maradt a világ, megtagadva minden istenét, legyen az élő vagy holt, csupán az ember élt és hullott, sorjában, mint a hó. Aztán megérkezett a könyörtelen tél és hullott a hó, de olyan mocskos volt minden, fekete a vértől, hogy már nem bírta elfedni, akárhogy próbálkozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A Pokol tornácán álltunk már belülről és nem voltunk hajlandóak két lépést hátrálni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tettünk szép dolgokat, de szükségeseket igen és mentettük a menthetőt. Amíg rá nem találtunk a határszélen egy leányintézetre. Egy leányintézetre, ahol az alig tizennégy éves lányokat számukra hasznos, mindenre kész kémekké, fegyverekké képezték. Hogy hasonlítsanak rám, miután nem voltam hajlandó folytatni, s Amerikába kényszerültem, ahol nem értek többé utol már.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig itt voltam és én nem értem el többé Amerikát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt már kit elérnem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm…</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Hagyj, Mentis</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Testvéreid merre járnak?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Úgy hiszik, meghaltam rég.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És a másikak?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Ők már meghaltak rég.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az igazi nagyság nem abban nyilvánul meg, ahogy a barátaiddal bánsz, hanem abban, miként cselekedsz, ha ellenséged a kezeid közé jut. A köztetek levő ellentétet végleg lerovod, vagy felülemelkedsz önmagadon, a benned levő kicsinyes bosszúvágyon és megbocsájtasz számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám kegyelmet csak a legnagyobbak adnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Én sosem voltam ilyen nagy.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendelkezésemre álló fegyvereket nézve rá kellett jönnöm, hogy ezek egyike sem a békét jelképezte, csupán annak a biztonságát garantálta, aki tudta használni. Peggy valami hasonlóra gondolhatott, amikor megjegyezte, hogy várja már, amikor a diplomácia eszközeivel simítom majd el a világ bajait. Ahhoz azonban a nyilvánosság elé kellett volna vonulnom, ami nem tartozott a kedvelt elfoglaltságaim köré. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kis szürke, kopott doboz hevert elmozdítatlanul előttem régi helyén, benne egy öreg penge, pont úgy darabjaira törve, mint ahogy a világom volt. És már nem volt hova nyúlnom segítségért. Az Orgyilkos testvériség kishíján teljesen kihalt 1914-ben, most pedig kikerült a látókörömből néhány évre. <i>Meg kellett találnom Nikolajt…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-30746278665156919352017-10-29T17:47:00.000+01:002017-10-29T17:48:33.512+01:0026. Deus ex machina<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><a href="https://2.bp.blogspot.com/-k_WJ6QT7VvM/WfYGCrBTFCI/AAAAAAAADpo/Buhbuy9L4Eo6T0KfjYLkVHEJ8hAC5A1gACLcBGAs/s1600/1FotoJet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="666" data-original-width="1200" height="353" src="https://2.bp.blogspot.com/-k_WJ6QT7VvM/WfYGCrBTFCI/AAAAAAAADpo/Buhbuy9L4Eo6T0KfjYLkVHEJ8hAC5A1gACLcBGAs/s640/1FotoJet.jpg" width="640" /></a></i></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Az igazi vezető szolgál. Szolgálja az embereket. Kiszolgálja a legfőbb érdekeiket, és eközben nem mindig népszerű, de még csak nem is tesz mindig jó benyomást. Ám mivel az igazi vezetőket nem a személyes dicsőség vágya, hanem a szerető gondoskodás ösztönzi, hajlandók megfizetni ezt az árat.<br />Eugene B. Habecker</blockquote>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<i></i></blockquote>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm, utad merre visz tovább?<o:p></o:p></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div style="text-align: right;">
<b>Hagyj, Mentis... nevem után, Midgardra.<o:p></o:p></b></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>S fejed felett ki tör majd pálcát eziránt?<o:p></o:p></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div style="text-align: right;">
<b>Az élet már megtette úgy hiszem...<o:p></o:p></b></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sietős kopogás szakította félbe a
mennyei csendet a hatalmas falak között, melyet megtörtek a plafonig felnyúló
polcok roskadásig megrakva régi könyvekkel. Anyám legkedvesebb helye volt
egykoron e szűk sorok labirintusa a palotában. Kedvére válogathatott
olvasmányai között szabadidejében, vagy ha éppen szüksége volt neki, esetleg bárki
másnak valamire. Hanem atyám mellett a trónteremben vagy épp a kertben találtuk
volna őt, miközben szeretett növényeit bűvölte különös odafigyeléssel,
bizonyosan itt múlatta az idejét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahogyan Thor is, bár ő
mérsékelten kevesebb lelkesedéssel, orra előtt egy tanárral meg egy kupac,
szerinte felesleges, könyvvel töltötte itt a délelőttöket. Olyankor nekünk
pedig tiltott volt idebent tartózkodni, de amilyen apró méretekkel
rendelkeztem, nem esett nehezemre búvóhelyet keresni magamnak. A könyvtár pedig
azóta sem változott semmit, amióta új életet kerestem magamnak az itteni
helyett... Igaz, ez csak a szebbik megfogalmazása annak, hogy megszöktem a
kötelességeim elől. Ám érdemes belegondolni abba, mégis mi történt volna, ha
maradok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Minden bizonyára hozzá kellett
volna mennem valamelyik uralkodó fiához, ha nem is ahhoz, akit elsőre és
századjára is ugyanúgy elutasítottam. Rövidesen gyerekeim születtek volna, és az
emberek védelme helyett, utánuk rohangálnék és oszthatnám anyám bölcsességeit,
mivel saját életem nem volt, így nem lennének saját tapasztalataim, amit
átadhatnék nekik. Nem követtem volna el hibákat, nem jártam volna olyan sok
helyen, igazbarátaim se lettek volna és ennyi titkom. Csupán átkerültem volna
egyik burokból a másikba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valahogy mégsem tudom sajnálni
ezt az elképzelt élete, a rengeteg szolgával, az elkényeztetett léttel.
Túlságosan könnyű lett volna talán. Mentségemre szóljon, utóbb megszokhattam
volna, de az elvárások kielégítésére való törekvés nem tartozott a kedvenc
időtöltéseim közé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Emlékszem, mennyi mindent
tiltottak, mert lánynak születtem. Nem forgathattam kardot, csatáról szó sem
lehetett, az íjra a tekintetemet se vethettem. Hányszor osontam ki, néhány
leckéért az istállók mögé vagy a gyakorlótér szélére, hogy ellessek néhány
mozdulatot, s gyakoroljam a már megtanultakat egy fa kérgén, vagy ami
alkalmasnak tűnt erre a nemes feladatra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Most pedig szükségem volt egy kis
segítségre. Pontosabban egy varázslatra vagy akármire, ami segít. A szellemeknek
is kedvelt szokása rébuszokban beszélni, ezzel a hagyománnyal anyám sem
tervezett szakítani. Hogy érthette, hogy keressem meg magam? Mit rejthettek el
annyira belőlem? <i>Acélba rejtve egy szikla
mélyén… vasban a sivatagban… folyóvölgy ölén nyugszik az utolsó…</i> Ha
legalább tudná mit keressek, de ezt sem mondta. Vagy épp melyik sivatag? Így
már biztos melyik világban kell keresnem, de a Földön is megannyi van belőlük.
És sivatagból csak folyóvölgy van több. Talán a Nílus? Ott mindegyik megtalálható
ezek közül. De az istenek furfangja vagy épp a sors kegyetlensége túlmutat ezen
egyszerűségen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hercegnőm... - jelent meg egy
szőke fej a polcok között és tágra nyílt szemekkel közelített lassan. Bő,
halovány színű ruhája elrejtette vékony alkatát, s ahogyan közelített, inkább
tűnt törékeny virágszálnak, mintsem cselédlánynak. Egészen elgondolkodtatott,
miként is képes elvégezni a napi munkákat, miként veti be a hatalmas ágyat,
melynek paplanja nehezebb lehet nála. Bár a válasz egyszerű volt. Minden erejét
megfeszítve. Egyre inkább magamra emlékeztetett és arra a lányra, akit a
szüleim szerettek volna. - Minden rendben? – Szólalt meg vékony hangján, ami azonnal
kizökkent elmélkedésemből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ó, igen, persze... sajnálom -
csuktam össze az ölemben heverő vaskos kötetet, majd ruhámat elegyengetve
felálltam a kényelmes kanapéról. Egy biztos, pihenni és csatázni nagyon tudunk
itt Asgardon. Harmadikként az evést említeném, amihez jól értünk, de azt
tudtommal a pihenés egyik válfajaként tartják számon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A Mindenek atyja küldött. Beszélni
szeretne önnel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1926. szeptember. Oroszország<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Peggy, <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Извини, что так долго не
писала. Az idő manapság nem alkalmas a levelek írására. Régóta nem láttuk egymást
és sajnos egy ideig nem is lesz rá alkalom, hiába szeretném. Errefelé gyorsan
változnak a dolgok. Jelenleg nem alkalmas a helyzet, hogy elhagyjam az
országot. Mindenkit ellenőriznek. Ingatag a helyzet, a polgárháború szélén
állunk. Nem kedvelem a politikát. Itt hagynám már az egészet. Fáradok. Nem
szeretném tovább csinálni, de nem is hagyhatom cserben őket. Nem tudom mit
írhatok le, talán még a postát is átnézik. Мы так давно не общались. Ha a
napokban találkoznánk, nem tudom visszajöhetnék-e. Biztosan szeretnének utána
"beszélni" velem. Felülmúlják az elképzeléseimet. Félek, a szíves
fogadtatást elfelejthetném Amerikában. Szörnyű az akcentusom, hallhattad.
Előítéletesek az emberek. Береги себя. Lehet pályát tévesztettem. Írj,
amint tudsz, nem garantálom, hogy eljut hozzám. Errefelé nem kedvelik az
angolokat. Hiányozol. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Asgard<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A hatalmas trónterem égisze alatt
hosszan terült el fényes Asgard. Az emberek ilyen magasságból alig látszódtak,
s az épületek között teljesen elvesztek. Ahogyan kiléptem a nyitott terasz
szélére, egyetlen gondolat jutott az eszembe. Leugrani. Vajon tudnék-e repülni?
Vonzott az aranyló mélység, amely a végtelen óceánba futott. Szívem megremegett
a látványtól, de torkon ragadott a keserű valóság. Nem voltam már többé otthon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A falak éppoly hidegek voltak,
mint bárhol máshol. Az erdő nem csalta, a hegyek nem tűntek már
megérinthetetlennek. Egy táj volt a sok közül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Majd lassú lépteket hallottam
közeledni a háta mögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Válaszra talált minden
kérdésed? - A mély baritont nehezen lehetett volna eltéveszteni, kihez is
tartozik. Megvártam, amíg mellém ér.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Emlékszem, egyszer idekint
éjszakáztam. Kicsi voltam még és feltett szándékom volt a csillagok alatt
tölteni az éjszakát, amíg ő haza nem tér a csatából. Én akartam elsőként
köszönteni. Mondanom sem kell, elaludtam. Ám amikor hazaért, kijött értem és
ahelyett, hogy bezavart volna a szobámba, levette válláról nehéz palástját,
majd belecsomagolt, s úgy maradt velem kint estére, miközben a világról mesélt
nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Midgardról is tőle hallottam
csupán. Mesélt a partjairól, a sötétről, a hidegről, a tavaszról. Szólt a
halandókról és zenékről, néhol áldozatokról. És csábított, a gondolat, hogy az
örökségemhez tartozik, s majd egyszer én is megláthatom a fjordokat Norvégia
partjainál. Akkor történt, hogy istenként kezdtek el tisztelni bennünket.
Elvégre az égből jöttünk, páncélban és tömegesen. Ma már nincsen ez. Nem
áldoznak, nem is tisztelnek. Kiveszett az új generációkból a hitvilág iránti
tisztelet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csupán még többre leletem
belőlük, s jelenleg nem mutatnak szándékot a fogyatkozásra. – Szemeim a
gyakorló téren állapodtak meg néhány alakon. Csupán formájukról felismertem a
három harcost, középütt Siffel, aki könnyűszerrel cselezte ki a férfiakat
sokadjára is. Semmit se változott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem ígérhetem, hogy idővel
mindegyik válaszra talál. - - Az élet, furcsa összjátéka az univerzumnak.
Vannak dolgok, amik eleve elrendeltetettek, míg mások nem. Kötelességünk
teljesíteni őket. Mert ha elfutsz egy út elől, könnyen meglehet, hogy vakon
lépsz rá a végzet ösvényére. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem igazán vagyok a determinált
sorsok híve. – Apró fintor jelent meg arcomon, ha mást nem is tükrözött életem,
de a szembefordulás remekül ment nekem. Legyen az rendszer, a szüleim, egy
uralkodó vagy épp akárki. Az önfejűség fogalomnál az én nevem szerepelne, ha
tudnák, hogy ki is vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen, ezt az egy dolgot
biztosan tudjuk. – Nevette el magát megadóan, bármiféle keserűség nélkül, ami
meglepett. – Csak azt tudnánk kitől örököltétek a bátyáddal a makacsságot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Elmúltak azok az évek, amikor
még formálni lehetett rajtunk, de erényt még kovácsolhatunk belőle –
szabadkoztam. Nehezen, de elvileg nem kivitelezhetetlen, ugyan még nem fordult
meg a fejemben, hogy változtatni kellene ezen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Közel sem vagytok még olyan
korban, hogy ne lehessen csiszolni rajtatok. Ugyan már nem mi tanítunk titeket
tovább, hanem a nagyvilág. Ám ő kevésbé kíméletes. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Ha egy dolgot mondhatnék atyámról mindenkinek, tudniuk kellene, hogy
semmit sem tesz vagy mond valamit ok nélkül... <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<b>1946. USA<o:p></o:p></b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kedves Peggy,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mennem kell. Még visszatérek valamikor, érzem. De most mennem kell. Számodra nem kell magyaráznom miért. Már megvagytok nélkülem, de máshol nagyobb szükség van rám, mint bármikor máskor. К сожалению, el tudom fogadni, ha még korainak érzitek. Hosszúra nyúlt ez a pár év és most érzem igazán, megöregedtem. Egyikünknek sem könnyű, átérzem fájdalmad. De nem maradhatok tovább. Az indulásban segítettem, amennyit lehetett, de magatoknak kell meglelni az utat, mit is szeretnétek képviselni a világban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az istenekért is, de hiányozni fogtok. Régóta nem volt már családom, s azt hiszem, bennetek annak tekintelek. Starkot azért ne felejtsd el néha napján nyakon vágni. Felhatalmazlak a feladatra. Írjatok, ha már minden szakad, és kizárólag én tudom orvosolni a helyzetet. Várni fogom, tartozom nektek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden jót és kevés tintát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudod, hol találsz.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Asgard<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Vissza kell térnem hamarosan –
kezdtem bele mondandómba, ám a szokásosnak mondható ellenreakció elmaradt, ami
jócskán meghökkentett. - Nem is marasztalsz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tán kellene? – Meglepetten
pillantott felém, ahogyan a korláton pihentette kezeit - Most hallgatnál a
szavamra?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem, de jól esne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezen ne múljon – adta meg magát
mosolyogva, s mély lélegzetvétele után komoly ráncba szedte meglágyult vonásait.
- Drága, egyetlen kislányom – kezdte hivatalosan, s egyszerre, mint királyom és
atyám szólt hozzám – Kérlek, maradj.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem lehet, Atyám, szükségük van
rám. – Kezdett egyre komikusabbá válni a helyzet, amit némi színpadias
hangnemmel megtoldottam a játék kedvéért. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csakugyan? – Őszinte érdeklődést
véltem felfedezni rajta. Elvégre, miben is lehetek a hasznára az emberiségnek?
Azon a puszta tényen kívül, hogy ameddig akarom, Midgard áll, s egy szavamon
múlik végnapja. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen, csak még nem tudják. –
Szándékaimat ismerve pedig sosem fogják, így védve magam és szövetségeseim
egyaránt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És meg is érdemlik, hogy segíts
rajtuk? – Kevésbé éreztem kérdésnek, mint inkább magyarázat várásnak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mindenki megérdemli, hogy
segítsenek rajta. – Kezdhettem volna a tudatlanságukkal, hogy semmiről nem
tehetnek, nincs joga senkinek elpusztítani őket. Védtelenek, ellenállni egy
külső támadásnak képtelenség lenne a számukra. Megvonták tőlük a tudást, hogy
nem tudnak rólunk vagy bárki másról, más népekről, akik élnek. Külső szemmel
nézve pedig, egyedül vannak. Nincs igazi szövetségesük, de megannyi ellenségük
lehetne. Így váltam az egyetlen kapoccsá Asgard és az emberiség között, szövetségük
egyetlen tárgyává. S amíg én élek, addig ők is vannak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezt jól látod. De ők
megérdemlik? – Valamiféle büszkeség csillant szemében, amely válaszom után
aztán tompulni látszott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen. Nagy jövő áll előttünk,
de félek, még vesztükbe rohannak a cél elérése előtt. Nincs bennem kétség
afelől, hogy megérdemlik-e. Kell és kész. - - Hálátlan egy feladat, hiába tagadnám.
Ám ez jelzi a munkám sikerességét. <i>Deus
ex machina</i>… így nevezték, isteni beavatkozás, csupán anélkül, hogy tudnának
róla.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi nem vagyunk istenek, Isabell.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><i> De, Atyám. </i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><i>É</i></b><b><i>n istennő vagyok.</i></b></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-15298720691433418112017-08-31T14:25:00.003+02:002018-07-26T13:04:29.817+02:0025. Azúrkék<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-07FkUEoGoz4/WagAFlnoLKI/AAAAAAAADoM/TsEjc4kBInAvLLhhE-KwGPtbhe32wqbjQCLcBGAs/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="379" data-original-width="800" height="302" src="https://4.bp.blogspot.com/-07FkUEoGoz4/WagAFlnoLKI/AAAAAAAADoM/TsEjc4kBInAvLLhhE-KwGPtbhe32wqbjQCLcBGAs/s640/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Amikor nagy figurákat mozgatsz a táblán, a világ annál inkább játszmának tűnik. Az az illúzió, hogy a fejesek tudják, mit csinálnak, az az elterjedt érzés, hogy a világ biztonságos, szilárd és jól működik, nos, ez az illúzió megkopik egy kissé, ha mi magunk vagyunk a fejesek, ha mi magunk működtetjük.<br />
<i>Mark Lawrence</i></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Asgard</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Eg songane søkte. Eg songane sende, då den djupaste brunni, gav meg dråpar så ramme, av Valfaders pant...</i> - borult elmémre a hézagos fátyol, mely engedett gondolataimnak, de mozdulataimnak többé nem. Lehunytam szemeim, s némán ismételtem magamban az igét, melyet annyiszor hallottam már mások szájából. Egykoron ezeket énekelték, hangosan, zenekísérettel az emberek is, hogy szavaikat a Valhallában is meghallják, ahogyan halottaikat Hél birodalmába kísérik a többi lélekkel együtt, kik nem dicső csatában hulltak el az ellenség keze által - <i>Hvem skal synge meg, i daudsvevna slynge meg, når eg på Helvegen går, og dei spora eg trår er kalda, så kalda... Ki fog majd énekelni, amikor örök álomba merülök, amikor Hél birodalma felé sétálva, talpam alatt a föld oly hideg, oly hideg... </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="120" data-original-width="1600" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b>
<b>1939. USA</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Még egy kabát nem ártana? - szólt a gúnyos hang a tervezőasztal mellől, belépésem pillanatában, mire minden tekintet rám szegeződött, s nem úgy tűntek, mint akik mernének is máshova nézni. Megdermedt minden, kettőnket kivéve, ahogyan a feszült csendben asztalához sétáltam. Néhányójukat eltekintve biztosan fegyverért nyúltak volna, ha egyáltalán lett volna náluk és az elsütőbillentyű meghúzásán kívül értettek volna hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, remekül telt az út, köszönöm a kérdést, nem egyáltalán nem vagyok se szomjas, se éhes, elvégre csak ötvenkét órát utaztam azért, hogy itt legyek - viszonoztam a férfi páratlan kedvességét, miközben kezdett zavarni a teremben levő másik harminc ember mustráló tekintete, mikor két cipősarok ütemes kopogása megzavarta tétlenségüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te jó ég, ki halt meg? - lépett be a terembe Carter ügynök, mire a viaszszobrok élni kezdtek, s folytatták munkájukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Howard humora.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert megölte a poént, azt ki ne hagyja a történetből. - Egy sokat jelentő szemforgatással nyugtáztuk megjegyzését, majd átvágva az asztalok között egy üres irodába mentünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
A falak kopáran árválkodtak az elmúlt és az el nem kezdődött háború súlya alatt, aminek puskaporos szagát a levegőben éreztük mindnyájan. Mindenki békétlenkedett, senki nem elégedett meg a jelenlegi helyzetével, s kicsinyes elégedetlenségükből fakadóan, többre vágytak. Peggy megszokásához híven vizet kezdett forralni a késő délutáni teájához, ami egyfajta tiltakozás volt a korai befejezés ellen, vagy éppen hogy az éjszakázás mellett. Vele ellentétben én egészen másfajta lélekmelegítőre vágytam, amin viszont ő sem lepődött meg az előkészített pohár látványából adódóan. Csuklyámat hátrahajtva töltöttem ki egy adagot a pohárba, majd az üveget koccintásként megemelve ittam ki égető tartalmát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Alighanem nagy lehet a baj, ha ilyen hamar érkeztél. - Ült le velem szembe a kopott fotelba, amit valamikor bőr is fedhetett volna, ám az idő múltával szövetre cserélték a szeszélyes anyagot. Peggy csodálatosan festett, mint mindig, azonban azt az árulkodó ráncocskát megint a homlokán felejtette. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Howard felejthetetlen vicceiért már megéri itt lennem. - Tagadhatatlan grimaszba rándult arca - És ilyen pocsék vodkát is csak Amerikában gyártanak. - váltam meg könnyedén az üvegtől, ahogy felültem az asztalra. Kétségkívül megviselt az utazás, hiába tagadtam volna le puszta büszkeségből. Az égő Európa nem a legbiztonságosabb útvonal egy olyan személy számára, aki orosz akcentussal beszél és tagadhatatlanul szőke a haja. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy sikerült idejutnod? - Sűrűn gondolkodott valamin, tisztán láttam rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sub rosa, senki nem tudja, hogy itt vagyok. Lovon, majd hajón. Másként képtelenség átjutni mindkét frontvonalon. - Leoldottam magamról a vastag, fekete köpenyt, amely megkímélte az időjárástól ruhám többi részét és elfedte karcsú, nőies alakom. Ennek köszönhettem, hogy kevesen mertek megállítani út közben. Inkább csendben félreálltak, elfordították tekintetük, mintha sosem láttak volna. Féltek, nem alaptalanul, de ilyen időkben ez megkönnyítette a munkám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És hol a rossz hír? - Meghökkentem egy pillanatra, mintha kérdőre vont volna. - Ne nézz így, három éve ismerlek, és ha mást nem is, annyit azért tudok, hogy nem utazol hiába. - Ha meg kellett volna mondanom miért kedvelem, az őszinteségét emeltem volna ki és láttam benne valamit magamból. Megtörte a társadalmi konvenciókat, na meg persze a férfiakat is és egy olyan világban jutott magas beosztásba, ahol minden az ellenkező nemnek kedvezett. És még hatalmas jövő áll előtte. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megvolt hozzá a képessége, hogy rajtam is átlásson valami csoda folytán, így kénytelen voltam nyílt lapokkal játszani előtte. Talán azért mert nő volt, ki tudja, de akarva-akaratlan meg maradtunk egymás bizalmasainak. És a háborúban egy igaz barát felbecsülhetetlen kincsnek számított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülnék, ha csak annyit kellene mondanom, hogy egy szovjet kém keres téged, de tájékoztattak róla, hogy a nácik egyike is erre kószál, akik a projektet akarják, így inkább magam jöttem... Nem hinném, hogy egyedül idemerészkeddett volna, hacsak nem bolond. Bár náluk az sem lenne újdonság. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Van valami, ami alapján megtalálhatjuk? - Szinte hallottam, gondolatait, de mivel a telepátia és ehhez hasonló képességek nem álltak rendelkezésemre, így annyiban hagytam a dolgot. Abból meg tudtam volna mondani, hogy ideges, ahogyan azt a kis csészét fogta a kezében. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nektek nincs, és ebből nem nyitok vitát, de legyen nálad egy pisztoly legalább, ha kérhetem. - Nem igazán számítottam másra, tekintete hitetlenül villant, az a pici fül majdhogynem felsikoltott szorítása alatt, mondatom olaj volt a tűzre, de így volt helyes, kíméljenek kellett a világomtól. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Isabell, ezt te sem gondolhatod komolyan. Nem fogom tétlenül várni, hogy rám támadjanak vagy bármelyik emberemre! - Tehetetlenség csillant szemében, ám bármennyire is sajnáltam, meg kellett erősítenek magam. - És mi a hihetetlen terved?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint eddig. Van egy nevem és egy helyem, a többi pedig történelem. - Jelentettem ki olyan magabiztossággal, amivel még az elnök is elhitte volna, hogy jogilag is helyes, amit cselekszem. Mindenesetre, nem volt törvényes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ölhetsz meg mindenkit, aki az utadba kerül, Isabell. - A protokoll mondat, amit egy nap az alkaromra tetoválok, hogy ne kelljen többször elismételnie, talán így még bele is nyugodna, hogy megértettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi sem hallgat úgy, mint a sír és biztos, mint a halál. Mostanság pedig nincs jobb hallgatóság egy golyónál. És ahonnan ő jön, ott ez az egyetlen módja a biztonságotoknak, Peggy. Megértem az ellenvetésed, minden más szakmai kommentárral együtt, csak sajnos a munkaköröd nem egyezik meg teljesen az enyémmel. - Zártam le a kényes vitát. - Ilyen időkben csak a drasztikus lépések hatnak maradandóan, úgy gondolom, ezt nem kell semmivel sem alátámasztanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire van szükséged hozzá? - A második protokoll mondat, ami az előző alatt fog szerepelni egy szép napon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Starkra, meg a csinos pofijára, amivel mindenhová beengedik. - Megeresztettem egy önelégült vigyort felé, mire csak megrázta a fejét sokatmondóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Várom a napot, amikor a szavakat, a diplomáciát választod a pengék helyett. - Tért vissza teájához, mely kihűlő félben pihent ujjai között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el nekem, több ezren vannak még ugyanezen az állásponton.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="120" data-original-width="1600" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink, Asgard</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Døyr fe, døyr frendar , Døyr sjølv det samme , Eg veit et som aldreg døyr , dom om daudan kvar... Elhull az állat, elhull a testvér, mindenki meghal, csak a név marad fenn, melyet dicsőség övez.... - Hangzott el az ige, melyet a szentély aranyfalai vertek vissza irányomba. Különleges hely volt ez anyáink számára, a királyné születésnapját évezredek óta itt ünnepelték és imádkoztak, kora reggel a leányok, jó házasság reményében, amely minél hamarabb megköttetik, délben az ifjú asszonyok, gyermekáldásért, az este pedig az anyáké volt, gyermekeik és családjuk egészségéért. Az volt az egyetlen nap az évben, amikor anyám hordta nyakláncát, a becses Bríszingament, melyet esküvőjén kapott ereje növelésére. Varázslatos ékszer, melynek hatalmát sosem használták ki teljes valójában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Üvegbúra alatt tartották csupán a másolatát a többi hamis ereklye között, melyet nőrokonaim hagytak itt egyre holttestük után. A Hamis Palota. Így nevezte anyám. Kívülről sem túl díszes, hatszög alakú épület világunk tengerének partján, egy kiemelkedő sziklán, mely a múlt felé tekint, legendáink szerint. Kapcsolat ősanyáinkkal, minden tudásuk lakhelye. Idehalmoztak mindent, mely rájuk emlékeztetheti az új generációt, mely sosem látta őket teljesen. Eir, kiváló gyógyítónk, utolsó virágai nyílnak kapuja előtt. Mily' szomorú, a tömérdek egészséges halott után, csupán virágok maradtak nyomában. Nanna, az asszonyok leghűségesebbike, ki férje temetésén, szíve megszakadt a bánatban, s vele egy máglyán égett el. Menyasszonyi fátyla bomlik itt csupán az örökkévalóságig. Syn, az ártatlanok védelmezője, kiket hamis vád alá helyeznek. Jogara fekszik selyempárnán példamutatásul. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fényt rá a kelő nap vet, s a széles ablakok a tenger illatával töltik meg a talpalatnyi helyet, ahol ülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én nem térdelek senki előtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Hvem skal synge meg, i daudsvevna slynge meg, når eg på Helvegen går, og dei spora eg trår er kalda, så kalda... Ki fog majd énekelni, amikor örök álomba merülök, amikor Hél birodalma felé sétálva, talpam alatt a föld oly hideg, oly hideg... </i> - Engedett a fátyol, sötét éjlepel, mely megszabadított testem rabságától egy más világ felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
S látomásomban itt voltam ismét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Bríszingamen </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Különös...</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól figyelj lányom, nincs időnk elég... - Az ismerős hang, szinte arcon csapott valótlanságában. Lénytelen voltam felé fordulni, látni akartam. - Keresd meg magad, acélba rejtve egy szikla mélyén, vasban a sivatagban, folyóvölgy ölén nyugszik az utolsó. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován léptem anyám szellemmása felé, melyet körüllengett isteni fénye. Sosem vágytam, hogy egyszer így kelljen beszélnem vele. Utolsó emlékeim közt veszekedett velem. A jót szerette volna, a királyságnak legfőként, de nem adtam cserébe a kezem. És lám, így is béke honol valamelyest világaink közt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mégis iszonyatos bűntudat költözött lelkembe. Éreztem, ahogyan torkom marja fojtogató kezeivel, körmeit mélyen belém vágva. Mozdulni sem igazán tudtam, válaszokat akartam, nem is keveset. Miért kellett feltámasztania engem. Miért nem hagyott meghalni, amikor kellett volna. Miért volt szükséges ilyenné válnom. Miért nem láthatom ismét a családom. Csupán álomképekben. Nekik miért kell hazugságban élniük tovább. Mely istenek akarták ezt? Hol van a Tanács, melynek felettünk is hatalma van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Anyám...</i> - Minden haragom és dühöm egyszerre nyeltem le, holott már könnyesnek éreztem szemeim. Majd egyszerre lettem erőtlen és olyasfajta kiszolgáltatottság, tehetetlenség fogott el, mint egy meghajszolt rabszolgát életének utolsó perceiben, kit a végkimerültség ragadott el, miközben a gályát húzta. - Mondd... most már büszke vagy rám?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Isabell, nincs időnk erre... - Élesen villant tekintete az enyémbe, s néhány pillanatig csupán írisze fogalmazta meg minden indulatát, majd kételyét, végül belenyugvását. Szemeit mélyen elvesztek a márványtengerben alatta. Gondolkodott valamin, talán hogy mivel engesztelne. Aztán hirtelen felkapta fejét, még egy utolsó pillantásra, mielőtt végleg megszűnt volna a látomás. Dübörgött agyvelőm a mágia hatására, de szívem elnyomta minden fájdalmát, ő jobban hasadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz, erre sosem volt idő... - Önkéntelenül suttogtam magam elé dühtől átitatott szavaim. Majd ahogy ökölbe szorultak kezeim, mellkasomban éreztem minden elnyomott keserűséget és fájdalmat. Vérem, mintha felforrt volna, égette ereim vékony falát, majd ahogy felnyitottam szemeim, láttam.... valóban. Azúrkék színnel felizzottak. <i>Felragyogtak.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Megrémített a látvány, riadtan kaptam levegő után. </div>
<div style="text-align: justify;">
S ahogyan elmém tisztult, úgy tűnt el </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyád szeretett téged, bármennyire nem így gondolod - Pengeként hasítottak végig a néma terem fojtó levegőjén a szavak. Ha meg kellett volna neveznem egy személyt, aki végigkísérte tekintetével mind asgardi és midgardi életem, nem kellett volna sokat gondolkodnom a válaszon. Őrizte bölcsőmet, talán síromat is fogja majd egy napon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt valahogy velem elfelejtette közölni, Heimdall. - Felállva egyengettem el ruhám meggyűrődött anyagát, majd egyenes léptekkel haladtam a mindig páncélba öltözött férfi felé, ki kardján támaszkodva várakozott rám. - Világunk kapujának ajtónállója, ki bármit meglát a nagyvilágban, mi hozott ide? - Halovány mosoly szökött ajkamra gondterhelt arca láttán, kevésszer láttam máshogy. Aki a világ minden baját látja, ritkán örül teljes szívéből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hercegnőm hangját hallottam, túlságosan panaszos volt. - Biccentett fejével a hely felé, ahol megidéztem anyám szellemképét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok a hercegnőd, szükségtelen így szólítanod. - Tiltakozásom nem lepte meg, ahogy reakciójából leolvastam. Egy kicsit mintha mulattatta is volna, hiába, neki felesleges lett volna hazudnom. Átlátott rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiléptem anyáink szentélyéből a magas boltív alatt, hogy a fa felé folytassam utam, melyhez lovamat kötöttem. Őrzőm társaságommá szegődött egyetlen bizalmasomként.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annak születtél Isabell, és halálodig az is maradsz. Ezt az egyet senki nem veheti el tőled, és a nép ugyanígy gondol rád. Emlékeikben még köztük élsz. - Félelmetes volt belegondolni, hogy régen a válláig is alig értem fel, hiába nyújtogattam karom, most pedig fél fejjel lehetek alacsonyabb nála. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de már meghaltam. - Ez a tény pedig mégsem szomorított el. Valaki olyasvalakit hagytam magam mögött, akiben nem ismernék magamra. Talán a vége felé igen, de élete nagy részében sosem. Egy biztos, tudatlanságában boldog volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Véres leplekben és páncélban cipeltelek a Bifröszttől, Asgard palotájának legtitkosabb terméig. Ha a karjaim közt meg is haltál, a szememben soha.<i> És ami most odabent táplál, meglehet, hogy örökké fog.</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>Egy kis off:</i><br />
<i><br /></i>
<i>Azt kell mondjam, elképesztően köszönöm, csodálatosak vagytok. A blog elérte valamikor valahogyan a 60 feliratkozót és még csak fel sem tűnt. Nagyon köszönöm a kitartásotok, hogy ilyen nagy kihagyásokkal is követitek a történetet. Büszke vagyok ám rátok <3 Esetleg ha bármi "bejegyzéskérésetek" van, szeretnétek-e tudni valamit a részek hátteréről, esetleg valamelyik fandomról, bátran írjátok meg, leszek nagyképű, akár még rólam is kérdezhettek, bár akkora talány nem vagyok. </i><br />
<i>Még egyszer köszönöm a kitartásotok és a figyelmetek, találkozunk a mihamarabb!</i></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-36431801787388753912017-05-08T13:22:00.001+02:002017-10-25T22:37:39.975+02:0024. Hóhéruk lenni...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<br />
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-SHgcCe88sB4/WRBUxOYRyAI/AAAAAAAADmo/GAr8Um5i3B424cCniZV_BmN6VmRWfdQOQCLcB/s1600/24.png"><img border="0" src="https://1.bp.blogspot.com/-SHgcCe88sB4/WRBUxOYRyAI/AAAAAAAADmo/GAr8Um5i3B424cCniZV_BmN6VmRWfdQOQCLcB/s640/24.png" /></a><br />
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>„Nyihogó és Nyerítő, Ficánkoló és Fürge,</i></div>
<i></i><br />
<div style="text-align: center;">
<i><i>Fakó és Fényesszőrű,</i></i></div>
<i>
</i><i></i>
<div style="text-align: center;">
<i><i>Vágtás és Villám,</i></i></div>
<i>
</i><i><div style="text-align: center;">
<i>Könnyűlábú és Kényes,</i></div>
</i><i><div style="text-align: center;">
<i>ázok pompás paripái,</i></div>
</i><i><div style="text-align: center;">
<i>nyargalnak nyakra-főre,</i></div>
</i><i><div style="text-align: center;">
<i>ha törvényt tenni indulnak</i></div>
</i><i><div style="text-align: center;">
<i>Yggdraszill kőriséhez.” </i></div>
</i></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink - Asgard</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éjeim kéke festődött fel plafonom simájára, körülfoglalva őrcsillagzatom köreit. Közöttük aranyos vonalak és még megannyi jelkép, mit szemek láttak egykoron feltekintvén a magas égboltra, miután eloszlott Őskáoszunk, Ginnungagap. Mennyi fáradhatatlan kéz és ujj művelte mindezt, melyen oly könnyedén siklik át a felelőtlen szempár. Ott van a jó Máni, ezüstlő Holdunk, melyet bőszen követnek hű gyermekei, s felesége, fénylő Sol; s ott van középen... mindennek közepén Yggdrasil, kapcsa égnek és földnek, jelképezve életünk, születésünk, halálunk, támasza világainknak, tartófája. Egészen ablakom felé rajzolódik ki mély Odrerir, költészetünk bölcsője, melyben mámorító mézsörünk erjesztik ihletésül. Körülöttünk megannyi lélek lejti táncát vígan, majd kelnek útra nehéz helskorjaikat lábukra vévén, hogy öröklétű Hél birodalmába jussanak hajóján, hív Naglfaron hosszan úszván Göll, a holtak folyóján. Menekvés innen sincsen már, ki egyszer felszállott holtak körméből épített bárkára. Ott van még Mímir, bölcsességünk forrásának őrzője, amint öreg szemével fáradhatatlanul tekint szét, mint Heimdalunk, hogy illetéktelen ily tudáshoz ne jusson. Ím egy norna vágja át hűs légét falamnak hattyú képében, hogy csatlakozzon két társához Amsvartnir taván. Végeláthatatlan csoda még, apró munka nyugodt álmaimért, a nép ajándéka, takarómtól fejdíszemig.</div>
<div style="text-align: justify;">
És mossák...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mossák a vért</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajátom-e vagy még másé...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mit számít.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vesztük készítik elő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Örülnek neki...</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szegények.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Visna, merre van a ruhám? - léptem elő fürdőm öléből, hosszan vonva magam után köntösöm uszályát a csillogó kövezeten, egészen ágyamig, ahol megleltem az említett szövetet, ezzel együtt meghallva szobalányom siető mozgását. Teljes magány kértem, hetek telhettek el szobám rejtekébe zárkózva, míg bátyám itthon tartózkodott. Tiltva van hamarosan egy évezrede viszontlátásunk, ami könnyít számára halálhírem, ellenben nekem annál nehezebb itthonlétem, melyet annyi ideje hanyagoltam. Súlyos a mélykék szövet, mi fedi mindazt, amit senki élőnek nem kívánnék. Hiába gyógyulok, némely heget nem lehet eltüntetni, s van egy, amit nem is akarok. Rendünk jelképének bőrömbe égetett billogja díszíti jobb lapockám egy életre, hogy tudják mivel is állnak szemben, ha oly közel merészkednek. - Anyám nyakékére van szükségem, esetleg nem tudod merre rejthetik? - fordultam felé kérdőn, de csupán tágra nyílt pupillákkal találkoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenek Atyja azt parancsolta, hogy zárják el, mielőtt valaki még keresné - sütötte le szemeit, kerülve fürkésző tekintetem. Bár, nem várhatom el, hogy minden apróságot egy szobalány orrára kössenek, ami a palota méteres falai közt zajlik. Mereven bólintottam gondolataim közepette, majd fejben tervezgetni kezdtem utamat. - Megtennéd, hogy kimész a városba és körülnézel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hogy érti? - tette fel rögtön a kérdést, amit úgy vettem észre, hogy meg is bánt, de nem haragudhattam érte, ez nem igazán tartozott a "munkaköréhez".</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszerű az egész, sétálsz egy kört, meghallgatod mit is tudnak az emberek a palota falain belül és kívül, mikről beszélnek, majd este jössz és beszámolsz nekem - foglaltam össze töményen, amit érdemes volt tudni. - De ne feledd, észre ne vegyenek! - óva intettem, bár aligha kellett volna, már puszta megszokásból tettem. - És megtennél nekem még valamit? Sinirt nyergeltesd fel és kösd anyáink szentélye mellé, a nagy tiszafához.</div>
<div style="text-align: justify;">
Engedelmesen bólintott, majd kiadott feladatára sietett. Nem vártam el valójában semmilyen hasznos információt, habár sosem árt, ha képben vagyok az itthoni dolgokkal, ameddig ki nem találok valamit, mit is kellene kezdenem Midgardon. Pontosabban, hogy szerezhetném vissza a Testvériség erejét, ha még beszélhetünk ilyenről egyáltalán. A S.H.I.E.L.D. lett volna a folytatás, olyan embereket kezdtünk el kiképezni, akik továbbviszik ezt a hagyományt, de kötelező kivonásom óta a kiképzések menete teljesen más irányt vett. Az is benne van a problémában, hogy a különleges képességekkel megáldottakat, pontosabban azokat, akiknek valódi orgyilkosvér csörgedezik az erejében, együtt nevelték a többi leendő taggal, így elveszett öröklött tehetségük java. Az Abstergo pedig új erőre kapott és soha nem látott méreteket öltött az évtizedek alatt, ameddig vissza kellett vonulnom. Hamvaiból kell újjáépíteni amit elvesztettük, ami bele fog telni talán évszázadokba, de amíg a Tesseract darabja a mellkasomban ki nem hűl, addig jó esélyekkel látok neki a feladatnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az első kulcsfontosságú lépés ehhez az, hogy életben kell maradnom. Ez az utóbbi két évre visszatekintve, nem olyan egyszerű feladat, de nem is lehetetlen, mindenesetre nem sétagalopp a nehezítő körülményekre tekintettel, kezdve régi barátaimmal, akik közel ezer éve holtan kívánnak látni. Ameddig halottnak hisznek, addig biztonságban vagyok, de új életet kell keresnem, semmiképpen nem mehetek vissza New Yorkba, az a ház közel sem olyan biztonságos, Clint erejére pedig nem hagyatkozhatok, ha egyáltalán még ott lakik. Először is vissza Szentpétervárra, a régi bázis még meg van, a házam látványos helyen van, hogy bárkinek feltűnjön, továbbá a személyazonosságom, ha szerencsém van nem találtak rájuk a templomosok, még néhány tag is felbukkanhat - ám tizenöt év akkor is tizenöt év marad, a századfordulós Nagy Tisztogatást pedig világszerte kevesen élték túl. Hiába, a háborúk jobban kedveztek az ellenségeknek, számunkra viszont a kapcsolatok bővültek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm, utad merre visz?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Erőm után, másként süllyedek a Pokolba, s ily szégyent mégsem vallhaték</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>S szégyened tárgyaidban vagy magadban kereséd?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Öltözékem kevésbé feltűnőre váltottam, s könnyű köpenyem vállaimra terítettem. Nem kívántam feltűnést kelteni a nyugodt nép között, kik mindennapi tevékenységeiket folytatták, kihasználva a békeidőt. A terv nehezebb része ezután következett. Vingolf, az áz istennők szentélye, hol a közhiedelem szerint az elhunyt nők ereklyéit tartogatják, hogy a még élők fel tudják idézni szellemüket. Azonban ennyire senki sem naiv a kilenc világon, másolatok találhatók csupán a szentnek hitt helyen, míg az eredeti tárgyakat a palota mélyén őrzik, ahogyan minden más olyan tárgyat, amit senkinek nem kellene egyedül birtokolnia. Anyám nyakéke azonban, a becses Brisingamen, szépségén kívül más tulajdonsággal nem bírt egyedül. A törpéktől kapta nászajándékba menyegzőjükre, mikor királyné vált belőle. Igen, önmagában. Varázserejének hála, ő megáldotta, s egyfajta pajzsot emelt köré, égi fényt, ahogyan az emberek mondanák. A pajzson túl pedig éltető erőt és figyelemfelkeltő ragyogást, mely minden szemet magára vonzott, megbabonázva szemlélőit, ha viselője úgy óhajtotta. Alacsony-szintű agykontroll, mely mások varázserejét enyhén megerősítette. És erre volt most szükségem. Amíg lehetőségem volt rá, nem tanultam ki a mágiát, seidhr, ahogyan mi nevezzük, a varázslás azon ágát, melyet a nők használtak. Bánom már, de akkoriban ellentmondtam szüleim minden akaratának, amikor is férjhez kívántak adni. Mindent megtettem, hogy megakadályozzam a szertartást, de a végső megoldást kellett választanom, mert minden egyéb próbálkozásom haszontalannak bizonyult. Így szöktem el és lényegében, így jutottam most vissza ide. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A palota alatt vagy a szobájában, de atyám mindentudása lévén, az előbbiben. Sietve fordultam ki szobámból, majd a szűk lépcső felé indultam, melyeken a szolgák jártak fel és le, hangtalanul és látatlanul végezve munkájuk, ami egy ekkora kastélyt végigmérve, nem csekély feladat. Rengeteg emelet és megannyi lépcsősor, amit ellep a pompa és a nyomasztó pazarlás. Az őrök létszáma a falakon belül megfogyatkozott, jelezve a békeidő tökéletes nyugalmát, s ahol össze is találkoztam párral, alázatosan hajoltak meg előttem. Kicsit sem volt ínyemre a dolog, elvégre kevés dolog különböztet meg bennünket, csupán a megszokás az, ami erre a mozdulatra kényszeríti őket, a hagyományok. Aztán a többi lépcsősor le a végtelenbe, a föld alá. Lépteim zaját próbálva elrejteni suhantam át a sziklába vájt terem bejáratán. Különösmód senkit nem találtam a tenyérnyi vastag ajtók mellet vigyázva legbecsesebb kincseink. </div>
<div style="text-align: justify;">
Odabent ellepett mindent a sötét, csupán a vízből beszűrődő fény töltötte meg a termet, ahogy felsejlett előttem a vékony folyosó. Amott egy kesztyű, egy fejék, lándzsa és a Kocka egy darabja. Aztán a nehéz fémszerkezetek záródása... alighanem vártak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Reméltem hazatérted után, egy kis időre megpihensz... - szólt a hang, mely túlmutatott a mennyek dörgésén - Aztán be kellett látnom, hogy az én véremből több jutott neked, mintsem szántam belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csalódást úgy gondolom, sem magamnak, sem véremnek nem okozhaték. Mennem kell, maradásom bármennyire is szeretném - egyenesedtem ki, s fordultam atyám felé - Éltemnek egyetlen okát, aligha dobhatám el saját boldogságomért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így a saját boldogságod dobod el mások öröméért. Ez dicséretes, de rövid életutat takar, akárhogy is szemlélem. - Sétált felém kimérten mondandója közben. - A kitartás erény és visszásság egyszerre, ne feledd. Tárgyával vigyázz, szeretted idővel feledd, ha tetteid érte hiábavalók. Eszméd elkorcsosulása előtt ereszd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az eszme és az ember menthető, Atyám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A mérlegelésnek és a belátásnak időben van csak korlátja, kíméld magad a felesleges köröktől lányom. Amikor már a végletekig harcoltál, de minden hiábavaló volt, mondj le róluk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Saját fajtájuk írtja őket, s bírná őket szolgasorsra. Még menthetőek, törvényeik kötik őket csupán. De van akinek veszni kell, hogy a többi élhessen. Irtani kell a csökevényt, hogy helyébe virág teremjen, ez a meggyőződésem. - Álltam keményen tekintetét, arcából egy szemernyit sem tudtam olvasni. - Akkor is, ha a kertészt összetévesztik a vad hajtással.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyen nagy kertbe egy kertész aligha boldogul egyedül, bármilyen elszánt is legyen, s ragaszkodjon virágaihoz. - Be kell valljam igaza volt, de koránt sem lehettem egyedül, még élt a remény egy új virágkorban a Testvériség számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kertész akkor lesz egyedül, ha madarai elhagyják végleg, s nem lesz kivel társalogniuk, akik meglátják a hernyókat a bimbók közt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A kertrész pihen is majd idővel? - halovány mosoly játszott ajkán, így feszültségem valamelyest csökkent. Gondolataiba sosem láttam bele, de nem is igazán merészeltem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most ébredt, ezután már csak akkor nyugszik, ha virágok nyílnak felette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Istennőm, mészárlásod mikor kezdődik a halandók között?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Ne nevezd így, Mentis. Nem hóhéruk kívánok lenni nekik, kiket menteni szeretnék.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sokan kezdték már így, mégis haláluknak angyalaivá váltak védelmezettjeiknek.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Ó, én nem olyan vagyok, mint a többi volt előttem.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mind ezt mondták Hercegnőm, mégis mind ugyanolyan lett.</b></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-32134019306807761342017-03-07T16:27:00.001+01:002017-03-08T16:55:00.607+01:0023. Mi manchi, Isabella...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-gu5mJaIIOqg/WL7RIgtRWQI/AAAAAAAADkc/M-1Aq8QHwSU5Jw_DRrKDnroqjx-8KD7rwCLcB/s1600/PicMonkey%2BImage.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="234" src="https://2.bp.blogspot.com/-gu5mJaIIOqg/WL7RIgtRWQI/AAAAAAAADkc/M-1Aq8QHwSU5Jw_DRrKDnroqjx-8KD7rwCLcB/s640/PicMonkey%2BImage.png" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
Fivér fivérrel vív,<br />
vért ont s öl,<br />
romlik rokonok<br />
békés barátsága.<br />
Világ vad kora jön,<br />
házasságtörőké,<br />
bárd-kor, kard-kor,<br />
pattanó pajzsoké,<br />
orkánok s ordasok kora,<br />
felőrlődik a föld,<br />
iszony-emberekkel<br />
elvész e világ. </blockquote>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Magasra tört egykoron Testvériségünk vörös zászlaja a szabadság kéklő ege alatt, mely meghatározta jelenünk, múltunk és jövőnk. Hol a Templomosok, hol Mi kerekedtünk felül, ezzel befolyásolva a világ nagy történéseit, felfedezések, háborúk, hódítások és halálok. Néhol drasztikusabb lépésekkel, néhol egy apró mozdulattal, de haladt tovább a világ jelen állapota felé. Volt amikor a szigorú szabályok, az elnyomás uralkodott, ellenségeink erejének zenitjén, míg amikor a nép tört uralomra, a tömegek és a szabadság, úgy a Testvériség győzedelmeskedett felettük. Mindez talán a kultúrán érzékelhető a leginkább, a nagy reneszánsz korán, melyen felemelkedtünk, kibújva rejtekünkből, de egyszerre benne is, megmutatva hatalmunk, mikor forradalmakat robbantottunk ki. Párizs, Bécs, Milánó és az oroszok és sorra dőltek meg az emberiséget kifosztó uralkodók, míg körülöttük a többiek rettegtek előre sejtett balsorsuktól. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy célunk volt, a szabadság kivívása mindenki számára egyenlő módon, de ehhez meg kell akadályoznunk azokat, akik az egyenlőséget szintúgy kívánják, de szolgai módon. Felesküdtünk az emberiség védelmére, hogy elhozzuk a szabadságot, megfékezzük a Templomosok rémuralmát, hamis képét, az Éden Almájának védelmét az önkényes kezektől, akik bajt és könyörtelenséget hoznának erre a világra, bármelyik más darabbal egybevéve, amelyeket az Elődök készítettek el az emberek irányítására, továbbá, hogy szükség esetén, tétovázás nélkül áldozzuk életünket ez érdekében. Hogy a mi életünk semmi, a célé pedig minden, egy szebb jövőért. Míg mások vakon követik a Hitet, az Igazságot, akkor is tudnunk kell, hogy körülöttünk semmi sem igaz. Míg őket korlátozza az erkölcs, a moralitás és a törvények, addig nekünk minden megengedett, csupán a védelmük érdekében. Hogy a Sötétben járva a Fényt szolgáljuk, mert asszasszinokat vagyunk, erre tettük fel életünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor az esküt megfogalmazták, még csak egy ereklyéről tudtunk mindössze, amely különleges hatalommal bír, de azóta évszázadok teltek el, s a tudásunk bővült, ahogy rendünk gyarapodott és fejlődött. Feltűnt egy kard, egy pásztorbot, még több alma, egy palást és még megannyi tárgy, amelyek eltűntek az évek folyamán vagy a birtokunkba jutva elrejtettük őket a világ figyelő szeme elől, megelőzve mindenféle bajt. Nazca, Hellisandur, Delhi és Jeruzsálem, megannyi hely, melyekről nem is sejtik, de ősidők óta a legpusztítóbb fegyvereket rejtik magukban. Egy templom, egy sír vagy épp egy ház alagsora, egy örökségként őrzött gyűrű, arany karperec vagy díszes fejék, ártatlannak tűnnek, de az elmét úgy szedik szét, mint a lassú tűz, ha széna közé téved.</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt az ideje, hogy ismét összegyűjtsük őket, mielőtt bármelyik is a Hydra kezére kerülne, mely egyezségük lévén magába foglalja az Abstergot. Az egybeolvadásuk túlságosan is nyilvánvaló okok miatt zajlott a huszadik század elején, amikor a világ hirtelen lángokban állt és nem volt, aki lecsillapítsa a parázst még idejében, oly hirtelen erőre kapott. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ha élnek is egyáltalán ma már asszasszinok, úgy kevesen vagyunk, nincs meg közöttünk a kapocs. De szükségem van rájuk vagy erősnek kell lennem, s bíznom, hogy egyedül is menni fog. Eszméink nem halhatnak ki már, ott lakoznak minden emberben, s aki felfedezi őket, az önmagát ismeri meg igazán. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>1492 - Monteriggioni</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Messere...</i><br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Scusami per non averti scritto per così tanto tempo</i>, s ismersz annyira, s tisztában vagy vele, mennyi dolgom is volt az elmúlt időkben. Ennek ellenére is mélységesen sajnálom, hogy válaszolni számodra csak most jutott időm, annyi mindent kell mondanom. S bár mondanivalóm hosszúsága több lapot is igényelne, ám fontossága egy könyvtáréval felérne, nem szándékoztam mindezeket leírni, ahhoz bizalmasságuk előrébb való, mintsem egy futár kezére bízni. Így remélem megérted, hogy helyénvalóbbnak találtam szóban elmondani mindent, ám ideérkezésemkor közölték, hogy jelenleg Granadában tartózkodsz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy a világ, túlságosan széles, a levelek pedig lassan jutnak el hozzám is, sajnálom. Az idő gyorsabban halad, mint szeretném és be kell látnom, neked is, nem csak nekem, hogy te sem élsz örökké, <i>desidererei avvalersi</i>. A Testvériség pedig nem pusztulhat el velünk, mint sokan mások. Szükség lesz erős, határozott vezetőkre, akiknek a szíve éppúgy, mint a kötelességtudata, helyén van. Légy belátó és előrelátó, van olyan akiben kellően megbízol, hogy tovább tudja vinni az örökséged? Nem leszel már fiatalabb, <i>Messere</i>, sokáig bírod még, de egy napon hátra kell hagynod mindezt. Meglehet ez badarság, sosem fogod, előre látom, lelked örökre vérünké, de tested ellened dolgozik. Menj a gondok elébe, mielőtt késő lenne, hogy kellően felkészítsd leendő utódod. Egy tudatlan ifjú vagy felemelkedést, sosem látott virágzást hozhat, vagy csúfos pusztulást, a kettő közötti árnyalatot még sosem tapasztalta a világ. De minthogy a felemelkedés már megtörtént általad, ne válassz oly nagyravágyót, ki kevés tehetséggel akarja túlszárnyalni elért sikereiden; ám olyat sem, aki megül, s királyként trónol babérjaidon. Felelőssége határtalan, előde pedig példával jár előtte, utat mutat neki, s megalapozza sikerét vagy bukását. Nincs szükség elvakult vallási buzgalomra, ez már rég nem erről szól; nem egy istenbe kell vetnünk a hitünk, hanem a népbe, akit védelmezünk. És ha a nép fél és retteg, reményt kell adnunk nekik, mielőtt az ördög karmai közé futnak önkéntesen, ki mézesmadzagon vezeti őket a rabszolgaságba. Aki reményvesztett, az eladná a szabadságát egy cseppnyi jóért, ha nem is a sajátjáért, a gyermekeiért. Mindnyájan a jövőért dolgozunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire hazatérsz, már nem leszek itt, vissza kell utaznom. Kérlek ne aggódj, ismerlek ennyire, mielőtt még a bűntudat emésztene, nem számíthattál érkezésemre, ahogyan senki más sem, én se, de most ott kell lenned, szükségük van rád, jobban, mint hinnéd. Személyed ösztönzi őket, higgy bennük és minden rendben lesz, nagyon nehéz helyzetben vannak. A Templomosok erősek, sokan vannak és túl nagy a hatalmuk, még kevesen vagyunk, össze kell fognunk. Keleten egyre erősödünk, de még messze a cél, <i>ci sia ancora molto da fare</i>. Mindent megteszünk legjobb tudásunk szerint, ám terjeszkednünk kell, meg kell ismertetnünk eszméinket a néppel... bár úgy helyesebben fogalmaznék, ha azt mondanám, meg kell mutatnunk számukra, mi is lakozik valójában a szívükben. A szabadságot óhajtják, nem a rabszolgaságot, hiszem, számodra nem szükséges megmagyaráznom, a beszéd a te asztalod volt kettőnk közül, hovatovább, férfi vagy, annak születtél, nekem hátrányomra vált valóm. <i>Arcom csupán előttetek fedtem fel, itt nem ismernek úgy. Rettegek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Errefelé radikálisak az emberek legbelül, mindenre elszántak, bíznak a fejedelemben, holott a fejedelemség bizonyos részeit még nem birtokolja, de már így is sokszor nagyobb területet kormányoz, mint a franciák. Bárcsak annyian élnének errefelé is, egyszerűbb lenne a helyzetem, ám elmaradottabb minden, mint felétek. Iván cár mindent megtesz a fejlesztések érdekében, de a bojárok félnek tőle, teljes patthelyzet alakult ki, amíg nem árt számunkra, nem áll szándékomban elmozdítani. Kezdetleges a helyzet, magamra számíthatok mindenben. Három nap múlva indulok vissza, vigyáznom kell két építészre, újabban a Kreml-t akarják átalakítani, s olasz honból hívott mestereket az uralkodó. Biztosan hallottál már Fioravantiról vagy Solariról, hetekig tart az út, s a tél elhúzódott, holott itt már nyomát sem látni. Nem áll módomban panaszkodni, Leonardo szívén viseli, hogy mindenem meg legyen és elszórakoztasson, leplezni azonban ő sem képes hiányod. </div>
<div style="text-align: justify;">
Várom leveled, ha lehet inkább magad hozd, annyi mindent kell még megmutatnom, ami elsőre őrültségnek tűnhet, pedig megannyi különös dolgot tapasztaltál már. <i>Stammi bene</i>. Az itthoniaknak nagyon hiányzol, erőnek akarnak mutatkozni, ám én sem tegnap születtem. <i>Rispondimi presto</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
Mi manchi, </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Isabella </i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Napjaink - Asgard</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szilánkokra őrölt életem darabjai távoztak karmazsin formában, ahogy lassan vándoroltak le lapockáimon a márványpadlóra márványbőrőmről. Azt mondták vérzem, mégsem éreztem semmit a távozó kínon kívül. Meg sem mozdultam, tüdőmön kívül minden oly merev volt, s megingathatatlan, mint hitem a Sors kegyességében egykor. Aztán meghaltam, ide jutottam és jelenleg is itt tartok, miközben elrepült megannyi év. Eljárt az idő, a bizalom, a remény és a szerelem. Mert az igazi örökké kitart... örökké legfeljebb én és a szánni való bánatom, ha eltelik hatvan év és a por marad csupán, s a nagy szenvedélyből, a nagy szenvedés kínoz tovább megannyi életen át. És a bujdoklás lök előre, hogy ismételjem sorsom, erre kárhoztatva. Szüless, szeress, szűnj meg. Így tovább a végeláthatatlan messzeségbe. És az öregedés, a kor, mivé lesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hányan elmaradtatok már a végtelen időfolyam habjai közt... Ezio, Nikolai, Shay, Peggy, James, Barton... bár ti még itt vagytok, de csupán azt a hamis árnyképet szeretitek, melyet egykoron felfestettem előttetek. Félnétek. Ha tudnátok mi is rejtőzik valójában a tapintható bőr alatt. Mit is fed a szikrázó gyémántkék...</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor megszűnik embernek lenni a lényed, s a penge az ujjaid közt vérezni kezd minden egyes lélegzetvételével, majd megmozdul a hideg fém, ami forróvá lesz, lüktet és gondolkodik helyetted. Urrá lesz feletted. A kicsinyes düh vagy a kérlelhetetlen bosszúvágy... egyre megy. És a végén halmokban állnak a felvésett nevek mögötti emberek. Rettegjetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Forró fürdővel várják a hideg testet, sebeit bekötözik és várják, hogy minden renddé legyen körülötte. Elveszettek. Egy olyan ábrándot kergetnek, amely sosem jön vissza már, elveszett a halál sötétlő erdejének fűzfái közt. És éltetik, hogy él, virul és ölni képes. Hová lesz minden, ha kiölik az emberiséget? A sekélyesség, a meggondolatlanság és az elméretezett hatalomérzet könnyen tévútra visz. S mikor eszmélsz emberiség? Mikor már késő? Mikor a föld pokollá vált hitetek szerint? Úgy, rettegjetek. Védtelenek vagytok a felettetek állók és a titeket teremtők szemben, ennek veszélyét azonban nem érzitek. Bárgyú népség, mikor tanuljátok meg a tudás hatalmát, ha könnyedén az orrotoknál fogva vezetnek bennetek. És nem félitek eléggé az istenek haragját, midőn a halált sem érzitek teljes valójában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy egyre fejlődtök, úgy váltok haszontárgyakká egymásszemében, teremtetek és életeket vesztek el, de ennek nem érzitek megfelelően súlyát. Benne éltek, mégis pusztítjátok a magatok otthonát, felőrölve társadalmatok az idő múltával. Mi maradt félelmetekből a régi istenek iránt? Teremtőitek képe mért vészett el a tűnt idők folyamán? Ha tudnátok hogy és miért születtetek...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm...</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<b>Tán félsz, Mentis?</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Tűnődöm haragod hatalmán</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<b>Attól ne tarts, még senki nem ismeri eléggé...</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Megremeg Yggdraszill,</div>
<div style="text-align: center;">
a magas kőris, </div>
<div style="text-align: center;">
jajdul agg törzs s ág,</div>
<div style="text-align: center;">
szabadul az óriás. </div>
<div style="text-align: center;">
Hél útjára rettegve </div>
<div style="text-align: center;">
hágnak a hősök, </div>
<div style="text-align: center;">
míg Szurt lángja </div>
<div style="text-align: center;">
mindent elnyel, felemészt.</div>
</blockquote>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-56812958386119763702016-11-27T00:35:00.000+01:002016-11-27T00:35:19.649+01:0022. Igaz<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Sziasztok! Igen, sajnos nagyon hosszú volt az a bizonyos kis kihagyás, amit terveztem, aminek oka természetesen az iskola és egyéb programok, meg hogy időkőközben olyan dolgok is bekövetkeztek az életemben, amint nem kívánok senkinek. De remélem ti mindenesetre jól vagytok és nem fog nagyon lesokkolni benneteket a rész, ami feladta a leckét rendesen. és egy újabb lépés afelé, hogy teljesen összezavarjalak benneteket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-W9GG5Rvrjus/WDobKkQ3TZI/AAAAAAAADZ8/YML-opriTdE_sG6HPwsdTjssjUrXuayNwCLcB/s1600/22.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="298" src="https://1.bp.blogspot.com/-W9GG5Rvrjus/WDobKkQ3TZI/AAAAAAAADZ8/YML-opriTdE_sG6HPwsdTjssjUrXuayNwCLcB/s640/22.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"Sokszor eltűrjük, hogy rosszul bánjanak velünk, csakis azért, mert annyira szeretnénk, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket, hogy azért bármire képesek vagyunk. Nagyon fáj, amikor rájössz, hogy nem számít, milyen keményen próbálkozol, vagy mennyire szeretnéd, hogy ez bekövetkezzen, az emberek egyszerűen képtelenek elfogadni olyannak, amilyen vagy. Azután megutálod azt az időszakot, amelyet arra vesztegettél, hogy megpróbáltál megfelelni másoknak, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi lehet benned annyira visszataszító, amitől még csak el sem tudták játszani, hogy szeretnek."<br />Sherrilyn Kenyon</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csendes a szoba, túl csendes. Szinte már üvölt, annyira hangtalan. A tűz egyenetlen pattogása jelzi az életet, az idő múlását, az eljövendő múltat. Lehunyom szemem, hogy megleljem a biztonságot, elrejtsem mindazt elmém elől, amitől óvakodnom kéne. Eltompítom látásom, megszüntetem teljesen, de más érzékeim nem hagynak cserben, erősödnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden tárgy megfeszülve mered rám, idegenen, szenvtelenül. Támadásra készen. Várják... kegyetlenül türelmesen, mikor lankad majd figyelmem. Keresik gyenge pillanatom, mikor lelkem igazán megmutatkozik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Itt nőttem fel, habcsókpárnára hajtottam fejem és békésen álmodtam gyermekkorom tiszta fantomképeit. Nevelőim körülöttem sürgölődtek, anyám szeretetteljes szavaival irányított, mindezt a tökéletesség érdekében, hogy egy napon megtaláljam méltó helyem. Büszke királynéként egy méltó király oldalán, szerető népem körében töltsem el untató éveimet. Példás anya legyek, hibátlan feleség, barátságos királyné, kit alattvalói tisztelnek, de nem rettegik nevét. Kötelező lenne az álarc, a maskara, fennkölt bálokon a bájcsevej maga, mint hű társ, kísérje álnok mosolyom, eltűrve a hazug társaságot, akiket köt a formalitás, a páholy. Ruhám legyen temérdek, rajtuk világunk összes kincsével, varrják apró kezek, finom ujjak, meg ne sérüljön a királyi kelme a nélkülöző ifjú lányok kezeiben, tonnányi ékszereimet szegény emberek verejtékével mossák át, akik családjuk eltartásával küszködnek. Cipőimet a véráztatta utcákon használjam, ha épp nem vállukon cipelnek a megtört lelkek, koronámat messze földön dicsérje minden, legyen az férfi vagy gyermek. Szavam legyen csengő, kellemes, biztató, ünnepekkor szóljon, máskor hallgasson. Tekintetem ékkő, azt nézze ki kedves, máskor elég, ha szénként parázslik, ha elébe kerül a tettes. </div>
<div style="text-align: justify;">
Álom, álom, édes álom... Édes-e az, mit nem én látok? </div>
<div style="text-align: justify;">
Most minden rideg. Az ágy is kemény, holott puhábbat világokon túl nem ismertem nála. A legpuhább tollal van bélelve a meleg paplan, mégis jégtáblaként nyom össze ólomsúlya alatt. A darab szikla, gyengédebben tartotta fejem, mintsem ázott párnám, halántékom gyűszűnyi sarokkal döfi át. Karcsú kőris, mi tartod világaink elszórt hagyatékait, elhalva támasztod vesztőhelyem láthatatlan falait. Le nem omló börtönöm vagy, rosszabb, mint bármelyik más, melyet emberi kéz megalkothat, láthatja illő társ. Asgard börtönében a raboknak nem jut ennyi árny, mellyel most sújtotok irigy nornák, ám legyen, vállalom büntetésem, ha testi pusztulásom mindaz, mire Urd, vágysz. Megszökni innen kilátástalan, ám maréknyi erőm kíméletlen ráfordítom, s ledöntöm azt, mit nem tud más.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Semmi sem igaz, bármi megtörténhet.</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A földön alszom. Holtszőrme szőnyeg kedvesebb számomra mindennél az égető pokol előtt. A lángok tánca egyre bódít, feledteti fájdalmam, elvarázsolja elmém, elűzi Őt. Mindezt sötét kő tartja fogva, mint egy kapu. Érzem a mélyen cserzett halál édes dögszagát, látod, te sem voltál akkor jó helyen, s veszted más mohósága lett. Nehéz bársony, régi jó barátom, egykor hűen fedted vézna vázam, eldobtalak, most mélyen feded csúcsos ablakaim, kiűzve az álnok fényt, mi annyiszor megcsalatott. A kandalló nyújt vigasznyi meleget, égeti arcom, átjárja testem és a kötéseimet. Valami csepeg. Lassan, mélán kúszik hátamon egy megrögzött cárnő nagyratartásával, önimádatával. Ilyen a nyugalom számomra már csak, azt hiszem. Az ajtó, majd' beszakad úgy verik. Valaki kopog, tán már hiányolnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hagyjatok. Nekem jó ez így. Minden eljárhat az ég alatt, már rég nem számít. Az idő? Számolni felesleges! Badarság, csupán a fény határozza meg tettünk? Nevetséges. A sötétben épp úgy mozdul minden, csupán a hang rémít. A holló éjjel épp úgy száll, mint mikor tűző Nap égeti bársonyhátát. A viharmadár ugyanazt a zengő dalt fújja, ha a nádasban a Hold szegődik társául. A halak éppúgy úsznak, az egerek lopózva futnak, csupán az emberek nem képesek élni a nyugalom időszakával megfelelően. A vakság az ellenségük. S amit nem látnak, nem képesek felfogni, rettegnek tőle. Ami túlmutat véges agyukon, megvetik, nem fordítanak időt rá, hogy megértsék benne a jó szándékot. Korlátoltak. Korlátozza őket a fény. De a fényt könnyű szeretni, a sötétség azonban senkinek nem kell. Ám a szentjánosbogár csak éjjel világít, fénye nappal hasztalan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valaki kiabál, ismerős hang, bátyám, te lehetsz az? Mint egy bőszült vad, ajtóm erős bástya, falként tartja távol tőlem, akárki is az. Érzem, ahogyan a nehéz, fém sarokpántok üvöltve feszül meg dühe vaskos súlya alatt; a retesz, valójában nincs retesz, régi kardom van keresztbe fordítva, nyögve hajol meg minden egyes alkalommal, mikor remegve feltépni próbálják. Nem Loki az, rég nem szenvedne ennyit, hogy váltson velem néhány felesleges szót. Van akkora mágus, hogy kedve szerint bejuthatna, ha hajlandóságot mutatna rá, s látni kívánna. Anyám szintúgy, jönne, ha...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnőm!</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Nem kívánok veled beszélni, hagyj magamra, Mentis.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Miért vagy még itt?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Azt neked is tudnod kéne, elvégre a fejemben vagy.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Tán félsz?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Nincs mitől. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Akkor miért vagy még mindig itt?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Itt nem bánt senki és semmi.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mégis ki bántana, Istennőm?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Te, Mentis.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nemegyszer megmondták, hogy minden csak hazugság, érzéki csalódás, általános talány, hogy mindenki belelássa a saját vágyát. Émelyítő belegondolni is, mit igazságnak véltem, elmúlt történésnek, semmi sem valósult meg, csupán agyam játszott velem. Amikor ismét talpra álltam, képtelenség, még most sem tudok, bokámban még nem forrtak össze a szilánkos csontok. Karjaimat erőltetve kúsztam el idáig, s ki tudja mióta fekszem itt, bár már rég nem számít. Amikor kiléptem, pontosabban kiszakadtam elméleti világomból, a komor valóság egyszeriben zúdította rám a megcsalhatatlant. Az árvák, akiknek ruháimat vittem, még most is rongyokban járhatnak, anyám titkos kis kertjét és őt magát azóta sem láttam, a farkassal sosem találkoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint a dörömbölésről, mely egyre szűnik, majd elcsendesül. Elfáradt vagy épp feladta, nem tudom. Így mond le mindenki a szeretteiről, hogy vágyait megvalósítsa?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s640/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hercegnőm! - vékony hang szökik át az ajtórésen. Reszketeg, bizonytalan, mintha nem lenne biztos benne, hogy élek-e még vagy már felesleges szólnia. Válaszra nem méltatom, ha valamit igazán szeretne, úgy bejut. Segítséggel vagy anélkül, de felkelni nem tudok. - Hercegnőm! - hallik másodszorra is a félénk hang, s az ajtó hatalmas szárnyai megfeszülnek egy pillanatra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül a távolodó léptek zaja szűrődik be, apró lábaké, aki sietve szelte át a fényes márványtengert a hosszú folyosók ösvényén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szótlanság meglepően hatékony, amikor nem szeretnék senkit sem látni vagy épp időt pazarolni egy esetleges bájcsevejre, bárkit is sértek meg ezzel - bár a csend hatalmára is az elmúlt időszakban jöttem rá. Elméletem - melyet a sok haszontalannak ugyan nem mondható időmben ötlöttem ki, bár a gyógyulás lett volna elsődleges dolgom, de lássuk be, nem megy az olyan egyszerűen - szerint két fajta csend létezik: az áldás és az átok. Az áldás az, amikor teljes a béke, nem mozdul egy árva lélek sem, csupán te magad vagy, mint maga az örökkévalóság. Aztán ott az átok, az a villanásnyi időtartam, amíg várod az első reccsenést, az elhibázott mozdulatot, mikor talál el az első lövedék kioltva életed egyetlen hiba miatt, amikor rosszkor voltál rossz helyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám ezt az attitűdöt mindenesetre kívánni szüntették, ahogy percek múltán valaki még jött előbbi váratlan vendégem társaságában, majd a rozsdás acélkard megmozdult helyéről, s csörömpölve esett a padlóra, ezzel irtózatos zajt keltve a tébolycsendben. Arcomon éreztem a padló rezgését, a tömör fém súlyát, mely felkavarta a nyugodt csempeóceán. Bosszúsan fújtam ki elhasznált levegőm, mellyel néhány hamuszemcse pihenését megzavartam, így kénytelen-kedvetlen áramlottak vissza kiindulópontjuk felé, melegágyukba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közelebb merészkedett, ám bejönni egészen hozzám mégsem mert. Riaszthatta a látvány, éreztem szívének felgyorsult lüktetését, testének fojtott remegését. Valóban ennyire ijesztő volnék? Vagy az ismeretlen rémíti őt is? Mindenesetre egyszerű léleknek tűnt, mint a legtöbb szolgálólány. Alázatosak, némelyikük félszeg, igyekeznek jól teljesíteni, mert tisztában vannak vele, hogy elutasítottam minden cselédet, akit körém rendeltek. Meggátoltak abban, hogy a magam ura legyek. Bármilyen elképzelhetetlennek is lehet számukra, mint minden nő, saját magamnak is képes vagyok a hajamat kifésülni, az ágyamat reggelente bevetni, öltözködni. Sok-sok egyszerű, hétköznapi feladat, de még ettől is kímélni szerettek volna. Csecsemőnek éreztem magam egy felnőtt testében, s lám, minden itt van elölről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hercegnőm... - szólt ismét, ugyanazzal a bátortalansággal, amit vártam tőle. Rá sem pillantotta még, de olvastam belőle. Törékeny csontjaiból, gyenge tüdejéből, de erős lelkéből, melyet nem enged szabadjára. Finom kis ujjak, karcsú termet, szomorú szemek és még megannyi más, mellyel jellemezni lehetne őt jelenlétealapján. - Szolgálhatok valamivel? - Mint mondtam, szolgalélek, olyan, mint a pillangó a szélben összekötözött szárnyaival. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán a nevével. - Óvatlan voltam, bevallom, a sok szótlanság... sikerült olyan hangnemet megütnöm, melyet azóta is bánok, de akkor ezt fel sem fogtam. Az nyugtalanság, az elkeseredettség és a düh egy olyan különös elegyet alkotott bennem, mely elnyomta minden jóérzésemet. Pont ugyanolyan zsémbesnek és fásultnak bizonyulhattam előtte, mint az a sok öreg hölgy, kicsiny kutyáikkal, akik valamelyik neves uralkodó vagy herceg nevét viselik és ők maguk is szőrmeruhákat hordanak. Talán a lelkem mélyén az is voltam valójában. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Visna, Úrnőm - hebegte nehezen, zavarában igyekezte összeszedni minden bátorságát, ám abból kevés került neki. - A függönyöket ne húzzam el, esetleg? Odakint...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szükséges, tökéletesen a jó helyen vannak. - Szakítottam félbe, meg sem várva indokát. Bizonyára remek lehetett az idő, a Nap ugyanúgy sütött és minden ugyanolyan tökéletes lehetett. Asgard házai folytonosan tündökölhettek, az őrbástyák tetejéről visszaindulhatott a fáradhatatlan fény, mely bevonta csillogásával az Istenek világát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Esetleg nem kíván valamit enni? Már napok óta... - Próbálkozott tovább teljesen hasztalanul. Utólag természetesen mindig könnyebb bölcsnek és türelmesnek lenni, valamint sajnálni a másikat, de az empátia nem mindig tartozott az erényeim közé az idők során, ahogyan a tolerancia sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hercegnő, egyszerűen elküldeni nem, egyszerűbb lenne?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>A bánatba is belehalna, ha munkája nem lenne.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nem lenne jobb kettesben maradni végre?</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Majd mikor eljön a világ vége</b>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább küldd be Borghildot, ha mindenképp segíteni vágysz. - Dajkámat álomképén kívül, még távozásom előtt láttam. Ideje lett volna ismét találkoznunk, s csodálkoztam is, miért nem őt küldik hozzám, mikor úgy ismer, mint kevesen mások. Megöregedhetett már azóta, háta meghajolhatott, alacsonyabb is tán, látása romolhatott, de belül még mindig ugyanolyan, számára éppoly kedves vagyok tán, mint mikor ölében ültem, mellette pedig derekáig sem értem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rajta volt a sor, most ő nem válaszolt. Teljességgel megnémult, mire gyanakvó tekintettel felpillantottam rá ittléte óta először. Visna, érdekes név egy olyan lánynak, akiben magamra ismertem a régmúltból. Ugyanolyan halvány szőke, cél nélküli lány, akinek messze nem a legmegfelelőbb nevet adták a szülei.</div>
<div style="text-align: justify;">
- S-sajnálom, azt nem lehet - préselte ki nagy nehezen magából idegesítő szipogása közepet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, már miért nem? - Szavaimból süthetett a megvetés és a csalódottság azon mértéke, amikor egy dolgot szeretnék, de azt sem képesek teljesíteni nekem. Szemem élesen villant, bal szemöldököm vészjóslóan megemelkedett, semmiféle jót nem jelezve, mikor habogásán túl láttam, hogy könnyezik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nem él köztünk, Hercegnőm. - Hajtotta le fejét szégyenteljesen, mintha mindenről ő tehetne, s közben kezeit tördelte. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezeket és az ehhez hasonló válaszokat előszeretettel kerültem. Egyrészt mert én sem voltam sohasem lelketlen, legfőként ha egy ennyire közelálló személyről volt szó, mint Borghild, aki lányaként nevelt fel. Másrészt, a számomra közömbös emberek iránt nem tudtam ténylegesen kellő részvétet nyilvánítani. Mindenekelőtt a gyászt egyedüllétemre tartogattam, nem szükségest azt másnak is látni. Bármennyire is egyszerű dolognak tűnhetett ez, állkapcsom élesen megfeszült, miközben mellkasom legbelsejét elkapta a pulzáló fájdalom akadályozva tüdőm. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy... Anyámat kívánom látni. - Támaszkodtam meg stabilabban jobb karomon, tekintetemet visszavezetve a feltűnően erőteljesen lobogó tűzre. Bámulatos volt, ahogy minden szempárt magára vont; a legkeserűbb időkben is éltette a családot és a tisztaságot. De a szolgáló továbbra is ott áll és nem szólt, szinte sóbálvánnyá változott, a szoborléttől mindazonáltal annyi választotta el, hogy remegése fokozódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hercegnő... Őszintén sajnálom. - Elakadt lélegzetem, gondolataim egy pillanat alatt szűntek meg, míg karom megbicsaklott és a fájdalom exponenciálisan gyűrte tovább mellkasom átterjedve gyomromig. Az a bizonyos Kegyetlen. A halandók számára a Pokolból, nekünk egy könnyen bomló fonalból jön. Szoknyájában törölte le könnyeit, míg egy lépést tett felém kérdőn pillantva a kandallóra. - A tüzet ne gyújtsam meg? - Hangjában aggódást véltem felfedezni, furcsán nézve rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>De hiszen ég...</i></b></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-84200758024726074112016-09-01T20:49:00.001+02:002016-10-01T20:15:13.962+02:0021. Genezis<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Igen, ismét itt és sajnálom a nagy kihagyást, de a rengeteg program miatt nincsenek előreírva a fejezetek. Sőt, mostanában nagyon átdolgoztam a történetet, lehetőleg jobbra, mint volt és visszaköszön egy régi szereplő majd, aki a legelső történetben szerepelt. Valamint idővel még valakit visszakaptok, akiről rég olvashattatok. De! Erősödik majd ezentúl az Assassin's Creedes vonal, amit remélem nem bántok majd, ígérem minden magyarázva lesz, hogy értsétek az univerzumot. Csak mindent idővel! Jó tudom, elegetek van már belőlem, meg a nemlétező szabadidőmből. Amilyen gyorsan csak tudom, hozom a következő részt (de fellépéses szezon van, nyelvvizsga angolból és oroszból és brutális az órarendem, valamint még három együttesbe megyek még táncolni). Kellemes olvasást! Kíváncsi vagyok a véleményetekre!</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">u.i.: Elengedtem Ravennát, ne izguljatok! *megy a pórázért*</span><br />
<span style="font-size: x-small;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uDCsOev3PJg/V-_9GAH6YSI/AAAAAAAADXY/cOhPS1I-ALYzNECnEvELjiKGApNMhC_wQCLcB/s1600/111.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="280" src="https://1.bp.blogspot.com/-uDCsOev3PJg/V-_9GAH6YSI/AAAAAAAADXY/cOhPS1I-ALYzNECnEvELjiKGApNMhC_wQCLcB/s640/111.png" width="640" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<i>A hatalomban, a barátokban, a családban, a szerelmünkben egyre kevésbé bízunk, egyre több óvatos gyanakvás halmozódik fel bennünk. S valóban, egyre inkább úgy tűnik, hogy a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. A bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti.</i><i><br /></i><i>Popper Péter</i><i><br /></i><i><br /></i></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Semmi sem igaz, bármi megtörténhet.</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az a bizonyos jelmondat, mely örökre a szívembe véste magát, és időről-időre ismét bebizonyítja igazát, hogy egy pillanatra se felejtsem el. Semmi sem igaz, minden csak egy maszk, amelyet kiről könnyebb, kiről nehezebb leszedni. Minden csak az időzítésen múlik, a helyzeten és a bizalmon. A bizalmon, mely oly törékeny, olykor váratlanul köttetik és idővel csiszolódik tökéletes gyémánttá. Nehéz megszerezni, de ha a cél bukása vagy sikeressége múlik rajta, mindennél előbb meg kell szerezni. Ezt tanították mindennél jobban a KGB-nél, ahol kislánykoruk óta foglalkoznak velük, hogy miután elérik a megfelelő kort, bírják a megpróbáltatásokat, makulátlan információszerzőkké váljanak. Mondhatjuk úgy is, kémeket képeznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyanokat, akik hajlandók bármire az információkért, melyek a legfontosabb szerepet töltik be a mai világban. Ausztrália, Kína, Bahrein, egész Európa. Ott lehetnek általuk mindenhol, ahol fontos emberek: követek, fejlesztők, politikusok egyaránt megfordulnak. És egy vékony nőre, aki szépen rebegteti a szempilláit, nem nagyon gyanakodni senki sem, ha meg mégis előfordulna, végez a gyanakvóval - bár ezzel egyúttal könnyen ördög körbe is kerülhet. Egy szó, mint száz, ott volt az Özvegy program és rendíthetetlenül, emberpróbáló módszerekkel munkálkodtak céljukért. Kislányok, akiket ölés képeznek; gyerekek, akikből könyörtelen gyilkosokat faragnak a szervezet biztosítása érdekében. Élő fegyvereket. Ez pedig sehogy sem volt jól, de kívülről megakadályozni lehetetlenségnek bizonyult, bekerülni a rendszerbe pedig szintén. Aki nem orosznak született vagy az egykori Szovjetunió területén, mert így is szerepelt egy időben, beleégetve magát a történelem porladozó lapjaiba, annak esélye sem volt, még csak hallani sem a programról. Azt próbálták reprodukálni bennük, amiket én évszázadok alatt sajátítottam el, de nekik mindössze rövidke tíz-tizenkét év állt a rendelkezésükre, ha túlélték egyáltalán. Ott hibáztak, ahol az orgyilkosok is egykor. Ugyanazt a tudást plántálták a növendékekbe, a Rend esetében a saját gyerekeikbe, amit egykoron ők is megtanultak, nem hagyva nekik, hogy saját útjukat keressék, megtalálják saját stílusukat, s ha ez egybeesett volna a tanítók szándékával, most nem állnék itt egyedül, ezernyi templomossal szemben, kik beivódtak az összes társadalmi rétegbe, teljesen megfertőzve bizonyos területeket. Fury teljesen kiiktatott a behozatásommal, amikor ő is elhitte, hogy bárkit megtörhet, aztán találkozott velem. Ha élnek is más személyek, akik még követik a Rend eszméit, szétszóródva, egyedül kevesek ellenük, valamint a régi módszerekkel. A templomosok ezidő alatt begyűrűztek a világvezetés tagjai közé, miniszterelnökök, uralkodók, neves tudósok tömkelege ajánlotta tudását a az új világrend létrejövéséhez. A helyzet visszafordíthatatlanná vált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csendes vagy. - Zökkentett ki kisebbik fivérem gyanakvó hangja, miközben arcomat fürkészte átható tekintetével, de mintha nem lelné válaszát, s ez zaklathatta.Fejét a pad karfáján pihentette, míg karjait ölében, s ujjaival szórakoztatta magát. A vörös bundájú farkas ekkorra már megunta felemelő társaságom, vagy elfáradtak arcizmai és ne bírta tovább a fenyegető nézést és a vicsorgást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig arra tanítottak, hogy ne fecsegjek feleslegesen - lassan feltornáztam magam ülőhelyzetbe, hátam a kemény támlának vetve, bal térdemet felhúzva, hogy bal karom térdemen pihentessem - Nem kérdeztél, így válaszolni sem volt okom semmire - magyaráztam, fejem hátradöntve, ujjaim közt továbbra is a kéklő virággal, mely szélesre tárva szirmai rejtekét, vadul szórta illatát társaival együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Régebben állandóan beszéltél. - Emlékeztetett kiskori énemre, az alacsony, szőke kislányra, aki a derekáig ért a bátyjának. Valóban, ha a fivéred kicsivel több, mint száz éves, akkor jócskán meglátszanak az életkori különbségek, s bár nálunk ez nem nagy távolság, mégis, növésben eléggé feltűnő. Hogy imádtam, amikor könnyedén felkapott és a nyakába ültetett, hogy aranyszőke tincseiben megkapaszkodva, gyümölcsöt szedtünk a kertben, ami nem volt feltétlenül szabad, de olyan jó éreztem magam. Arra is emlékszem, hogy ez mennyire imponált a hölgyeknek, ahogy a bátor harcos, asgard hercege a kicsi húgával játszott, teljesen oda voltak érte. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És... hiányzik, aki akkor voltam? - kérdeztem tartva válaszától vagy épp bízva benne, magam sem tudom. Pont úgy ültünk, mint régen, ugyanott, hasonló időben, csak mi ketten. Ám ez most mégis más volt, ő már nem bízott úgy bennem és én sem tudtam hogyan is vélekedjek felőle. Felnőttünk, egymástól távol, talán éppen ez volt a baj. Nem voltam itt neki, holott mindezt megígértem. Amikor alig töltöttük be a százat, ketten, bebújva a horgas fa lelógó lombja alá, mely fátyolként rejtett el minket a külvilágtól, ahogy ott térdeltünk egymásba akasztott kisujjakkal, mint az igazi gyerekek. Olyan önfeledten és boldogan... nem tudtunk sorsunk felől semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy reggelente arra keljek, hogy valaki inkább átköltözött hozzám az éjszaka? - Láttam, ott volt az a régi mosoly, az a gyermeteg, őszinte. De megölte. Rabláncra verte és a keskeny, üvegtelen, berácsozott ablakot hagyta ott neki rideg cellájában, hogy ne tanúskodjon valós érzelmeiről, mégse fulladjon meg saját létének mindent eltelítő, különös párájában.Ott lebegett a válasz a levegőben, kimondatlanul, feszülten. Hiába támogattuk volna egymást mindenben, azt mindössze csak a megszokás miatt tennénk. Nem ismertük többé egymást, azt igen, akik voltunk, de túlságosan is nagy éket vert közénk a távolság. Az elmúlt majd' ezer évet pedig nem lehet semmissé tenni, hiába szeretnénk. Megpróbálhatjuk, áthidalni a távolságokat, csökkenteni a méretét, erőltetve. A tartópillér továbbra is megmarad, a közös múlt, de a közös jövőnkért meg kell küzdenünk, mindkettőnknek egyaránt. - Jobban szeretek az ágyban is ébredni, mintsem a padlón.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köztudottan a másik ágya mindig kényelmesebb. - Osztottam meg vele hatalmas bölcsességem, amit fiatal éveimben gyűjtöttem össze, már ha valaki fiatalnak mondhatja magát kilencven körül, akkor az egészen biztosan nem ember lehet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ember...</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Milyen érdekes! Arra születtek, hogy szolgálják elődeik érdekeit, némelyik védje, a gyengébbek viszont cseppnyi tudásukra hagyatkozván fordítsa azt gazdája számára. És ez minden rendben ment egészen addig, ameddig többen nem lettek, mint uraik, meg nem érezték a tömeg erejét. Nem mindig volt ám ez így.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sok ezer évvel ezelőtt a mi népünk, akiket asgardi isteneknek neveztek, jelenlegi lakóhelyünk elkészülte előtt a Földön laktunk, együtt az Első Civilizáció tagjaival teljes egyetértésben, békességben. Tudásunkat közösen használva terjeszkedtünk szét, égig emelve életszínvonalunk, akárcsak házaink. És valóban, nem voltunk istenek, mi csupán előbb érkeztünk ide, mint az emberiség, ezért váltunk később legendákká, s akik hittek bennünk, tudtak egykori létezésünkről, más módon nem tudtak okot adni létezésünkre, isteneknek neveztek el minket. Bár, miért is így mesélem el, hisz ekkor apám sem élt igazán, népünket Bor, Atyám nagyapja vezette át később Asgard fényes birodalmába, miután az emberek megszülettek. De, hogy hogyan is váltunk istenekké? Mindezt az Első Civilizáció tagjainak köszönhetjük részben, Minervának, Jupiternek és Junonak, ha Consus neve annyira tán nem is rémlik. Rengeteg dolgot szerettek volna még létrehozni, tudásukat tovább fejleszteni, ám bármennyire is hosszú ideig éltek, egyszer az ő idejük is lejárt, így segítségre volt szükségük, s ezért teremtettek meg titeket, halandókat, hogy időt nyerhessenek saját maguk számára. A saját képükre formáltak titeket, kisebbre ugyan, s rövid éltűre. Engedelmesre, ezért meg áldottak benneteket, hogy túléljetek mindent, ám Juno közbenjárására, nem teremtettek titeket bölcsre, hisz akkor nem lettetek volna engedelmesek - Juno felismerte hibáját, s később megpróbálta átadni nektek, a hatodik érzéket, melyet Tudásnak neveztek, de szándékai túlmutattak lehetőségein. Ti azonban forrongtatok a harci vágytól, s győzelmetek kulcsát létszámotokra alapoztátok; viszont isteneiteknek technológiai fejlettségük jóval meghaladta a halandó emberekét. Hosszú és véres háború volt, miután nagyapám a végzetes következményt elkerülve, átvezette népünket az immáron elkészült Asgard dicső földjére. Híretek ide is elszállt, miként vágtátok le sorra teremtőiteket, majd a csata végeztével, hogyan hagytátok kipusztulni az ősi népet. Azóta él a törvény, hogy asgardi földre halandó ember sosem léphet.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Isabell... - riadtam fel fivérem szavára, majd ráemeltem tekintetem, biztosítva őt figyelmemről. - Min gondolkodtál ennyire elmélyülten? - Amikor válaszomat már megfogalmaztam volna, sietve hozzátette, mielőtt még megválaszoltam kérdését. - Vagy éppen úgy tegyem fel a kérdést, hogy kin?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tán félted a szívem, testvér? - feleltem bosszús sóhajom után, de leplezni próbáltam felidéződő emlékeim. Vajon mi lehet vele? - Biztosítalak róla. épp úgy van megacélozva, mint kardom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a kard, mely évszázadok óta tokjában nyugszik? - Úgy mosolygott, mintha biztos lett volna győzelmében, de ezzel az örömmel nem állt szándékomban megajándékozni. Ilyen könnyen sem magam, sem büszkeségem nem adtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyáz élére és fényére, hogy a vér ne feketítse sima felszínét, tán bánod, hogy így döntött? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Befogja a rozsda, ha nem gondozzák és törődnek vele időnként. Elszokik a használattól, a munkától. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az idő akkor is rajta hagyja nyomát, ha nem hagyják pihenni, elkerülhetetlen. - Meredtem magam elé, merev tekintettel kísérve egy apró bimbót, mely megkezdte szirmainak kibontását a rávetődő napfény meleg ölelésében. - De tudod mit tesznek, ha észreveszik öregedésének legapróbb jelét? - Vándorolt vissza lassan figyelmem az ujjaim közt nyugvó virágra, mely élete teljében lehetett, mikor leszakították, elválasztva testvéreitől, családjától. Életétől. - Felizzítják. - Feszítettem szét az alsó rétegeket, ahogy egyre haladtak a belseje felé, hogy még szélesebbre nyíljék. - Kikalapálják, de sokszor megesik, hogy teljesen új formába öntik. Átformázzák. És többé már sosem lesz ugyanolyan, mint annak előtt volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ki volna az, aki a te szíved formálja, kedves húgom? - És erre ment ki a játék. Bevallom letaglózott, gyökereiben változtatta meg elmés kis játékunk nyerési arányát. Azonban elárultam magam szótlanságommal, óvatlan voltam, s megérdemlem fölényes pillantását. Vajon mióta várhatott erre a percre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valaki, akit rég meg kellett volna, hogy öljek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ám még mindig nálam volt a nyerő lap.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Velőtrázó sikítás futott végig a végtelenbe nyúló folyosókon, ahogy visszafelé tartottunk szobámhoz néma léptekkel. Ujjaim éppen az ajtógomb aranyozott felületét tapintották, amikor mintha minden összerezzent, majd megdermedt volna a riadt női hang hatására. Hátrafelé fordultam volna, terveimet gyorsan megváltoztatva, amikor minden gondolatomat kívülről hallottam - ugyan egy teljesen más stílusban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem hiányolnak. - Hangjából nagyobb mennyiségű jókedv áramlott, mintsem azt elviseltem volna. Megvető arckifejezéssel díjaztam gunyoros megjegyzését, de már indultam is a szoba felé, amelyben hetekig vegetálhattam a boldog öntudatlanság felelőtlen félelmei közt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lépteimet csodálkozó őrök, halálra vált cselédek fogadták, ahogy átvágtam a termeken, hogy mielőbb odaérhessek. Ám az ajtófélfánál megtorpantam. Az önkifejezés sosem bizonyult egyszerűnek számomra, ha bocsánatkérésről volt szó vagy épp megnyugtatásról. Egyáltalán mit kellett volna mondanom? Sajnálom, hogy mégsem haltam meg? </div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretett dadám, Borghild rimánkodó hangjára, mely sírásba fulladt, egyszerre megindultak lábaim felé, hogy miattam több könnyet ne hullasson, mint eddig tette. Idősödő nőként térdelt a fémasztal mellett, homlokát a hideg felületen pihentetve, miközben rázkódó vállal átkozta a nornák tevékenységét. Az idős Borghild, ki felnevelte a korona utódait, pátyolgatta őket, mikor a helyzet megkívánta, s anyám helyett, négy anya aggodalmát zúdította a nyakamba önálló lépteim nyomán. Nem éreztem igazságosnak, hogy éltem hírét csupán a napokban tudatták vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Érkezésemre a gyógyítók egyszerre röppentek szét, hogy utat nyissanak egykori dajkám felé. Egykori. Nem, ő éltem utolsó napjáig fogja hordozni régmúlt tetteim súlyát. Itt volt az ideje, hogy lássa gondoskodása gyümölcsét, mely talán csak számára lehetett édes. Határozottan indultam meg a rövidke úton vigasza felé, ám lépteim tétován akadtak el, ahogy a távolság múlt. Hogy fogom számára elmagyarázni, hogy mi lett belőlem? Vagy tán tudja már? </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mély levegő. Bátorság. Apád vére vagy.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Így szokott biztatni, ha hiányát érezte önbizalmamnak. Azt mondta: "Nem baj, ha félsz. Ha megteszed, onnan fogják majd csak igazán tudni, milyen erős is vagy." És most erősnek kellett volna lennem, egyből felsegíteni őt a földről, nem hagyni tovább zokogva térdelni. Én mégis tétováztam, itt vétettem ellene először.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Borghild... - érintem a hosszú évek terhe alatt megereszkedett vállhoz, mely egy momentumra megszűnt reszketni, helyette tompa remegés vette át helyét, míg felismerte hangom. A sötét fejkendő mögül, mely most gyászomra nyakáig csúszott, megjelent egy könnyes szempár a hamuszürke rengetegben. Ruhái már nem tündököltek úgy különféle színekben, mint kiskoromban. A színeket a fekete helyettesítette, elrejtve életörömét, örök vidámságát. Tán én is ennyit öregedtem a tovatűnt évek során?</div>
<div style="text-align: justify;">
Aggodalmam korom miatt addig tartott, míg a szemei a boldogságtól csillogni nem kezdtek a könnyek tengerén át, s derekamat átölelve szipogott tovább. Régóta nem tapasztaltam ilyen őszinte cselekedetet. Karját megragadva segítettem fel a földről, nem kívántam felesleges tiszteletét, szeretetét többre értékeltem bárminél, melyet valaha is kaphattam volna tőle. És ő bőségesen megajándékozott, mikor még méltó sem voltam rá.</div>
<div style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, sans; font-size: 16px;">
<br /></div>
<div style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, sans; font-size: 16px;">
<br /></div>
<br />
<div style="font-family: gotham, helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;">
</div>
<br />
<div style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, sans; font-size: 16px;">
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-11429958787410312482016-07-14T15:45:00.001+02:002017-08-31T14:37:43.865+02:0020.Øydis<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/45/c4/75/45c475ad0577d5990949f122b64051a3.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="242" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/45/c4/75/45c475ad0577d5990949f122b64051a3.gif" width="400" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<br />
Az egy családból, egy vérből született gyerekeknek, akik osztoznak első benyomásaikban és élményeikben, van valamiféle sajátos örömforrásuk, amelyet semmilyen későbbi kapcsolat nem pótolhat; s csak hosszas és természetellenes elidegenedés, semmilyen későbbi kapcsolattal nem igazolható szétválás lehet az oka, ha a legkorábbi vonzalom drága maradványai végképp kivesznek belőlük. Sajnos, nagyon is gyakran így történik. A testvéri szeretet, amely néha szinte mindennél többet jelent, máskor a semminél is rosszabb.<br />
Jane Austen</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Ne kísértsd a Sorsot, kedves Nővérem, mert még utóbb vissza talál vágni! – Szánta mindezt figyelmeztetésnek, de hangjában annyi maró gúny lakozott, kénytelen voltam elmosolyodni. Nem ölelt meg, nem mondta, hogy mennyire hiányoztam neki, hogy milyen szörnyű volt nélkülem. Ha ezt mind megtette volna, akkor tudnám, hogy biztosan nem Lokiról van szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nornák egészen biztosan unatkozhattak, amikor az én életem szőtték. Merő véletlenségből nem kap ennyi csapást, keresztutat, hacsak nem volt óvatlan valamelyik, de ez vajmi kevésszer fordul elő. Szórakoznak csupán, erről van szó. Azt gondolják, megtörhetnek, irányíthatnak. De úgy vettem észre, hogy én erősebb vagyok. – Pillantottam fel a mélyzöld szempárba magabiztosan, töretlen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Véleményem szerint, igazán kedvelhetnek – folytatta ugyanúgy, gunyoros hanghordozásával. – Elvégre újra és újra itt kötsz ki, nemde? - úgy beszélt róluk, mintha elszakíthatatlan barátság lenne közte és Urd között, ki a múltat, nevébe a balsorsot képviseli. Hatalma méltatlanul nagy, szava örök és megváltoztathatatlan, ám függ nővéreitől; ám azok kevésbé tőle. Ő az elnyomott, az alul értékelt testvér, kire kevesebb figyelmet fordítanak a szükségesnél. Mert míg ott van mellette Verdandi, ki a jelen rémálmait hímzi ki, addig Skuld, ki a szükséget képviseli, a jövő csillogásával ringatja hamis álmokba követőit. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire akarsz ezzel célozni? – kérdeztem először értetlenül, továbbra sem szakítva meg szemkontaktusunk, de arcom a felismerés keserédes pillanatában hirtelen komorult el, mintha másodpercekkel azelőtt sosem mosolyogtam volna. – Maréknyi személy tudta mindössze. Ki árult el? – Hangom érces tőrként reccsent az acélfalak tűhegynyi peremén, ám visszafojtottan, mintha kígyó beszélt volna hozzá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Meglehet, sokat tudsz, Øydis, de koránt sem eleget… – kezdett bele hallásra hosszú mondandójába, amikor félbeszakítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondtam már épp elégszer, ne szólítsatok így! – Meglepően feszült voltam, ahhoz képest, amihez hozzászoktak hajdanán. Ő is érezte. De feleletet nem adott, helyette ugyanúgy folytatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- … Létezik nagyobb hatalom is Asgardnál, bár ez sem csekély hatalom, belátom, de többre vihetnéd. – Úgy szőtte szavainak kusza hálóját, annyi ravaszsággal, hogy bármely fúria megirigyelhette volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A megelégedés csodás dolog, kedves fivérem – hangsúlyozta ki alaposan a megszólítását. Ő miért változott meg? – felszabadít az ínséges időkben, s megnyugvást ad végső napjainkon. Ám kérdésemre még mindig nem feleltél, honnan tudsz róla?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A Sötét. Varázslatos, nemde? – tért ki ismét az egyenes válasz elől, de kivártam mondandója végét. – Megmutatja, hogy merre lakozik a Fény.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aki a Sötétből közelíti meg a Fényt, gyakorta bajt hoz rá, s önmagára. De mégis mi szüksége lenne a Sötétnek a Fényre? Hogy tán kiemelje rejtélyességét, vagy eltörpülve mellette, mindent felölelő hatalmát fitogtassa? – A különféle elmejátékok nem tartoztak szokásos napi teendőim közé, de néhanapján ugyancsak jót tudtam szórakozni rajtuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felettébb érdekes, hogy ezek a szavak annak a szájából hangzanak el, aki a sötétben él és a fényt szolgálja. Bár javíts ki, ha esetlegesen mégis tévednék! – Vékony ajkaira elégedett vigyor húzódott, mintha ezzel nyugtázta volna látszólagos győzelmét. Ám a látszat néha csal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még csak esélyt sem adtál rá – szóltam halkabban, fékezve indulataimat, amivel teljesen kizökkentettem. Leplezni próbálta zavarát érdeklődő tekintetével, de láttam rajta, nem érti, mégis miről van szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis mire? – préselte ki magából nagy nehezen, amikor feladta az önmagában való találgatást, s kissé közelebb hajolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy megköszönjem, amiért hazahoztál. – Igyekeztem mondatomba összesűríteni az összes hálát, amit csak lehetett. Belegondolni sem szeretnék, hogy mi lenne most velem odakint a hóban. Válaszát aznap harmadjára tagadta meg tőlem. Helyette lassan megrázta fejét, s látni véltem halvány mosolyát egy egészen röpke pillanatra, mintha ott sem lett volna, de smaragd szemeiben fel véltem fedezni a régi csillogást. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kihasználva az adódó alkalmat és az átmeneti felügyeletet, amiről ő még mit sem sejtett, megpróbálkoztam a felüléssel, ami az alkartámasznál megakadt. Figyelmeztetett, hogy ennek még nincs itt az ideje és napokig várni kéne még, ám türelmetlenségem és makacsságom ismét felülkerekedett; jobbnak látta, ha segít, és nem ellenzi a helyzetet. Lelógatva viszonylag hosszú lábaim, támaszkodtam meg magam mellett, ahogy hagytam, hogy aranyszőke tincseim előre hulljanak. Csak bámultam magam alatt a néhány centis mélységet, amely a fényes padlóburkolattól választott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még csak eszedbe se jusson! – foglalt helyet közvetlenül mellettem az asztalon Loki, és hatni próbált nyilvánvaló szándékaimra. Fenyegetésnek hangzott, de éreztem benne féltését, tehetetlenségét. Csillárként függesztette fejünk fölé az élet a keserű gondolatot: „Ehhez még nem vagy elég.” De ha mindig a felhatalmazásra, az elegendő dolgokra várunk, már elkésünk onnan, ahová sosem voltunk elegek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felkarom alá nyúlt, úgy tartott meg, míg talpam a hűvös padlóhoz ért, oly némán, mintha szellem volnék csupán. Felvidult, izgatott tekintetem egyből az övét kereste, s íriszeiben testvérre lelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk… - Kapaszkodtam meg biztonságot nyújtó alkarjában, s úgy kezdtem el húzni a szélesre tárt ajtó fele. Nem mondtam hova, ő értette, de ahelyett, hogy nézte volna szerencsétlenkedésemet, inkább megadva magát, könnyedén ölébe kapott, időt nyerve számunkra.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész palota aludt, békésen. Múlt a nyomasztó sötét, helyette a felkelő Nap tétova sugarai tévedtek be az ablakokon. Hajnalodott, ahogy a több száz éve bezárva álló ajtó acélszerkezete tompán nyögött fel saját tömege alatt. Odabent, minden makulátlan, kortalan. Éppúgy helyezkedett el minden, mikor ezt az egészet hátrahagytam, a tiarám és az íjam kivételével. A fejdíszt eltemethették, jelképezve engem, s nem létező örökségem. Így válhatott meg a nép egyetlen hercegnőjüktől, de ez így volt rendjén, szokásaink szerint. </div>
<div style="text-align: justify;">
De az íj? Én voltam az egyetlen, aki képes volt kihúzni, így más nem kaphatta meg; ám értéke miatt? Van benne valami, ami sosem kerülhet rossz szándékkal rendelkező személy kezébe. Ahhoz túlságosan is nagy hatalommal bír. Ereklye.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmélkedésemből fivérem ébresztett fel, ahogy talpra állított a vastag szőrmeszőnyegen, mely kandallóm előtt terült el, melynek peremében megkapaszkodtam, míg összeszedtem minden erőm és rendszereztem gondolatom. Ő nem zavartatva magát, leült a legközelebbi székre, s szótlanul őrizte óvó pillantásaival mozdulataim egész sorát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Lépéről lépésre…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy jutottam el ódon szekrényemig, majd aranyozott gombjára fogva, tártam szélesre embernyi szárnyait. Ismét kicsinek éreztem magam a rám meredő ruhatömeg láttán. A pillekönnyű anyagok, egyszerre váltak súlyos bársonnyá szememben, visszahúzva régi életemhez. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tüntessük el ezeket… - suttogtam reszketegen megtámaszkodva a szekrényajtókban, végignézve a fojtogató halmon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mit? – Ha eddig nem sikerült semmivel meglepnem őt, hát itt volt a megfelelő helye és ideje. Részben megijedhetett, elvégre ezek a ruhák nem csekély összeget, rangot képviselnek, de már egyikben gazdagon díszített szoknyában sem éreztem azt, hogy önmagam lennék, csupán elveszni látszó holt árnyékom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gyerekek… az árvaház még mindig ott áll? – fordultam immáron felé kérdő arckifejezéssel, elszánt tervvel fejemben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, miért?- Szeszélyes gondolataim miatt nem vádolhattam értetlenséggel. - Ezt te sem gondolhatod komolyan! – Esett le neki végül a dolog, s találta meg hangját azonnal. Akkorra már rég mindegy volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már látom, hogy megártott a midgardi levegő, édes húgom – méltatlankodott, hátán egy méretes zsákkal, melyeket telepakoltunk a díszes ruhadarabokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne panaszkodj, Loki! Inkább tartsd a szád és siess! – osontunk el a falak mellett, mielőtt Asgard népe felkelt volna édes álmukból, s új napra virradván, tevékenykedni kezdjenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tisztában vagy vele, hogy mégis hány óra lehet? – Folytatta továbbra is rendkívül férfias nyavalygását, ahelyett, hogy inkább a feladatra koncentrált volna. - Rémes tolvaj lenne belőled, remélem, tudod – szóltam rá ingerülten. Kezdett elegem lenni a folytonos beszédéből. – És nem, nem tudom mennyi az idő, de h nem sietünk, biztosan kifutunk belőle! – lestem ki az egyik ház mögül, s miután meggyőződtem róla, hogy nincs egy árva lélek sem az utcákon, nyugodtan indultam tovább. - Hajnali négy, megsúgom. Szombat reggel, hajnali négy. Tudod ki van fent ilyenkor? – Éreztem tarkómon szemrehányó pillantását, de egy cseppet sem érdekelt abban a percben. - Igen. – Vetettem le a vállamról a saját zsákom, mely tompa puffanással érkezett a poros földre, s meg kellet fognom, hogy a lendülettől el ne dőljön, mellyel megfordultam és egyenesen szemeibe néztem.– A lovászok, a pékek, a cukrászok. Loki, magad mondtad. Szombat van, és tudod mi van szombaton? Vásár. És ha bárki meglát és felismer engem, annak gyorsabban híre megy, mintsem visszaérnénk a palotába. Tehát légy oly szíves és kapd össze magad, és ne siránkozz, mint az árva galamb. – Sikeresen elhallgattattam rögtönzött kirohanásommal, s olyan halálra vált arccal szobrozott előttem, hogy Leonardo megörökíteni kívánta volna. – Remek! – Nyugtáztam elégedett szavammal, majd felkapva a földön várakozó teli zsákot, s úti célunk felé tovább osontam a falak árnyékában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A virágszirmokon megpihenő harmatcseppek, rendíthetetlen sziklákként törték meg az óvatlan napsugarakat, melyek keresztezni szándékozták őket. Alig múlhatott valamennyivel öt óra, de már mennyi minden történt, amivel jobbá tehettem. Tartva magam szándékaimhoz, egy apró levéllel, rajta a királyi pecséttel, ott hagytuk ruháim nagy részét a szegény gyerekeknek. Hányszor elhangzott a mondat: „Minden kislány, fiatal nő és anya olyan ruhatárra vágyakozik, mint a tiéd!” Most hát elérhetővé váltak álmaik netovábbja. Hiányzó családtagjaikat ugyan nem pótolja, a szüleiket nem adja vissza, a megfosztott családi események emlékeit nem helyettesíti, de megpróbálja feledtetni velük a nehéz napokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><b>Hercegnő…</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Hallgatlak Mentis, mit kívánsz?</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Dicsőséget, némiképp.</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A harmattól nedves pázsittengerbe mártva lábam, lépdeltem a lenge ruhában, a nyiladozó virágok közt. Oly békés volt minden, még csak egy bogár sem törte meg az üvegcsendet. A kert minden egyes apró eleme, magába foglalta, s megtestesítette, együtt és egyedül, a tökéletes békét és harmóniát. Kezdve a félénk napsugarak bágyadt ébredezésétől, ahogy lassan kúsztak fel a gyönge virágszárakon, hogy a leveleken felkapaszkodva elérjék a fák tetejét. A rendezetlennek tűnő fűszálakon, melyek vígan hajladoztak megadván magukat a pirkadati szellőnek. A fotónövény, amely körülölelte az öreg padot a természet óceánjában, kényelmes helyet szolgáltatva nekem faölében. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Hercegnő…</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Hagyj Mentis…</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Hercegnő…</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Kérlek, most ne…</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Hercegnő…</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Magányra vágyom.</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Hercegnő…</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Fáradt vagyok.</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyugodt fűszálak egyszer csak hangosan felsikoltanak a rajtuk taposó bőrcsizma lélektelen talpa alatt, ahogy magabiztos léptekkel igyekszik felém. Egyszerre a rend megbontatik. Közém és közé élénkzöld kordont vont az élettel teli sövény, mely kellemesen határolt el a békétlen külvilágtól, míg ő rám nem talált a fényből körém emelt védőburokban, mely kellemes meleggel ölelt magához. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivel társalogsz épp, oly’ szívélyesen? – Jelent meg a holdfehér arc éjfekete keretében a bimbózó virágok sűrűjében. Feltűnésén már meg sem lepődtem, hisz egykoron mindig ide jártam, ha meguntam a fennkölt társalgások kimerítő légkörét. Azonban amivel magára vonta figyelmem, az a mellette lévő rozsdavörös farkas volt, aki gyanús pillantásokkal ajándékozva meg, villantotta meg agyarait. Mintha nem kedvelne túlzottan. Fivérem, mintha feszengett volna társaságában, de mindezt kérdésével próbálta leplezni, valamint éles mosolyával. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt némi megtárgyalni valóm az éggel – feleltem semlegesen, elrejtve leleplezettségem szégyenét. Nem is sejtettem, hogy már ki is mondom szavaim, amiket hozzá intézek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És megtaláltad a választ szavaidra a felhőkben, vagy tán a csillagoknak óhajtottad feleletüket? – telepedett lábaimhoz a padra, míg farkasa ugyanezt tette; bár továbbra sem szűnve meg, dühtől izzó tekintetével követni mozdulataim. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, sajnos ők sem tudták megmagyarázni, miért néz rám úgy újdonsült házi kedvenced, mint az elárult, árulójára. – Érződött hangomban a megvetés, amit az állat is megérezhetett, de nem éreztem félelmet vele szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kedveli túlzottan az idegeneket. – Simította végig vörös bundáját, megosztva figyelmét köztem és a farkas között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amelyik állat ismeretlennel találkozik, törekedik rá, hogy megismerje. Ő azonban elvből elvet, nem érzem meghunyászkodását vagy épp érdeklődését, pusztán elvet és gyilkos pillantásaival övez. – Fejtettem ki számára tapasztalataim, melyek zavarba hozták őt, nem tudta mit feleljen. A prémes azonban csak morgott, s elkapta vérvörös tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hamarosan rájönnek, hogy eltűntél. – Váltott hirtelen témát, mielőtt valami válaszon elkezdte volna törni a fejét. Szándékomban állt volna szóvá tenni neki, de jobbnak láttam nem zargatni a témát, mielőtt még a farkas is jobban megharagszik. De nyugtalanít a tény, hogy valami van azzal az állattal. Túlságosan is nyugtalan, valamint a szemei. Miért izzanak vörösen, ha rám tekint?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor majd azt teszik, amit eddig is. Nekiállnak és megkeresnek. - Tudtam le mindezt egy vállrándítással, ami fekve alig lehetett észrevenni, de a szándék a lényeg, szokták mondani. - Csak nehogy megint ezer évig tartson - fűztem még hozzá cinikusan. Utolsó mondatomra elfintorodott, megforgatva méregzöld szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itthon vagy, ezért aligha szándékoznak majd szem elől téveszteni, ha az őrökön múlik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan, Loki, te magad mondtad - nem, nem értette -, ha az őrökön múlik - hangsúlyoztam ki. Ó, én már pontosan tudtam, miként fogok kijutni a palota kapuin, hogy bármikor visszajuthassak Midgardra. Ahhoz viszont még fel kellett épülnöm teljesen, visszaszedni az elvesztett izomtömeget és visszaszerezni a begyakorlott mozdulatokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezdem úgy érezni, hogy a bátyádra hasonlítasz a legkevésbé, Øydis. - Nyújtott felém egy szál halványkék virágot, mely talán a tulipánra hasonlított, ám különbözött tőle. Szirmai nagyobbak voltak, s esténként bevilágították az zsebkendőnyi kertet. Emlékezett rá, hogy ez a kedvencem. Figyelmen kívül hagyva a farkas vonalakká összevont szemeit, ahogy íriszei tűhegynyire szűkültek és robbanásra készen nézte végig a kecses mozdulatot, míg a frissen nyílott virágot, hosszú ujjaim közé vettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondtam, hogy ne szólíts így...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-59516870208667558392016-06-25T18:44:00.001+02:002018-07-26T12:15:45.002+02:0019. Egy új kezdet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Igen, itt van végre a következő rész is, amivel új fejezet kezdődik a blog történetében. Remélem ezt is olyan szorgosan követitek majd, mint az előzőt és éppúgy fog tetszeni, vagy még jobban, mint eddig. Itt a nyár is végre, de nem ígérek stabilan jövő részeket, mivel utazom és elég sok a programom (nem vagyok a passzív pihenés akkora híve). Jó olvasást kívánok mindenkinek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-E2kvoB57skU/V_AE9oFvb3I/AAAAAAAADXo/8jM9H0una2EmcZS-M6GMLyqZM3ZTwJwuwCLcB/s1600/e.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://2.bp.blogspot.com/-E2kvoB57skU/V_AE9oFvb3I/AAAAAAAADXo/8jM9H0una2EmcZS-M6GMLyqZM3ZTwJwuwCLcB/s640/e.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<i>Azok az emberek, akik az ősök öröklött kényszerének teljesen ki vannak szolgáltatva, többnyire én-gyenge személyek, akik nem egyéni sorsukat élik, hanem a kényszerbéli családi sorsot az én nélkül kényszerűen ismétlik. De sors-e a múltban már egyszer lefutott élet puszta megismétlése? Az évek során egyre inkább ama felfogás felé hajlunk, hogy a kényszersors az én szabad választása nélkül tulajdonképpen nem sors, hanem csak én nélküli élet, és éppen ezért egy sors nélküli vegetáció. Csak az, aki maga választ, rendelkezik saját, személyes sorssal.</i><i><br /></i><i>Szondi Lipót</i></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Különös dolog az elme. Akkor is
szüntelenül dolgozik, amikor a testünk már javában pihen, egészen a halál
pillanatáig, hisz ez szűnik meg utoljára. De mikor is halunk meg valójában?
Mikor mondják azt, hogy vége? Amikor már teljesen nincs tovább, csupán a merev
testünk tesz tanúbizonyságot volt létezésünkről. És amikor lelkileg érzed a
halált? Amikor úgy érzed, ennyi volt, tehetetlen vagy. Lesz-e erőd elkezdeni
elölről – vagy egy bizonyos ponttól – és visszatérni az élők sorába? Ha ezt
megteszed, akkor leszel igazán halhatatlan.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fokozatosan nyertem vissza
érzékelő képességeimet, ahogy egyre csak tisztult a kép és mielőtt még
felnyitottam volna szemeimet, tudtam hol vagyok. <i>Ismét.</i> Éreztem a körülöttem elhaladó személyek
szívének egyenletes dobbanásait, de kitűnt egy, egy különösen szapora; nyugodt
lélegzetvételeiket, kivéve azt az egyet, amely próbálta elrejteni kapkodását; a
sürgő mozdulatokat, ám egy megfeszítve, távolabb állt. Hallottam az idegen
hangokat, egy azonban ismerősen csengett, de rejtett aggodalmat véltem
felfedezni higgadt hanglejtésében.<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i><b>Mi a neved? <o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><b>Isabell Artemina Sokolovna<o:p></o:p></b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><b>Mi a neved?<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><b>Isabell White<o:p></o:p></b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b>Mi a neved?<o:p></o:p></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><b>Isabell</b></i><br />
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagy a csend. Túlságosan is nagy.
<i>Vérfagyasztó</i><i>.</i> De valaki, cipője néma zajával, mint
kristálypoharat, úgy töri szét. Igyekszik bármiféle hang nélkül helyet foglalni
a puha fémasztal mellett, amelyen mozdulatlan testem fekszik, melyből elmém
üvöltve törne ki, ha tehetne bármit is a helyzet ellen, de ő csak egy <i>elme</i>.
Ujjperceinket óvatosan csúsztatja össze, míg tenyerem az övének nem támasztódik.
Érzem őt. Ahogy a vér szakadatlanul áramlik ereiben, izmai megfeszülnek,
tenyere kellemes melegét átadja. Szét szeretném nyitni ujjaimat, rákulcsolni az
övéire, de ehelyett tenyerem élettelenül hull alá. Kézfejét feszülten zárja ökölbe,
ahogy vére szinte felforr. <i>Dühös.</i> Mert éppúgy nem tehet ellene,
semmit, mint ahogyan én sem. Sietve távozna, de léptei ólomsúllyá nehezednek a
könnyű élet súlya alatt, ahogy megáll az ajtóban és visszafordul. <i>Tétovázik.</i>
Szíve hevesen ver, sóhaja évezredes mázsa tüdeje tágas kamráiban. Hosszú
percekig vívódik szívével, de esze győzhet, így továbbáll. <i>Bujkál.</i><br />
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><b>Ki vagy te?<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><b>Táncosnő.<o:p></o:p></b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><b>Ki vagy te?<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><b>Kém.<o:p></o:p></b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><b>Ki vagy te?<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<i><b>Gyilkos.</b><o:p></o:p></i><br />
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Újabban gyakran meglátogatott,
amikor körülöttem már nem sürgölődött senki, hogy elmémet testemhez kapcsolja,
ismét életre hívva testem. De mégis lélegzem, működik keringésem. <i>Érzek.</i>
És, lám mégis holtnak tekintenek; ahogy egyre több időt fordítanak rám, úgy
csillapodik bizalmuk velem szemben, hogy valaha is viszont láthatnak régi
valómban. <i>Olyan azonban ismét már sosem leszek.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyre többet érzékeltem magamból
és a külvilágból, de számomra ez még mindig nem volt elém. Tétlenül csupán
létezni, cselekvőképtelenül felzaklatott elmém egyenesen frusztrált. Tenni
valamit- ennyire vágytam csupán, de feladataim végeláthatatlan sora mindössze
az életben maradásra csökkent. El kellett fogadnom, kiszolgáltatottá váltam,
ami ellen ezidáig küzdöttem. Most csak a helyzet más, a cél azonos.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Itt az idő oly véges, mint
végtelen. Mintha nem múlna, és mégis elfolyna élettelen ujjaim közül. Próbálom
megérteni, hogy mi is történik most velem, hol is vagyok a mindent felölelő
sötétségben, de képtelen vagyok rá. Nem oszlik az idő órákra és napokra, a
hetek évnyi hosszúságúak is lehetnek. És a sötétség egyre nagyobb. Szorongatja
torkom, ránehezedik fuldokló mellkasomra, majd elhív, elcsal, azt mondja: <i>felszabadít.</i>
Felszabadítani a rabokat kell, azokat, akiken uralkodnak. Nekem viszont nem
uram a halál, nincs nyoma sem hatalma többé rajtam, ha nem óhajtom. Ó, hányszor
lenne könnyebb óhajtanom…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Én viszont a királynője vagyok, s
azt szabadítok fel, vagy döntök rabigába általa, akit akarok.<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div class="MsoListParagraph" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span> - …Bárcsak hallanál – hallottam hitetlen nevetését, s ujjait enyéimen. Hát ismét eljött… - Ha most látnál minket, biztosan nevetnél. De legalábbis rajtam… tudod, azt mondják, hogy hallasz – hezitált, nem bízott meg a hipotézisekben - De még mindig csak fekszel és… azt mondják, hallasz, de meggyógyítani nem tudnak – hangja elcsuklott, ujjai megremegtek – Azt is mondták, hogy saját magadat kell meggyógyítanod, de ez badarság. Ilyet senki nem kérhet tőled, ha egyszer azt mondják, halott vagy. A holtak nem gyógyítják meg magukat. Ha látnád Atyádat, lakat alatt őriztet, de amikor lejön, mintha búcsúztatni jönne. A legjobbat akarja, de nem bízik benned. Olyan ez a helység, mintegy kripta, már csak a sötét hiányzik és a csontvázak. Ha felébrednél, az élettől is elmenne a kedved – ismét nevetett, de kínjában, szenvedhetett – a bátyádnak még nem mondták meg, hogy itt vagy, szerintem egy ideig még biztosan nem is fogják. Azért remélem, hogy majd te megmondod neki… látni szeretném az arcát, amikor rájön a titokra – telepedett csend hirtelen a szobára, s tétován állt meg közöttünk. – Siess vissza – űzte el őt, majd osonva távozott.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A feladat adott, ám a cél távoli. Csupán érzem, hogy vagyok és nincs mit veszteni, ám azt suttogják, mégis van. Elvesztettem már mindent, mi maradt belőlem még? Ez a szépség, álarc, hamis maszk, kegyes palást, leplezi múlt bájaim. A szem, üres lélektükör, nem mutatja szenvedélyem. Hangom elnyűtt bársony, mely nem idézi régi fényét. Hajam műegyenes, elfeledte ár régi göndörségét. A mellkas erős, nem reszket szívszakajtó sóhajai után. A rekesz üres, szíve néha dobban már. A kar erős, nem töri meg a kard többé. Tartása magabiztos, elvesztve nőiességét. Varázslat fogja mindez, elzárva mélyen a kongó kebelben, igazzá téve az árnyalakot, mely tökéletessé emelte. Aranyos mív, kristályszerkezet, könnyen törik, ha a szél kereszttüzébe veszi. Lélek, hol vagy te? Elhagyni engem miért kísérelsz? Reményemmel kézen fogva cserbenhagyni miért merészelsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><b>Mi a neved?<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: right;">
<i><b>Isabell<o:p></o:p></b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><b>Nem, te nem Ő vagy. Mi az igazi
neved?<o:p></o:p></b></i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Élvezed tán? Látod szenvedésem, s végigkísérve a hegytetőre, a sziklaperemről löksz a mélybe. Próbára teszed bizalmam, de megbocsátásom visszaránt, életben tart, a felhőkig emel. Gyengeségemnek nevezném, mégis páncélt emel körém, melyet csak a vak gyűlölet gyilkos lövedéke repeszt fel. Ám be kell valljam, elgyengültem, túlságosan emberivé váltam, sebezhető lettem. Lakatra zárt jégszívem-feloldottam, kulcsát mások kezébe adtam, kik hatalmukkal visszaélve használták fel ellenem, s ellene. Birodalmatokért hóhérokká lettetek.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><b>Mi vagy?<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: right;">
<i><b>Istennő.<o:p></o:p></b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><b>Te sosem leszel az.</b><o:p></o:p></i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Fény gyúl, apró, vakító és kék. Elmerengve kígyózik szét a vaksötétben. Hívogat, úgy csal magához, akár a halál, de ő nem megbékélést, szenvedést kínál. Még szólongat, a fény, de a sötét nem enged, valami visszatart, míg a világosság visszaszorul és eltűnik. Valami megbéklyózza lábam és itt tart. Hiába emelném lábam, nyújtanám kezeim, inaim pattanásig feszíteném, hogy elérjem, de itt hagy, a Könyörtelen. Fel kell készülnöm következő eljövetelére. Látni akarom, ki az, aki mesél nekem minden nap. Tán Anyám az, ki nem hagyja magára halódó gyermekét, bármily kilátástalan is legyen helyzete, a gyermeke marad és kitart mellette, oly szeretettel, mit bárki megirigyelhetne. Szavait hallom, de emlékeim egyre jobban elvesznek a megfoghatatlan fénytelenségben, mintha sohasem léteztek volna ezidáig. Néha felvillan egy-egy kép: a délutáni fogócska a kis kertben, ahogy minden alkalommal sikerült valamit elszakítani a ruhámon, hisz elakadtak a virágok tüskéiben; amikor lent jártam az asgardi nép között és éreztem szeretetüket, ahogy boldogan tekintettek felém; az a sok sütemény, amit képesek voltunk hárman megenni és végül sosem maradt a többieknek; a pihenők a fák árnyékában, s rövid napok a könyvtárban, és amikor kiszöktem vívni tanulni, valójában inkább próbálkozni. Féltem, ezek örökre elhagynak engem. A múltunk határoz meg minket. Az őseink, a tetteink, cselekedeteink, áldozataink.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán jött a többi, az a sok halandó, akiket barátaimnak nevezhettem. Először Altaïr, akinek az életem köszönhettem és a rengeteg tudást, mellyel segített, a bizalmat, amit az első pillanattól felém táplált, a kedvességet, ami szigorú volt, amikor szükségessé vált. Nélküle már nem lennék itt, sosem értem volna el ennyi dolgot, nevem annyi ember nem rettegné. Azt a nevet, amelyet tőle kaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Peggy, akinek a segítsége nélkül valamelyik alaszkai börtönben várnák, hogy meghaljak, ami az én estemben eléggé problémás. Helyette azonban segíthettem a katonákat egy íróasztal mögül, néha átrepülve a fél világot. Egy olyan korban harcoltunk az elismerésért, ahol semmibe vettek minket és félreállítottak. És az az önzetlen barátság, amit tőle kaptam, örökre megjegyeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen bárki csodálkozhatna, hogy több száz évet töltöttem az emberek között és ők ketten vésték magukat bele nevüket abba a sötét helyre, melyet a szívemnek neveznek. Ők voltak azok, akik tudták a titkomat. Ez különböztette meg őket a többi embertől, akiket megismertem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az öröklétnek szerintem két fontos szabálya van: légy mindenki és senki, hogy ott légy mindenütt, amikor szükség van rád, és senki, hogy titkodra fény ne derüljön, a névtelenség homályába burkolózhass, ha eljön az idő. Viszont ez hazugságokra épül, hamis életre, jelentéktelen nevek tömkelegére, amelyek idővel jelentést, jelentőséget kapnak, de meg kell tőlük válni, elszakadni, meghalni. Mert a sötétben járunk, és a fényt szolgáljuk. Viseljük tetteink következményeit, legyen az gyilkosság vagy vértanúság, hogy az emberiség javát szolgáljuk, fenntartva a szabadság átlátszó köpönyegét, mely oly gyorsan foszlik, mint szövik. Magunkra aggatjuk, büszkén viseljük, sütkérezünk láthatatlan aranyában, majd megunjuk, s munkára adva fejünk, megtanuljuk szolgálni a közt és a népet.</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><b>Ó, mond, miért vagy még itt?<o:p></o:p></b></i><br />
<b><br /></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: right;">
<i><b>Dolgom
van még, lelkem nyugtalan.<o:p></o:p></b></i><br />
<b><i><br /></i>
<i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><b>Miért tűröd a tűrhetetlent?<o:p></o:p></b></i><br />
<b><i><br /></i>
<i><br /></i></b></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: right;">
<i><b> Hogy
példát állítsak számukra, hogy bebizonyítsam, amit te tűrhetetlennek nevezel,
nem más, csak gyengeség. Megfutamodás és gyávaság. Lustaság, élhetetlenség.
Büszkeség.<o:p></o:p></b></i><br />
<b><i><br /></i>
<i><br /></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><b>Méltóságod hova vész?</b><o:p></o:p></i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-align: right;">
<b><i>Velem
marad, nyakamban hordom, őrzöm lépteimben, hogy mikor eljön a nap, miután már
nem tudok semmi mást tenni, méltósággal mesélhessem miket is tettem egy szebb
jövőért</i><i>.</i></b><br />
<i><br /></i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Valójában ezért dolgozunk. A nagy királytól kezdve, a legkisebb szolgáig, hogy utódaink, kik továbbviszik örökségünk, nevünk. Bennük rejlik a jövő és a remény egy még jobb jövőért, egy jobb lehetőségért. Mert úgy tartják: akinek utódai vannak, az örökké él. De gyökereik nélkül nem fogják tudni, hogy hová is nyúljanak, merre induljanak. Elvesztik identitásuk, céltudatuk, hazájuk. És a legfontosabb gyökér, az maga a család. Különös dolog az elme, éppoly keserű, mint reménnyel teli.</div>
<div style="text-align: justify;">
Melegség, mintha lélegeznék. Fájdalom, mintha izmaim megmozdulnának. Egy kéz, benne az enyémmel. Jeges tekintet, figyelik enyéim. Acélos hang, suttogva beszél, hangja fojtva, suttog, mint óvatlan tolvaj, lopja a percet, a helyet és időt. Tüdeje nehéz, légzése ólom. Izmai feszülnek, mint a vadállatnak, mely puskadörrenést hallott. Titkon jár, éjnek évadján, meséli történeteit, midőn a veszély elmúlt. Könnyen lépdel, holott szíve, az a keserű, húzza őt célja felé. Szilárdan áll, ugrásra készen, mikor elhalad valaki arrafelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bárcsak hallaná… - ajka rebegi, míg ujja megremeg, s szíve facsarodik. Mondaná még, de szavai elakadnak, nem vélik helyénvalónak tovább szólni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- S ki mondta, hogy nem hallak? – mozdult szám és nyitódtak fel szemeim hirtelenjében, mikor a fény felemésztette a sötétséget, elengedve rabságban tartott szabad lelkem. Méregzöld szempár, nagyra nyílva néz vissza rám, torkában éket ver a hang, míg ujjainkat összekulcsolom. Fáj még, s fáradt vagyok, de az akarat, még van dolgom, visz tovább. Ha megállnék önszántamból egy pillanatra, mint kártyavár, úgy temetne alá a forgatag.</div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Szólj,
Hang, ki vagy te?<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b>Én, te vagyok.<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Ha én
lennél, tudnád, hogy ki vagyok.<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b>S te tisztában vagy vele, ki is vagy?<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<b><br /></b></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Asgard
hercegnője, az Orgyilkosok istennője. A többi már rég nem számít, ha ez nem
vagyok.<o:p></o:p></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b><br /></b></i>
<i><b>Akárcsak Én, de én más vagyok.<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<b><br /></b></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Ha
más vagy, te nem lehetsz én. Szólj, Hang, mi vagy?<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b>Iránytű, kapcsolat. Penge és selyem. Mond,
Hölgy, hogy hívnak?<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<b><br /></b></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Ha Te
én lennél, tudnád, hogy hívnak.<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b>Egyek vagyunk, az én nevem te is jól tudod. De,
mégis, miért hazudsz nevedről?<o:p></o:p></b></i><br />
<b><i><br /></i>
<i><br /></i></b></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Hang,
ha egyek lennénk, tudnád, hogy Isabellnek hívnak.<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b>Hercegnő, bocsáss meg, ismét hazudsz. Én Te
vagyok, s többé nem versz át.<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<b><br /></b></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Nem
átverés, ez igazság. De mond, Hang, hogy hívnak? Ha nevem oly’ jól ismered,
hogy igazamért hazugsággal vádolsz?<o:p></o:p></b></i></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b>Halandók közt lehet, de itthon Øydis neved. Atyád
egykoron így nevezett. <o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<b><br /></b></div>
<div align="right" class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: right;">
<i><b>Jól
szólsz, Hang. De mégis hazudsz. Nem lehetünk egyek, hisz’ neked nem ez a neved.
Atyád egykoron nem így nevezett. S mivel én nem ismerlek. Mond, Hang, hogy
nevezzelek?<o:p></o:p></b></i><br />
<i><b><br /></b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle">
<i><b>Istennő, Mentis a nevem.</b></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast">
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-53121026476245623922016-05-21T15:49:00.003+02:002017-08-31T14:35:47.624+02:0018. Testet öltött gyengeség<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/cb/fe/0c/cbfe0ce464084ae5b42ab7dcd2bbaf86.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/cb/fe/0c/cbfe0ce464084ae5b42ab7dcd2bbaf86.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyan nem tudtam merre lehetek a halandók világának hatalmas területén, de az időjárást Kelet-Európa éghajlatához hasonló volt, ami magában hordozta a hideg telet. Az éjszakák már jóval hosszabbak voltak, mint a nappalok, mára pedig a hó is esett, ezt viszont csupán kikövetkeztetni tudtam, a katonák egyenruhájának válláról és Bucky hajáról. Ő maga pedig ott ült velem szemben, minden egyes percben, amikor felkeltem és nézett. Követett tekintetével, s küzdött gondolataival, emlékeivel. Látszott rajta, hogy egyszerre szeretne ott lenni, egy helyben, nyugalomban; és hogy elfutna, sürgősen, jó messzire az emlékek elől. Végignézették vele, ahogyan egyre csak kínoznak, hátha eszébe jut végre valami rólam, vagy én török meg végre kegyetlenségeik nyomására. Kettőnket négy méter és egy plexiüveg választott el. Ha lett volna annyi erőm, legalább, hogy felálljak, akkor nekirohantam volna az üvegnek, hogy törjön szét vagy lőjenek agyon… csak hadd öleljem meg… h<i>a utoljára az sem baj, csak ne szenvedjen</i>… Miattam ne. Érzem, ahogyan levegőt vesz és mondana valamit, de nem tudja elmondani, amit a szíve diktál neki, mivel az agya blokkolja. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lemondva önzőségemről, rá kellett döbbennem a rideg tényre, hogy jobb lett volna, ha meghal. Nem lenne itt, nem lenne más bábuja, akit kénye-kedve szerint ugráltathat, s használhatja fegyverként, nem kínoznák most miattam, ha én nem vagyok. Meglehet mégsem ő a hibás. Csupán elkövettem azt, amit a Krédó nem hiába tilt, és most saját bőrömön tapasztalom meg engedetlenségem keserű gyümölcsét. <i>Tönkretettem az életét</i>. Világosan megmondták, sőt, egyenesen megtiltották, hogy bárkibe is – főleg, hogy egy halandóba – beleszeressek. Azt mondták, a kötődés gyengévé tesz, célpontot ad az ellenségeink számára. <i>Megtestesíti a gyengeségeinket</i>. Halhatatlanként pedig megkeseríti a haláluk utáni időszakot. Mert amíg ő megöregszik, meghal, addig én fizikailag semmit nem változok, de lelkiekben vele öregszem. Ezt a kockázatot azonban felvállaltam, mert róla volt szó… mégiscsak ő az. Látta, hogyan nézek ki valójában, mire vagyok képes és hogy mire nem, de őt ez nem érdekelte. Ahogyan származásom, a külsőm, a múltam és a jövőm sem. <i>Neki én kellettem</i>. Nekem pedig ő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán katonák jöttek. S mindkettőnket lefogtak, ám engem ismét arra az átkozott székre ültettek, melynek fa burkolata már teljesen beszívta vörös vérem sötét színét, majd újra kiláncoltak. De most valami más volt, éreztem rajtuk. Jöttek és kiabáltak, üvöltöztek, kérdeztek, ám én nem hallottam tisztán, csupán az állandó zajt, mintha mindenki egyszerre akarna minden bűnömért megátkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem te is éppúgy kedveled a forró fémet – súgta egy ismeretlen hang, egészen közelről fülembe, hogy biztosan halljam mézédes hangját, s elégedett hanglejtését.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hátam addigra már készen állt az újabb megpróbáltatásoknak, pengéknek, valamint a legjobb barátommá vált áramnak és sónak. Akkorra már alig éreztem valamit a sűrűn felmetszett bőrből, ahogy vékony papírként borította be húsom. Ám most mindez kimaradt, ami felettébb meglepett, hisz ilyen gúnyos és enyhén örömteli hangon – általában Rumlow -, csak kínvallatni szoktak jönni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A katonák egyre csak gyülekeztek körülöttem, amit nem tudtam mire vélni, s erősen megragadták csuklóim és könyökeim, majd stabilan tartva, nem engedték mozogni őket. Feszélyezett a helyzet, hiába próbáltam előre felkészülni a legkegyetlenebb dolgokra is akár, nem tudtam mi vár rám, hasonlóval azelőtt még sosem találkoztam, ami megrémített. <i>Ráadásul pedig az egészet végignézették vele</i>. Mintha az arcába röhögnének, mondván: „Nézd, te egyszer őt szeretted!”. </div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Emberiség, mi lett veled? </b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jéghideg vízzel locsolták le a jobb lapockámon lévő területet, amit azelőtt nem igazán bántottak akkora mértékben. Készültek valamire. Másik vállamat is lefogták, ahogyan fejemet előre hajtották. Egésze addig nem értettem mit akarhatnak, ameddig meg ne éreztem lapockámon az izzó fémet, amely bőrömbe égve hagyott mintát maga után. <i>Billogot égettek a gyenge bőrbe, mint ahogyan az az állatoknál szokás</i>. Pokoli volt a fájdalom, de ne könnyeztem, nem üvöltöttem, még csak nem is nevettem. Nem érdemelték ezt, s továbbra sem törtek meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan emeltem meg fejem a padlóról, ami néha megrázkódott alattam, egyenletes ütemenként, majd ahogyan körültekintettem, eltűnt Bucky, vagy ami megmaradt belőle, és a többi ember sem tartózkodott már ott. Egyedül maradtam a sötét szobába közepén, csuklóim két-két sarokban rögzítve. Ahogyan egyre figyeltem a hangokat, a hely mozgását, feltűnt, hogy egy vonaton lehetek. Vállam lüktetett a fájdalomtól, de kisebb mértékben, vontam le követeztetéseimet, míg óvatosan felültem. Ideje volt összeszedni magam, mivel kellett egy terv, hiszen egyhamar nem fognak elengedni önszántukból, így magamra maradtam ismét. Ilyenkor hiányoltam magam mellől Bartont, az idióta vicceivel, de gondoskodásával is együtt, mert lehetett bármily idegesítő is, mégiscsak a társam volt és számíthattam rá. És én rontottam el azt a közös tíz évet, s ő mit sem tehetett ellene, csupán szenvedte makacsságom keserű gyümölcsét. Vajon még emlékszik rám? Gondol-e rám annyit, mint én őrá? Későbánat ez már, nekem csak ez maradt…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Időérzékem teljesen kiesett, tippelni se tudtam volna, hogy milyen nap vagy hónap lehet, az órát pedig lehetetlennek tartottam kikalkulálni. A hóból asszociálva, mindenképp tél lehet, mivel csak akkor esett, amikor a legutóbb eszméletemnél voltam, azt mondanám, hogy december. A nap ne számított ebben az esetben már, de a napszak a terv szempontjából, igen. Éjfél után, hajnal előtt lenne érdemes bármit is tenni, amikor lankad a figyelmük, mondjuk az őrségváltásnál, bár akkor minden esetre sokan vannak, így amikor mindenki inkább otthon lenne és aludna, akkora terveznék kiszabadulni. De mi lenne, ha be sem vihetnének a cellámba? Amikor kivesznek innen… nem, sajnos nincs annyi erőm se, hogy több tucat katonával elbánjak. Esélyem sincs. Még várnom kell... De mégis mire?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először tört rám a felismerés, a felemésztő gondolat, amely úgy rúgott nyomorszájon, mint még soha senki: elfáradtam. Sőt, az is lehet, megöregedtem. Annyi mindent vittem véghez eddig, hogy belefáradtam az egészbe, miközben magamra vajmi keveset gondoltam. Egyszer próbáltam, szerettem volna, de annak is más látta kárát. Meglehet, már nincs is itt helyem a halandók világában. Ideje volna hazamennem, de mégis hogyan? Teljesen reménytelen mostani állapotomban és jelenlegi helyzetemben egyaránt. Ki fog érte jönni, hogy most engem mentsenek meg? Most hadd legyek egy kicsit én a megmentett! Nem kell többször, csupán most az egyszer, hogy végleg elmehessek, különben itt pusztulok. Vagy nem. És egy ekkora helyen fogom eltölteni maradék ezer éveim, s a börtön falai előbb fognak elporladni körülöttem, mintsem hogy kihalnék a dohos helyiségből. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azt se bánnám már, ha miután kivisznek innen, hozzá kelljen mennem ahhoz a nyeszlett herceghez. Kérem, csak vigyenek ki innen! Mielőtt erőm végleg elhagy, és már nem kell…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éreztem, ahogyan lelassulunk, majd a vonat megáll hirtelen. A nehéz ajtó nyikorogva kinyílt, s két őr lépett be rajta, vastagprémű sapkákban és még melegebb kabátokban, kezükben géppuskákkal. Az egyik, amely először mozdult meg, és szórakozás híján követtem őt szemeimmel, elkezdte kioldani láncaimat. Addig a másik mellém lépett és egy pillanat múlva a kemény puskatust éreztem halántékomon egy erőteljes mozdulat következtében. Fejem tehetetlenül csattant a padlón, ahogy szinte élettelenként zuhantam oldalra, elveszítve egyensúlyom, majd eszméletemet. És a halandó világ lassan szűnt meg körülöttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Csontomig hatolt a kíméletlen hideg, amikor a hótömegben magamhoz tértem. Teljesen átfagytam, ami nem csoda, mivel egy szétszakadt pólón, egy még vékonyabb rövidnadrágon és az alattuk lévő fehérneműn kívül, nem volt rajtam semmi. Ezek azonban vajmi keveset védtek a hideg és a kemény fagyok ellen. Térdeim remegtek, de lábra kellett állnom, hogy menedéket keressek, mielőtt halálra fagynék. </div>
<div style="text-align: justify;">
Körülöttem mindent befedett az érintetlen hó, az égbenyúló fenyőket, a nagy sziklákat. Az érintetlen hó… ez az, valahogyan ide kellett hozniuk, ami miatt rá kellett, hogy lépjenek és nyomot hagyniuk maguk után. A válasz pedig a hátam mögött volt, ugyan a folytonosan eső fehér pelyhek lágyan szállingóztak lefelé, ezért valamennyire már befedték a bakancsok által hagyott lábnyomokat, de nem annyira, hogy ne tudjam követni őket. Összegyűjtve minden erőmet, sietve szedtem lábaim, hogy ha lehetséges, a sínpárt követve egy településhez érkezzek, ahol majdcsak befogad valaki. A terv hibátlan volt, a megvalósítás nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lövéseket hallottam jobbom felől, valamint kiáltásokat, ami segített, hogy szláv nyelven, amit ugyan régóta használtam utoljára, de még ment. Azért, ha valaki közel hatszáz évig él Oroszország területén, akkor megtanulja a nyelvet. Ami kicsit se volt megnyugtató, hogy engem kerestek. Megszégyenítve fáradtságom, rohantam a másik irányba észveszejtő sebességgel, magam sem tudtam, honnan volt hozzá energiám. Annyit tudtam, hogy most itt az életemről van szó, másokéról, hogy nekem még dolgom van az emberiséggel, s futottam, ahogyan lábaim bírták.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ők pedig jöttek utánam, ezért még náluk is gyorsabbnak kellett lennem, valamint az sem könnyítette meg helyzetem, hogy náluk fegyverek s lehettek. Mint az űzött vad – bár jelen esetben az is voltam -, úgy vágtam át a fák között, míg a következő akadályt az állította, hogy a talaj, jelentős mértékben lejteni kezdett hirtelen, nekem pedig lehetőségem se akadt a lassításra, s mivel egy megjegesedett, nagy valószínűséggel, kövön sikeresen megcsúsztam, meg sem álltam egy kedves fatörzsig, miközben sikerült néhány bokron és egyéb kellemes, masszázsra kevésbé alkalmas dolgon átbucskáznom. Irdatlan erővel csapódtam a „nagylelkű” kéregnek, s ekkor tűnt fel, hogy gazdagabb lettem egy golyóval az oldalamban. <i>Éljen</i>. Jobb már csak azután lesz a napom, ha élve elkapnak. Dühös tekintettel vizslattam a puha anyagot egyre inkább birtokba vevő vérfoltot, de nem állhattam meg, különben utolérnek. Vagy a katonák, vagy pedig a farkasok, ha már vérszagot éreznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tüdőm és izmaim egyre inkább sikoltott némi pihenőért, de agyam rendre megtagadta ez előlük és üvöltötte a fülembe, hogy: <i>fuss.</i> Én pedig engedelmeskedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Órákig haladhattam egyre befelé a sűrű rengetegbe, amikor lábaim megadták magukat és kifulladt testem, erőtlenül esett össze. Sűrűn kapkodtam levegőért, torkom teljesen kiszáradt, éhes voltam és rettentően fáztam. Országutat, települést vagy legalább egy füstölgő kéményt, sehol se láttam és eluralkodott rajtam a halálvágy, csak ne itt lennék. <i>Egyedül maradtam.</i> Ott, arccal a puha hóban, két hegygerinc között, egy végtelen erdőben, mint egy pocsék rémálomban. És engem senki sem keres.</div>
<div style="text-align: justify;">
Égő hátamat és a repesz helyét a hideg hótakaróval hűtöttem, ami először kellemetlen volt, de nyavalygás helyett inkább megbarátkoztam vele. Végtagjaimat kinyújtóztattam magam mellett, légzésem kezdett normalizálódni. A fájdalom valamelyest megszűnt. Ezt most túl kell élni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Lépések halk zaja ütötte meg fülem és ébresztett fel éber álmomból. Halvány remény támadt szívemben, hogy amikor kinyitom szemeim, nem a semmi közepén leszek, hanem otthon, a meleg ágyamban. A remény és az álom azonban csalfa szeretők. Párban járnak, és keserves csapdát állítanak a bennük élőknek, majd pedig jót kacagva az áldozatok bajain, otthagyják őket a kétségbeesés közepén.</div>
<div style="text-align: justify;">
A közeledő irányába fordítottam fejem, s fel szerettem volna állni, megvédeni magam, de végtagjaim megmakacsolták magukat, ahogyan szemhéjaim is. Magas volt, sötét köpönyeg fedte el testét, míg prémes csuklyája arcát. Közelebbről már nem vehettem szemügyre, mivel visszaestem az álmok tengerébe.</div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-53566801229808812452016-04-10T21:33:00.004+02:002016-10-10T21:49:19.574+02:0017. Nem adja könnyen...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<i>Meglepi c: <3</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-Wrum4oepEmA/V_vwqvVdhnI/AAAAAAAADYQ/UYZYpUQfAZokdz3CSyQ206xL_tDIXB1ewCLcB/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="296" src="https://3.bp.blogspot.com/-Wrum4oepEmA/V_vwqvVdhnI/AAAAAAAADYQ/UYZYpUQfAZokdz3CSyQ206xL_tDIXB1ewCLcB/s640/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.png" width="640" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Híven halljatok,</div>
<div style="text-align: center;">
hős törzsökök,</div>
<div style="text-align: center;">
Heimdall sarjai, </div>
<div style="text-align: center;">
hatalmasok s csekélyek.</div>
<div style="text-align: center;">
Öldöklés Atyja, </div>
<div style="text-align: center;">
sorjázzam-e sorsát</div>
<div style="text-align: center;">
hajdan élteknek</div>
<div style="text-align: center;">
emlékek ős öléről.</div>
<div style="text-align: center;">
(Edda)</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hél nem adja a kárhozott lelkeket olyan könnyen, igaz? – kérdeztem hitetlenül, miután nehéznek tűnő tincseim hátratűrtem arcomból egy lendületes mozdulattal. Azt mondják, mindenki máshogy dolgozza fel az egyes traumákat, helyzeteket? De mi a helyes reakció arra, hogy teljesen megváltozott a tested? Hogy legalább másfél fejjel magasabb vagy? Alacsony, gyenge alkatom teljesen elveszett a súlyos izomtömeg alatt. Férfinek néztem ki, de mégis volt bennem valami nőies. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Isabell… - kezdte volna a magyarázkodást, de jobbnak látta, ha inkább nem mond semmit. Meglehet tartott tőlem, már akkor is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? – tettem fel azt a kérdést, amire nem igazán szerettem volna tényleges választ kapni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyetlen lányunk vagy. – Tekintett fel szemeibe szürke, fürkésző íriszeivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor is az egyetlen lennék, ha most halott volnék – vetettem oda dühösen, s ismét a tükörben találtam magam. Ha eddig úgy voltam vele, hogy senki nem fog elvenni, mostanra már egészen biztos lehettem benne. - Mi van még, amiről nem tudok? A másik „miért”? – járkáltam idegesen a fényes padlózaton, miközben agyam hevesen kattogott valamiféle válasz után kajtatva. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Emlékszel még a régi mesékre? – Anyám tekintete egyszerre vált meleggé és nosztalgikussá, de bármennyire próbálkozott a megnyugtatásommal, nem volt sikeres.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindegyikre. Miért? – Álltam meg egy pillanatra, s vártam, hova szeretne mindezekkel kilyukadni. Régen… nem volt az olyan régen. Esténként összegyűltünk a hatalmas kandalló előtt és hallgattuk az izgalmasabbnál, izgalmasabb történeteket. Nem feledtem semmit. A forró tűz táncát, a kellemes meleget, a bársonyos takarókat és a meghitt családi légkört. De mi felnőttünk, megváltoztunk, s gyermeki énünk talán örökre kiveszett belőlünk. Szüleink viszont még őrzik emlékeinket, a nyugodt és békés estékről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt bennük egy nagyhatalmú kocka, melyet egy ismeretlen férfi alkotott. De ereje olyan nagy volt, hogy egy isten sem uralhatta azt, mert túl veszélyes lett volna. Így ez napon a Tanács úgy döntött, hogy biztonságosabb lenne, ha szétválasztanák négy különböző darabra. Így jutott Helheim, Asgard, Jottünheim és a Valhalla birtokába egy-egy darab az értékes kőből. – kezdett bele a hosszas mesélésbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tudom, a Tesseract – cövekeltem le teljesen előtte, karjaimat összefonva mellkasom alatt. Nem értettem, ez miként kapcsolódik ahhoz, hogy én most élek. De a kiskori történet vége, valahogy mindig lemaradt</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miután Atyád legyőzte Laufeyt, elhozta a nála lévő darabot, hogy a jégóriások ne tudják Asgard és a többi világ népe ellen használni. – Állt fel lassan helyéről, majd felém sétált kimérten, maga mögött húzva halványsárga ruhájának uszályát. Így történt, hogy a Kocka két darabja egy helyen volt, ami felkeltette néhány másik faj figyelmét is, remek példaképp felhozva, a druidákét, akiknek ez okozta a vesztüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a Kocka nem egyenlő részekre lett felosztva, ami Asgardban és a Valhallában volt, a másik kettő felett álltak. Ám Atyánk egyetlen apró dologról megfeledkezett, amit Laufeytől visszahoztak, kisebb volt, mint amit adtak neki. Így veszett nyoma, amelynek azóta sem bukkantak nyomára. </div>
<div style="text-align: justify;">
De továbbra sem értettem, hogy miért is illik ide ez a történet. <i>Aztán rájöttem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye csak ez valami… ne… – taglózódtam le teljesen. Elvégre csak az egész univerzum fog rám vadászni a Tesseract egy darabja miatt, ám van benne egyfajta irónia. Ami másokat elpusztít, az engem életben tart. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ó, nornák! Mivel haragítottalak így magamra benneteket, midőn az Yggdrasil gyökereit öntözvén, sorsomon felől tanácskoztatok? De már látom, ó jó Urd, te ugyancsak kedveled társaságom, ezért jócskán kivetted részed életem szőttesének munkájából. Megajándékoztál gyásszal, ármánnyal, halállal, de unalmat nem adtál, hogy pihennem lehessen, s addig magamban gyötrődjek, miért állsz közel hozzám ennyire? Verdandi, elhagytál. Itt hagytál, elvivén női létem kincset érő mivoltát. Skuld, téged jól ismerlek, de jobban láttad, ha Urd gondoskodik minden egyébről. Bízom benne, hogy egyszer visszatérsz, s nem kecsegtetsz hamis álmokkal, midőn nyugodt, békés életet remélek.</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt más választásunk – szólt elhalóan, mire én erőtlenül elnevettem magam. Ekkora közhelyet! Majd komolyabb hangnemre váltottam, s csalódottan szemeibe néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtátok, hogy mindig van más választás. Most is volt, ugyan drasztikus, de elfogadható. – Léptem el előle, s kikerülve őt, tovább róttam a szabálytalan köröket a hatalmas szobában. – Ennél még a megszabadító halál is jobb lett volna! – mutattam végig elváltozott testemen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek, ne mond ezt! – Éreztem hangján, hogy ezzel teljesen lelkébe gázoltam, de akkor ez már rég nem hatott meg. Szerettem Anyámat, mindig is szeretni fogom, ám most jobb lett volna, ha elengedni, s hagyja, hogy békében sétáljak át Helheim vaskapuin.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Tán ezt is megvonod tőlem, Anyám? – fordultam felé ingerülten, ami nem volt helyén való, belátom. Megkeményítette anyai szívét, lelkét, majd sietve távozott a széles ajtón.</div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Hát, ketten maradtunk!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A megígért két hét őrjítően lassan telt el. Elmaradtak a kínzások nagyobbik része, hagyták, hogy valamelyest a puha bőr visszanőjön hátamra – helyette találtak más szabdalni valót -, s néhanapján egy tál viszonylag ehető étellel is megajándékoztak a konyháról, meg persze valamennyi vízzel. Az idő még hidegebbre fordult az elmúlt napokban, ezért átvittek egy fedett helységbe, amiből én csak annyit érzékeltem, hogy jöttek, kiütöttek valamivel, majd egy plexifalú cellában ébredtem, ami enyhén elmegyógyintézet érzetet adott. Talán már itt is a tél?<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyílt az ajtó, mire lassan megemeltem fejem, hogy arcukat fürkészve rájöjjek kicsinyes szándékaikra. Strucker volt az, győzelmi vigyorával arcán, kezei közt egy megsárgult fényképpel. Éreztem, hogy meg szeretné adni számomra a kegyelemdöfést, hogy megadjam végre magam neki és a képzelgéseinek. Mögötte pár lépéssel pedig James, üres tekintetével. Ismét kitörölhették rólam alkotott emlékeit, miszerint közel járt a felismeréshez. Most azonban, semmi. Teljes homály, és ami a legijesztőbb az egészben, hogy bennem nem tudtam olvasni. Eltűnt a kedves mosoly, az örömtől csillogó szempár és a kedves szavak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy szolgál az egészsége, Kedves? – biccentette oldalra őszülő fejét az általam viszonylag gyűlölt személy, miközben csökkentette a köztünk lévő távolságot – Úgy hallottam, egészen királyi bánásmódban részesült az elmúlt napokban. Remélem meg van elégedve! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, hogyne! Már éppen meg szerettem volna köszönni a fogva tartást, a hideget, a kevés ételt és a kis tortúrákat. Egy álom ez a hely! Egészen biztos, hogy ajánlani fogom a közeli barátaimnak és a S.H.I.E.L.D. többi tagjának is – villantottam tízpontos mosolyt a hatás kedvéért, nehogy már csak neki legyen jó kedve itt. Állkapcsa megfeszült, ezzel elárulva számomra, hogy sikeresen kizökkentettem a gondosan felépített szerepéből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt gondolja, hogy nincsen gyengepontja, igaz? – emelte magasra állát, a közben közelebb lépett, majd ujjai közt elégedetten megszemlélte a képet – Nem tudom, hogy milyen istenkomplexusa van magának, de bebizonyítom, hogy igenis halandó! – lebegtette meg előttem a képet. A képet. Ami az éjjeli szekrényemen volt lehajtva, s megkértem Coulsont, hogy juttassa el Peggyhez. Ő volt az egyetlen, aki tudott rólam. <i>Rólunk</i>. – Mi az? Talán elvitte a szépfiú a nyelvét? – hajolt le hozzám, mire legnagyobb meglepetésére, egy nagyobb lendülettel lefejeltem. Amit nem hagyhatott szó nélkül, s torkomnál fogva megemelt, így kénytelen voltam talpra állni – Hát legyen! Ma az egyikük túléli a napot… - engedett el, majd megfordulva kifelé indult – Jó szórakozást! – szólt vissza az ajtóból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ott állt velem szemben teljes valójában. A cella sötét volt, az összes fényt mindössze egy régi lámpa halvány fénye szolgáltatta, amely néha elsötétült egy pillanatra. <i>Ketten maradtunk</i>. Egy szinten kíváncsi voltam rá, hogy vajon mire emlékszik az általam tanultakból, amiket megmutattam neki, de egyúttal féltem is. Képtelen lettem volna fájdalmat okozni annak a személynek, akit egykoron szerettem… és most is szeretem. Bármennyi idő is telt el azóta, sosem tudtam elfelejteni. Erre mondják, hogy az első nagy szerelem varázsa? Meglehet siettünk és itt rontottuk el. Néha felrémlik az a boldogság, amely eljegyzésünk napjának reggelén fogott el. Aztán délutánra a gyász maradt és a gyűrű a bársonydobozkában. Csak egy utolsó bevetés…<i> egy utolsó</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Idegőrlő percekig fürkésztük egymás tekintetét, legapróbb rezdüléseit, ám egyikünk sem mozdult. Képtelen lettem volna megtámadni őt, s ezzel ő sem állhatott másként, amikor rászánta magát és szegycsontomra célozva felém ütött. Elfojtva gondolataim áradatát, kitértem kemény ökle elől, s alkarommal blokkoltam a másik oldalról érkező csapást. Sorozatosan elhajoltam végtagjai elől, ami jócskán lefárasztott, de nem tudtam megütni. <i>A lelkem nem engedte.</i> Tegyük hozzá, hogy az elmúlt hónapok megpróbáltatási után nem voltam a toppon, így hosszú viaskodás… nem nevezném annak, inkább kétségbeesett küzdelem után, amikor a rám törő rosszullét elhomályosította tekintetem, fejemet két erős kar fogta satuba, s nem engedett. Állkapcsomat alulról nyomta acél végtagja, miközben realizáltam, hogy sikeresen elharaptam felső ajkam, aminek sós vére számba folyt, valamint vörös csíkot húzott a hideg fémen. <i>Magához szorított és én engedtem</i>. Talán utoljára leszünk közel ennyire egymáshoz, ám egy olyan ember által fogok meghalni, akit valóban szerettem. Hiába nem emlékszik, nem gondol rám, de hiszem, hogy valahol mélyen, még tudja a nevem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tedd meg Buck… - préseltem ki nehezen magamból, ahogy szapora lélegzetvételeit szőke tincsim között éreztem. Ha ez lesz az utolsó szavam, legalább legyen méltóságteljes, mára hogy. - De tudnod kell, hogy szeretlek…</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogyan egyre fogyott a levegő tüdőmből, s nehezebben ment a levegővétel, lehunytam szemeim, felkészülve a kegyes halálra, amikor megállt. Teste megremegett, karjai elgyengültek, de nem engedett. Tétovázott. Itt rontotta el. Egyszerű bábuként feküdtem karjai közt, várva a végre, ám az nem jött. Ő tartott, én megbíztam benne és hagytam magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Tudok egy kőrist,</div>
<div style="text-align: center;">
neve Yggdraszill,</div>
<div style="text-align: center;">
szép szál fehér fa,</div>
<div style="text-align: center;">
nedvesség fürdeti.</div>
<div style="text-align: center;">
Harmatot hullat</div>
<div style="text-align: center;">
völgy-ölekbe:</div>
<div style="text-align: center;">
örökzölden Urd</div>
<div style="text-align: center;">
forrása felett áll. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Onnét e lányok,</div>
<div style="text-align: center;">
titkok tudói,</div>
<div style="text-align: center;">
hárman a tóból,</div>
<div style="text-align: center;">
a fa tövéből.</div>
<div style="text-align: center;">
Egyik neve Urd,</div>
<div style="text-align: center;">
másiké Verdandi</div>
<div style="text-align: center;">
- rúnákat róttak -,</div>
<div style="text-align: center;">
Szkuld a harmadik,</div>
<div style="text-align: center;">
tettek törvényt,</div>
<div style="text-align: center;">
életre, halálra:</div>
<div style="text-align: center;">
emberfiának</div>
<div style="text-align: center;">
sorsot mondtak. </div>
</blockquote>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Keserű feldúltságomban jobbnak láttam kilovagolni a távoli tisztásra, ahol végre teljesen egyedül lehettem gondolataimmal, már csak el kellett oda jutnom. Kerestem valamit, ami még rám illett a régi ruháim közül, de csakhamar egy éles pengéhez kellett nyúlnom, hogy átszabjam korábbi öltözeteim. A fejemre húzott széles csuklya tökéletesen fedte arcom, s Naois dísztelen nyergében ülve senki nem ismert fel, amikor átvágtattam fényes Asgard széles utcáin, ami nem feltétlenül volt megengedett, ám ez engem cseppet sem zavart. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Végre újra itthon voltam. Voltam.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
Fegyvered mindig<br />
magaddal hordjad,<br />
ha utad akárhol:<br />
bizony, ki tudja,<br />
távolban hol lehet<br />
lándzsájára szükség</blockquote>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-24099484491973931672016-04-03T15:52:00.001+02:002016-11-02T16:56:10.454+01:0016. Szükséges rossz<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Igen, végre hónapok után megérkezett az új rész, amit nagyon sajnálok. Most jöhetnék a sulival, ráadásul, hogy tandolgozatot kellett írnom, de a legnagyobb szerepet az ínhüvelygyulladás okozta, meg persze az ihlethiány. Remélem azért még maradt pár olvasóm, akiknek szeretettel küldöm a részt és kíváncsi vagyok a véleményetekre, bárhol bármilyen formában. Hálásan köszönöm a díjakat, megpróbálom lassan teljesíteni az összeset. Nagy ölelés és puszi mindenkinek, utólag is kellemes ünnepeket, remélem jól telt a szünetetek! Amilyen gyorsan csak tudom, hozom is a következő részt. :3 S.B.Hawk<br />
u.i..: Követhettek Facebookon <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100008540115744" target="_blank">[ide]</a> és kérdezhettek tőlem bármilyen témában ask.fm-n <a href="https://ask.fm/SBHawk" target="_blank">[ide]</a> kattintva.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-CCEfcSmsJeY/WBoMh5AYmXI/AAAAAAAADY8/XGsqdgNbvv89ugObmMqdYfTaKEILRkQrQCLcB/s1600/16.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="283" src="https://3.bp.blogspot.com/-CCEfcSmsJeY/WBoMh5AYmXI/AAAAAAAADY8/XGsqdgNbvv89ugObmMqdYfTaKEILRkQrQCLcB/s640/16.png" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
Meg lehet változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tűnik, hogy ez a kettő - a végzet és a szabad akarat - együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér - ahol a végzet találkozik a szabad akarattal - ott jut szerephez az emberi viselkedés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Morgan Rice</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Valamikor 1000 körül…</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint alattomos tolvaj, úgy kúszott be egy óvatlan fénysugár a hatalmas hálószobába, a függöny és a fal közti apró résen. Egy hosszú, acélpenge formájában nyúlt el egészen a kényelmesnek tűnő ágyig. A szobába lassan három éve csak a három személy járt néha be, senki más. Itt tartották bezárva az emlékeket. Fájdalmas nyikorgással nyögött fel az ajtó nehéz acélszerkezete, midőn ismét megmozdították, hogy régi lakosát ismét a szoba falai közt tudják. Lassan három hosszú éve várták ezt az alkalmat, ám körülményei szörnyűvé tették eme emléket számukra, ugyanis nem kürtölték szét a Kilenc világban, hogy eltűntnek hitt hercegnőjük hazatért. Hazahozták… félholtan. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sietve cipelték, ágyra tették, órákon át kezelték, virrasztotta, könyörögtek és imádkoztak. Úgy tűnt minden rendben, hisz békésen aludt, meglehet sosem békésebben. Sebeit összevarrták, vérét lemosták, harci verejtékét letörölték, s atyai csókkal homlokán, szemlélték néhai törékeny testét. Alacsony volt, vékony, akár Asgard dús legelőin egy magányos fűszál, haja akár az arany és anyja révén lágyan göndör. Szeme pedig… mint a fehér éjszakák, vagy mint a frissen kovácsolt acél. Mikor szürkének látszódik, mikor kék. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Most már egészen más…</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>2014.11.03.</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, élvezi a vendégszeretetünket, White ügynök. – szólalt meg a maga gúnyos módján Strucker, miközben hátam mögött lépkedett – Vagy esetleg, hogy szólíthatom? Mert már abban sem lennék biztos, hogy ez a neve. Bár nincsenek kétségeim afelől, hogy kiválóan tudja átverni az embereket, ahogyan Furyt is sikerült, de tudja… mi ezt itt nem játsszuk. – Állt meg a két bakancs orrom előtt, de meg sem rezdültem látszólagos fenyegetésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kényelmesebb ágy jólesne, de köszönöm még élek! – Emeltem fel annyira fejem, hogy szemeibe tudjak nézni. – És engedje meg hadd jegyezzem meg, hogy a fűtés borzalmas, a kaja mindenesetre pocsék, biztos vagyok benne, hogy ezért nem szándékoznak megosztani velem egy falatot sem hetek óta – jegyeztem meg szarkasztikusan, kellően éreztetve vele a törődést, amit kaptam tőlük az elmúlt hónapban vagy többen. Igazság szerint itt nincs naptár, csupán esténként a Hold és a csillagok állásából tudom kikövetkeztetni, hogy mennyi idő is telhetett el. Ám amikor napokra ki lehetek ütve és nem érzékelek semmit a külvilágból, akkor elvesztem a fonalat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy meg van elégedve a szolgáltatásainkkal. Esetleg egy kényelmesebb bilincset nem óhajtana? Egy kis masszázst, netán gőzfürdőt? – Kúszott undorító vigyor keskeny ajkaira. Piszkosul élvezhette a helyzetet, hogy egy alig hatvan kilós nővel ilyen csúnyán elbánt. A kilók… nos, valahogy juttatnak valamit a szervezetembe, hogy ne haljak meg ennyi idő után, de azt mindenesetre akkor teszik, amikor nem vagyok magamnál éppenséggel. Lehetek vagy ötven, de az is meglehet, hogy kevesebb. Bármilyen meglepő, itt nincsen mérleg, ahol megnézhetném. A fürdéssel viszont nincsenek gondjaim. A jéghideg vízzel való lemosás, rendszeres és elfogadott dolog, ahogyan kínzásnak is elmegy nagyobb nyomáson.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most, hogy megemlítette, talán egy talpmasszázs jól esne, a hátamra még nem igazán nőtt vissza teljesen a bőr – válaszoltam továbbra is kedves és tisztelettudó stílusban. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor feltétlenül leküldöm Rumlowt, biztosan szívesen vállalja a megtisztelő feladatot. – Próbált megijeszteni, csak az volt a probléma, hogy már nem tudott mivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretettel várom! Remélem, jól szolgál az egészsége és nem jut túl sok oxigénhez a tüdeje! – Nem adtam meg neki azt az örömöt még véletlenül sem, hogy félni lásson, bár az áruló zsoldostól még csak a szempillám sem rebbent meg. Egy ilyen alaktól? Gyenge jellemre utal az, ki nem képes hűséges maradni, mikor szorul a hurok az elvei fiktív nyaka körül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy hallottam, nagyon is szívesen tölti önnel a szabadidejét. - Tekintete továbbra is arcomra szegeződött, mintha keresne rajta valamit, de nem találná, vagy netalántán memorizálná? Ki tudja, de hogy az az undorítóan szadista vigyort nem tűnt el arcáról, az holt biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondja… mire jó ez? – váltottam hirtelen hangnemet, inkább komolyat és megtörtet, bár nem voltam az, csupán untam a megkínoznak, majd félkómásan valamelyest felépülök és kínvallatnak napi rutinokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez? Mi történt, talán nem élvezi? Pedig amikor felszabdalták a hátát úgy tűnt, hogy még élvezte is – térdelt le fejem mellé, majd arcomat megfogva szembefordított hideg tekintetével – Pedig tudja, az ilyet kevesen élik túl. Nem mondanám, hogy nem volt eddig rá példa, de jobb az olyanoknak, mint maga, utánajárni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsit már unalmas a műsor, ha erre kíváncsi – préseltem ki magamból a szavakat, nem volt olyan könnyű úgy beszélni, hogy összeszorítják az álkapcsod. – Az olyanoknak, mint én? Miért milyen vagyok én? – kúszott könnyed mosoly ajkaimra, mintha nem érezném a helyzet veszélyeit. De már egyáltalán nem érdekelt. Kétlem, hogy tudná milyen is vagyok valójában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képzelje, van önben valami különleges, ami megvédi önt, egy szinten regenerálja. Én mindössze megkeresem ennek az erőnek a forrását, a mechanikáját, hogy hogyan került a szervezetébe, az alapi létét. – Elengedte arcom, aminek következtében háttal a fagyos és mocskos padlóra estem. Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de fékezve indulataimat és szenvedésem, összeszorítottam ajkaim. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt úgy mondja, mintha jót tenne velem, miközben halálra gyötörnek – jegyeztem meg epésen, amíg oldalamra fordultam. – Én viszont nem kérek ebből. Inkább öljön meg, lőjön le, csak egy golyó és fél másodperc, vessen ki a hóra vagy egy folyóba, nem számít, volt már rosszabb. Sejtem, hogy bizalmas infókra is vágy a felettese vagy csak maga a halálom mellett, de erő? Na, ne röhögtessen! Ez nem egy hollywoodi popcorn mozi, ébredjen már fel! Ön még Furynél is zakkantabb, ha ilyeneket feltételez rólam. – fejtettem ki nem túl kedvesen véleményem a dologgal kapcsolatban, de egyre jobban érdekelt, hogy pontosan mit is talált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább szükséges rossznak nevezném, mintsem jótéteménynek, de hálálkodnia nem kell, önzetlenül teszem. – Továbbra is ott ült az a vigyor az arcán, amit legszívesebben már letöröltem volna az öklömmel vagy a talpammal. Vajon meddig gyakorolhatta a tükör előtt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szükséges rossz? – vontam fel kérdőn szemöldököm, kedvem támadt az arcába röhögni. - Hirtelen majdnem megengedtem, hogy nyugodtan kínozzon és kísérletezzen rajtam… - jegyeztem meg gúnyosan, tartva a szemkontaktust vele, amit inkább már dühében létesített velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kíváncsi leszek két hét múlva is ilyen fényes kedvében lesz-e a kisasszony! – Nézett le rám fölényeskedő tekintetével, majd sarkon fordult és eltávozott. Elképzelni se tudom, mit tervezhet, de nem sejtetett túl jót. Ami az én esetemben a lehető legrosszabbat jelképezte, egy szinten viszont kíváncsi voltam rá.<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Valamikor 1000 körül…</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajgó végtagokkal ébredtem, amit a tudathasító fejfájásnak is köszönhetek javarészt. Ám ami még jobban meglepett, hogy eltűnt mellőlem az orvosok és szolgák hada, a hátam alól a kemény asztal, a homlokomról Anyám remegő keze és apám aggódó pillantását sem éreztem magamon. Mindezek helyett puha paplan közt feküdtem, a saját ágyamban, a kellemes melegben, csend volt, s mindezt jó Anyám nyugodt lélegzetvétele szakította meg, aki elaludt, miközben álmomat őrizte. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mozogni alig bírtam, de kiszáradt torkom hűs italért kiáltott, s mindössze az ágyam felén kellett túljutnom, mert a másik oldalon, az éjjeli szekrényen, ott pihent egy kancsó víz, valamint egy pohár. A másik hátráltató ok Frigga volt, nem szerettem volna felébreszteni pihenéséből. Belegondolni sem merek, hogy mit kellett megtennie, hogy most itt legyek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apropó, hogy itt legyek. Tisztán emlékszem, hogy Helheim hatalmas vaskapui előtt álltam. Furcsa volt, sötét és lelkileg nyomasztó. Nem éreztem magam egyedül, mintha több ezernyi szempár figyelt volna rám, ahogyan a nehéz, acélos szerkezet hangosan felnyögött, s teljes egészében kitárult előttem. Csontvelőmig hatolt a kifutó fagyos szél, s Hél, a holtak úrnőjének elégedett nevetésétől visszhangzott a világ. Sejtettem, hogy már csak az én lelkemre pályázik, elvégre ezt nyíltan közölte velem a sokadik születésnapomon. De legalább gondolt rám. Valami különös hang befelé hívott, s egyre csak húzott magához, ám ahogyan léptem előre, fájdalmaim enyhültek és lépéseim egyre lassabbodtak, míg végül megálltam. Egy lépés választott el. Nem kell több, csupán egy lépés és nincs többé fájdalom. De valahol mélyen legbelül, visszahúzott a lelkiismeretem. Még nem végeztem, nekem még dolgom van valahol. Nem halhatok meg így, azon kívül, hogy megszülettem, nem értem el semmit, s nem vagyok senki. A családban mindenki isten, király, trónörökös, én pedig egyszerű nő vagyok, kicsit sem egyszerű természettel és elképzelésekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
De mégis mi célom lehet még az életben?</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<i>Persze, ekkor még nem értettem, hogy mi vár rám…</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Isabell? – gyengéd női hang zökkentett ki gondolataim mély és zavaróan sötét tengeréből. Felé kaptam fejem, majd lesütöttem zavart tekintetem. Ölemben nyugvó tenyereimet vizslattam, fáradt tekintetemmel. Mondani szerettem volna neki valamit, de nem jött ki hang a torkomon és a feszült csendben vártam valamiféle megváltást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom… - préseltem ki tüdőmből nagy nehezen, eléggé nehezemre esett a beszéd, mintha egy tégla lett volna a mellkasomon, ami egyre csak nehezebbé vált. – Nem lett volna szabad elmennem. – Ennél azért valami kreatívabbat is kitalálhattam volna, de agyam megmakacsolta magát a magyarázatokat illetően. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lett volna szabad erőltetnem a házasságot – szólt bűnbánóan, mintha minden az ő hibája volna, nem az én „sorsomba bele nem törődömségem” vezetett volna mindehhez. </div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan tornáztam fel magam ülésbe, s furcsamód nem érzékeltem semmit a hatalmas vágásból. Egyszerűen nem értette, hogy mi történt. Tenyerem sietősen a hálóing alá futott, s megkereste a varratok helyét, ami nem volt ott. Egyszerűen eltűnt, ami ugyancsak felzaklatott. Fizikailag képtelenség nem belehalni, s nyom nélkül megúszni egy ilyen sebesülést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ti tehettek róla. El kellett volna fogadnom sorsom és elfogadva hozzámennem ahhoz, akit kiválasztottatok a számomra. – emeltem fel tekintetem, szembenézve Anyámmal, mint egykor azt akaratával nem tettem meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Valóban. Az lett volna a helyes. – Felállt, majd miután töltött nekem egy pohár vizet, leült mellém, s kezembe adta, aminek mozdulatát hálás pillantásokkal öveztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, Anyám! – Vettem el tisztelettudóan, s mohón megittam tartalmát, amire felettébb nagy szükségem volt már. – Én viszont helyesebbnek ítéltem, ha magam dönthetek az életem felől, még ha emiatt fel is kell rúgnom minden eddig általunk megszokott dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ezt valóban így gondolod? – enyhült meg arckifejezése mondataim hallatán, amit nem tudtam mire vélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen – jelentettem ki határozottan, meg nem szakítva a szemkontaktust.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Apádra ütöttél… - jegyezte meg halkabbra fogva szavait, miközben szemeivel arcom fürkészte, mintha meg szeretné jegyezni magában minden apró kis vonásom, de már mindegyiket ismerte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyedül a családban… Nem találja ironikusnak valamelyest, Anyám? - És bármennyire is ellenkeztem volna a szívem legmélyén, Anyámnak igaza volt, mint mindig. Jobban ismerte a családunk bármely tagját, mint az saját magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Pont olyan makacs vagy, mint Ő. – húzódtak szélesebb mosolyra vékony ajkai, s halvány ráncai, ilyenkor eltűntek sugárzó arcáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy nem szeretem, ha mások rendelkeznek az életem felől. – kaptam el tekintetem zavartan. Bármilyen bátornak mondhatnám magam, Anyám tekintetétől örökké tartottam, főleg attól, hogy egy nap a kedves szempár, csalódottá válik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Lám felnőttél… - figyelte félve a kimért mozdulatot, amin megerőltetve magam, s nem törődve az égető fájdalommal, ami ereimben tombolt, letettem lábam a fényes padlóra. Szokatlanul rövid volt az idő, ami alatt ujjaim leértek, vagy talán én emlékszem rosszul? Meglehet, elvégre lassan három éve nem jártam a szobámban, s nem aludtam kényelmes ágyamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lendületet véve lábaimra álltam, de elvesztettem egyensúlyom, így kénytelen voltam megtámaszkodni az ágy felső keretébe, ami a baldachint tartotta. A felső keretbe, amit egyébként sosem értem fel. Anyámat fél másodperc alatt láttam legalább tíz árnyalatot sápadni, ami napbarnított bőrén elég látványos volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Határozottan magasabbnak éreztem magam, s ahogyan letekintettem, megrettentem. Kifejezetten izmosabb voltam, formásabb, karjaim olyan vastagok voltak, mint egy harcosnak. Hajam hosszabb volt, derekam alá lógott, elfedve kissé szélesebb csípőmet. Ez pedig nem én voltam, nagyon nem. Képtelenség legalább húsz centit nőni ilyen rövid idő alatt, bár nem tudtam, hogy pontosan mennyi ideig is aludhattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Értetlenül meredtem rá, mire reszketeg hangon megszólaltam, egy kétségbeesett tekintett kíséretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyám… Mi ez az egész?</div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-34591901684024309942015-12-29T23:57:00.002+01:002016-11-02T17:46:11.644+01:0015. Csak utoljára<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: x-small;">[A sokat mondó bocsánatkérés és a véleménykérés helye, valamint tudatni az olvasókkal, hogy menyire szeretem őket. El nem felejteni megköszönni a sok megtekintést és a feliratkozókat!]</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-meZgWJtz56M/WBoYRh8P78I/AAAAAAAADZQ/-DKfBn3x5hAUTp8swkXsA46MgmaCpbUGACLcB/s1600/15.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="249" src="https://2.bp.blogspot.com/-meZgWJtz56M/WBoYRh8P78I/AAAAAAAADZQ/-DKfBn3x5hAUTp8swkXsA46MgmaCpbUGACLcB/s640/15.png" width="640" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq">
<br />
"Ha valóban van még elvégezni való munkám itt, nem pusztulhatok el. S ha elpusztulok, akkor nem volt már értelme annak, hogy éljek. Tegnap éjjel a polcokat néztem. A nagy életművek mind ezt bizonyítják... és ahogy születtem, - mert születtem valamire, különben miért lett volna az áldozat."<br />
Radnóti Miklós</blockquote>
<br />
<br />
Csepp – csepp - csepp. Az az i-deg-té-pő, monoton ritmus, amellyel a kövér vízcseppek a hideg követ érik. Követ? Sziklát. A szobának… veremnek bazaltból van az aljzata és valami furcsa megfagyott, régen még ragacsos és végtelenül mocskos anyag, ami kitölti a kövek közti rést. Szokatlan, mert a helység, amiben jelenleg fekszem kör alakú, viszonylag tágas, bár ezt aligha tudom még meghatározni, jobbára csak tapintásból és hogy nagyobb az átmérője, mint én kétszer. Sötét van, s a szemem még nem szokott hozzá a félhomályhoz. Afganisztánban vakító világosság volt. Kegyetlenül fázom és éhes is vagyok, két napja szinte alig ettem. És ez a kellemetlen égő érzés a hátamon, legszívesebben nekidőlnék a hideg kőfalnak és enyhíteném szenvedésem, de nem szeretném, hogy elfertőződjön, ha találkozik valami kellemetlen, idegen anyaggal, holott sokkal erősebb az immunrendszerem, mint az embereké. Lassan feleszmélek, ez a hely régen egy kút lehetett. Elárulja a poshadt szag, az a néhány kósza páfrány ott feljebb, az alakja, az anyaga, a párája és a hőmérséklete. Embertelen az a fájdalom, amit a minap átéltem és még mindig semmi ahhoz képest, amik majd ezután következnek. Fogalmam sincs mióta is fekhetek itt pontosan, egyszerűen csak beadtak egy jó adagnyi altatót és úgy gondolták minden el van rendezve. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Nem tudják ki is vagyok pontosan… </b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Én viszont azt nem miért aktiválódott a Tesseract darabja bennem.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Mert bennem van, de még mennyire.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Hisz’ meghaltam egyszer.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>De úgy isten igazán.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>A halandókért.</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>1250-es évek </b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Befogadtak, kiképeztek, annak ellenére, hogy nőnek születtem. Mindezt annak köszönhetem, aki megmentett, a Mentornak, Altaïrnak. El sem tudom képzelni hová kerülhettem volna nélküle, ha nem talál rám. Lehet, ott halok meg a pusztában, s az arra lévő vadállatok gyomra lenne koporsóm. Látszólag felvettem a vallásukat, bár sosem értettem kit is kéne tisztelnem pontosan. Ez persze indokot adott volna arra neki, hogy megöljenek, kivégezzenek, de csak egy ember tudott minderről, s nem tette meg. Tudta ki vagyok és feltétel nélkül hitt nekem. Bízott bennem, pedig semmi oka nem lett volna rá. Bár erről a vallás témáról volt egy igazán jó vitánk, amikor is megosztottuk egymással vallási nézeteinket, aztán előkerestük legjobb érveinket, végül kiderült, hogy egyikünk sem igazán hívő. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen közéjük tartoztam és az egyik legjobb voltam, igaz a kardforgatás nem mindig ment olyan jól, de kellő gyakorlással és megfelelő mesterekkel, ezt is kitanultam. Volt egy kötelező szokás a beavatás alkalmával, ami megnehezítette számomra az íjászatot, s szimbolizálta az egyedüllétet. Pontosabban a házasságra való képtelenséget, az örök magányra utaltságot, nem hiába „gyűrűsujj” a neve. Mert nem volt szabad szeretni, érezni a másik nem iránt való vonzódást, melyet nem hiányoltam, talán azért, mert sohasem volt tapasztalatom benne. Hozzátartozik, hogy azért is vágták le ujjunkat, hogy a rejtett pengének nevezett fegyver penge része, azon a helyen nyúlt ki és szedte áldozatait.<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>1257.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kevésszer éltem meg olyan forró nyarat, mint ami azokban a hónapokban volt. A meleggel nem is lett volna baj, csupán a szárazság és a homok rontotta helyzetünk. Az emberek az árnyékban menekülte vagy otthonaikba, s próbálták túlélni a nappalokat, majd sötétedés után láttak neki teendőiknek. Ezekkel szemben én makacs voltam és szüntelenül gyakoroltam a számszeríjjal, amit Altaïrtól kaptam. Néhány férfi a fal mellől figyelt engem, míg néhányan a lépcsőről, melyre hűs árnyékot vetett a magas várfal. Én voltam az egyetlen nő a Rendben, s ezzel előszeretettel piszkáltak engem naphosszakat, ám négy év múltán már megszokták látványom az ormótlan férfitestek között. Sokak ellenezték beavatásom, kiképzésem és nemtetszésüknek rendszerint hangot adtak a Mentornál, őt viszont nem érdekelte nyavalygásuk, tudta mire vagyok képes. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor Altaïr utazott, vitt magával. Bemutatott az Asszasszinok többi mentorának, eljutottam a fényes Itáliába, a kellemes hangulatú Hispániába, találkoztam az oroszok vezetőjével, akivel később közelebbi kapcsolatba kerültem és neki köszönhetem nyelvtudásom alapjait. Hónapokon keresztül leveleztünk, valamint megesett, hogy heteket töltöttem Moszkvában, amit már akkor is így hívtak. Igaz ekkortájt itt még csak egy kezdetleges csírája volt a rendnek. Ám visszatérve arra a bizonyos napra, ami megváltoztatta jövőm, s az emberiség felett álló Sors rabszolgájává tett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Nap magasan járt az égen, jelezve, hogy már nincs olyan messze a kívánt lehűlés. Továbbra is gyakoroltam, ám immáron íjammal, nem törődve az elviselhetetlen meleggel. A várfalon zúgolódásra lettem figyelmes a kapu felől, ami pillanatokon belül kiabálássá változott. Páran elrohantak értesíteni a Mentort a közelgő támadásról, aki a Polo fivérekkel tanácskozott valamin, amit kivételesen velem nem osztott meg, míg én a legmagasabb bástyánk tetejére futottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A Kán serege teljesen körülzárt minket embertelenül nagy seregükkel. Minden asszasszinra jutott vagy harminc mongol, de nem estünk kétségbe. Nem volt szabad. Fegyverekért rohantunk és egész éjszaka azokban pihentünk éberen, míg végül a támadást hajnalban indította Hülegü kán, mintegy utolsó bástyájaként a Rendnek, ezzel kívánva megbosszulni apja gyilkosait. Délig sikeresen védtük a várat, de veszteségeink nagyok voltak, ezért még egy utolsó nagy lépésre elszántunk magunkat. Egy utolsó lovasság kitör a kapukon, majd nyílt térre vezetjük át az várostromot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tervünk sikeres volt, s kellőképp megleptük vele az ellenséges sereget, akiket hiába öltünk százával, egyre csak többen és többen lettek. A csata közepén álltam és maréknyi seregünk elveszett a mongolok tengerében. Mögöttem Altaïr harcolt és nem tágítottunk egymás mellől egy pillanatra sem. Nem látszódott rajtunk az elkeseredettség vagy a kétségbeesés, helyette inkább a felelőtlen és elszánt vakmerőség, a hit. A sorsfordító szerencsétlenség akkor történt, amikor három méterrel távolabb kerültem tőle, s szemem sarkában egy kéttenyérnyi széles, kétkezes kard pengéjén egy kósza napsugár rövid táncot lejtett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt mondják, mindig van más választás… De mi van akkor, ha mégsem? Ezredmásodpercek alatt kellett döntést hoznom a legfőbb bizalmasom és megmentőm élete felől. Jól döntöttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://45.media.tumblr.com/1c841f6f1dbd5d268166201cd636493e/tumblr_mywaaq5hk71sqch25o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="288" src="https://45.media.tumblr.com/1c841f6f1dbd5d268166201cd636493e/tumblr_mywaaq5hk71sqch25o1_500.gif" width="320" /></a>Hosszú percekként játszódott le a pillanatok alatt történő jelenet. Ahogyan Altaïr felém kapja fejét, s hozzám indul az eloszló tömegben - valójában csak őt láttam, a többi csupán elmosódott sziluett volt életem némafilmjén. Az éles kard könnyen szelte át gerincemen keresztül a törékeny testem, míg keresztvasát a hátamon éreztem, majd pedig miután kihúzta a rövid időn elmúló fájdalmat, miközben a föld felé zuhantam. Fáradt voltam és patakokban ömlött belőlem az éltető, sötétvörös folyadék, de a koszos föld helyett, két erős kar között találtam magam, amiket először éreztem remegni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Alqlyl min tiraz blak huk</i> – Úgy suttogta nevem, mint hogyan az imáit szokta esténként. Mindig így becézett, én pedig sosem mondtam neki, hogy ne tegye. Valahogy ő máshogy ejtette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Emlékszel, mit mondtam erre az esetre? – mondtam elhaló hangon, szemeimet megerőltetve, hogy nyitva maradjanak, s ajkaimra egy halvány mosolyt erőltettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyenkor általában mindig azt mondják, „Ne aggódj, minden rendben lesz!”, de itt tudtuk, hogy már semmi sem lesz az. Hisz’ eddig sem volt teljesen. Ezek voltak azok a momentumok, amikor utoljára láttam Altaïr arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Erős karok közt cipelnek, de a durva vászon helyett, kemény páncéllal érintkezik arcom finom bőre. Az előbbi meleghez képest fázom és sötét van, már amennyit érzékelek a környezetemből, ahogyan megpróbálom résnyire nyitni szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódjon Hercegnőm, itthon van… - szólalt meg egy mély férfihang egészen közel hozzám. Nem gondolkodtam sokáig, azonnal felismertem királyi családunkhoz legközelebbálló személyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, Heimdall – mondtam elhaló hangon, nehezemre esett beszélni, mivel kegyetlenül fájt minden egyes apró mozdulat. El sem tudom képzelni, hogy hogyan is lehetek életben. Van bennem az a különös vágy, az az élni akarás, amit nem tudtak elvenni tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszú időnek látszott, pedig mindössze néhány perc lehetett, mikor beért a palotába karjai közt velem az Őrző. Körülöttem visszafogott, feszült kiáltások, valaki szívszaggatóan sír, míg egy jéghideg asztalra nem tesznek. Furcsa bizsergést érzek gyomrom körül, s gyógyító meleget. Apám a kard által megerősödött keze, övéhez képest gyenge kezemet fogja, sosem tarozott az érzékeny lelkületű emberek közé, de most itt volt. Éreztem reményét és azt a keserű elcsüggedtséget, ami ott bujkált benne valahol. Tudta, hogy el fog veszíteni. Szerettem volna hozzászólni, hogy tudja, mennyire szeretem és az én kicseszett hibám az egész, mert valójában az enyém volt. Amiért elszöktem, amiért nem voltam képes elfogadni a sorsom és hozzámenni ahhoz a balekhoz. Szerettem volna, ha tudja, mennyire jó apám volt. Én pedig mennyire nem érdemeltem meg…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Nem.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Ne altassanak el.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Kérem, ne!</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Csak hadd mondjam el neki.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>És Anyámnak.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Csak utoljára.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Hogy szeretem.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Sajnálom.</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felébredek. Lélegzem és élek. Egy őr alszik csendben az ágyam mellett, s néhányan a szomszéd teremben, talán az orvosok. Feszülten fújják ki a levegőt, idegességük, mint lappangó kór rám is átterjed. Szokatlanul meleg a mellkasom és a mereven csendet, csupán szívem vad dobogása töri meg. Továbbra is le vagyok kötözve, s semmim nem tusom mozdítani. De ereimben még folyik királyi vérem, s szentül hiszem, hogy én is istennek születtem. Csak még nem tudom miének. Elvégre, mi halhatatlanok vagyunk, vagy nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiáltani szeretnék, de nem tudok. Valami nincs rendben és a mellkasom majd’ beszakad, de a fájdalom egyre csak erősödik. Minden izmom megfeszül, ahogyan próbálom tűrni a fájdalmat, ám ekkor mintha a tengerbe dobtak volna összekötözött végtagokkal és egyre csak süllyednék lefele. Fulladok, testem minden porcikája a megváltó halálért könyörög, de én nem engedek neki </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Nem, nem szabad. Nekem még dolgom van a Földön. </b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Nem halhatok meg így, harc nélkül, ágyban.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Tudniuk kell, hogy szerettem őket.</b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b><br /></b></i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Én miért nem vagyok isten?</b></i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Körülötte zajos, kapkodó mozgás, lefogják vállam, s fogják kezem. Még érzem. Egy utolsó meleg csók homlokomon, mellette egy könnycsepp. Apámé. Érzem. Ismerem. A lány vagyok. De miért nem isten?</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="48" src="https://2.bp.blogspot.com/-nzVNYbzeB4Y/UFkY1hjKxQI/AAAAAAAADl0/jMpzHKdptEY/s1600/LivE-LineArt1-grungy.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>A jelenben…</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Halk léptek zajai ütötték meg fülem és egy rövid beszélgetésé, ahogyan egyre közeledtek. Hallani véltem a csúszós kőlépcső jellegzetes zaját, ahogyan a vastagtalpú katonai bakancsok érintkeznek érdes felületükkel, majd az öreg ajtó nyitódását, ahogyan kattan a zár és felnyög a régi acélszerkezet. A férfihang, nyugodt, kimért és tiszteletet parancsoló. Nem siet, ráérősen veszi a fokokat lefelé, rövid szavakkal irányítja az őröket, talán még akcentusa is van. Nem Rumlow, másról pedig nem tudok, így mindenesetre csak Strucker lehet. Ex-S.H.I.E.L.D.-es tudósunk… tudósuk. Vajon mi lehet a többiekkel a túloldalon? Fury egészen biztosan ideges, nem hinném, hogy ő hozatott volna ide. Tudom, hogy nem kedvel, vagy csak nem mutatja, de ez akkor sem az ő stílusa. A fényre ér… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-34109912452974917402015-10-31T16:15:00.001+01:002017-08-31T14:33:48.535+02:0014. Halál merev<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://31.media.tumblr.com/61e819d0c9ff7affe22c1396d6c5656b/tumblr_n5jr5yML7w1qlm9fno3_r1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://31.media.tumblr.com/61e819d0c9ff7affe22c1396d6c5656b/tumblr_n5jr5yML7w1qlm9fno3_r1_500.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
„Vannak igazságok, amiket ismerünk, de nem mondunk ki. Még magunknak sem, a sötétben, ahol mindnyájan egyedül vagyunk. Vannak emlékek, amiket látunk, és mégsem látunk. Elkülönülő dolgok, elméletivé válók, jelentésüktől megfosztottak. Vannak ajtók, amiket ha kinyitunk, sosem csukódnak be többé.” (Mark Lawrence)</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
S az ököl a tenyérbe ér, az ujjak összepréselődnek, az erek megdagadnak és az kezek minden egyes kis izma megfeszül, szinte berobban. Pontosabban csak a női kéz, melyet íj és kard edzett, sebek formáltak, de egy heg sem borítja, hisz az évszázadok alatt eltűntek… vagy valami más tüntette el. Energia. Színtiszta energia… varázslat. Mágia. A férfi karja hideg fém, élettelen, s mégis élettel teli. Nem vérzik, nincs alatta semmi… csupán a merev fém. A szemek szikráznak, a szívek összetörnek, s ezalatt csak suhan a táj, a szlovák határ, a városok, a falvak, az állomások… majd megállnak. Szokóvia. Addigra már rég felöltözte, sötét ruhák, eltakart arcok, ismeretlen identitás. Mielőtt kiindulnának a szobából, a nő, a kedves, a majdnem mennyasszony (özvegy?), még utoljára a karjába zárja a férfit. Ő csak áll, nem viszonozza az ölelést, nem érti, a nő szíve vérzik, egy sós könnycsepp végigégeti dühtől vöröslő arcát, érzi a vesztét, de nem sír. Nincs miért, kiért. A szerelvény megáll, a pillanat megfagy, megdermed, Európában ősz van. Afganisztánban szüntelen nyár, örökös forróság. Kint emberek tolonganak, de ők a másik irányba indulnak el, át a síneken, a vonatok között. És a férfi érzelemmentesen fogja a nő kezét, húzza maga után, s a megtört lélek hűségesen követi. Nem fél, nincs mit veszítenie. Amit már elveszíthetett, már elveszítette. Aztán a nyakába fúródik egy lövedék, nyugtató, de annyi, hogy egy lónak is elég lenne, jól tudják, hogy ő csak ennyitől marad nyugton. A gyengének látszó test összecsuklik a Tél katona karjaiban, abban a pillanatban visszatér régi énje, James, ez volt a neve, ahogyan karjai közt látja a szeretett… régen szeretett nőt. Tudja, hogy nem halott, de vasszíve megremeg. Lassan, szótagolva ejti ki régi kedvesének dallamos nevét. – Is-a-bell – suttogja, s ajkán imaként hant a három szótag. Feldereng benne egy régi emlék. A késő őszi, hideg délután, egy visszatérés, egy erdő, egy fa, két látszólag különböző hölgy, aki egy nő, egy nyakkendő. Az a bizonyos találkozás. Az olasz front.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyenruhás katonák jönnek, pontosabban H.Y.D.R.A. ügynökök, el akarják venni tőle a lányt, a foglyot, a kincset, de nem ereszti. Óvatosan felemeli, s makacsul tartja két kezében, fejét a mellkasának dönti, majd úgy viszi a sötét furgonba. A körülötte ülők nem értik a ragaszkodás tárgyát, jó-jó a lány szép, a teste kifogástalan, az arca gyönyörű, a haja, mint a friss búza, de ők nem látták azt, amit James… a szemeit. Az acélkék szempárt, ahogy világoskéken felizzott egy fagyos éjszakán. <i>Olyan, mintha halott lenne, elmélkedik már oly’ régóta először, újra. De tudja, érzi, hogy nem lehet az… halhatatlan</i>. Legalábbis emlékei azt súgják neki, de ezt senki más nem tudhatja. Megígérte, s akkor csókkal pecsételte. A jármű zötykölődik, és nem tud ellene tenni, szabályosan ingerli a rendezetlen ritmus, hol egyszer jobb… bal… jobb, jobb… bal. Elméje tisztul, s a nőt annál finomabban tartja. Emlékei közt megjelenik még valaki, olyan, mint a hölgy. Szőke fej, kék szemek, világos bőr, kedves mosoly, mocsárzöld egyenruha. Gondolatait eltereli, visszafokuszál a nőre, a kedvesére. <i>Olyan rég volt</i>… De a külvilág, az utolsó zökkenés, egy nehéz kovácsoltvas kapu éles csikordulása, orvmódul kitépi őt az emlékek tengeréből. A katonai jármű ajtaja egyszerre csak kinyitódik, s a fény ömlesztve tör be a helységbe. A zsoldosok kiszállnak, ő még egy vár egy pillanatot, magához szorítja, homlokon csókolja, mélyen emlékeibe zárja és sosem felejti. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Odabent elveszik tőle, a vasszív, mintha kénsavval öntötték volna le, olyan gyorsan olvad… vérzik. <i>De a parancs, az parancs</i>. Megkínzott lélekkel, lélektükrökkel áll a lélekölő monumentumban, amikor a tehetetlen testet, egy hideg fémasztalra helyezik. Nem tágít mellőle, áll az ablaknál, s nézi, ahogyan vért vesznek tőle. Vért vesznek, majd vizsgálják… de valami gond van. Van valami a lány vérében, aminek aligha kéne. A kutatók nem értik, s ekkor jelen meg egy úriember, arcán szigorú tekintettel, fekete kabátban, karján a szervezet jelével. Megszemléli a kis üvegcsében, hosszú ujjai közt a vöröses folyadékot, majd felrázza, s arca egyszerre megvilágosodik. Eltűnik néhány ajtó, s egy fal mögött, majd kezében egy jogarral tér vissza, a jogarban egy furcsán világító kővel. Kékkel, pontosan olyan árnyalatúval, mint ahogyan a lány szeme felizzott azon az éjszakán. Lelke szabályosan remegett, aggódott, de nem tehetett semmit. Baron von Strucker, mert így hívták az ottani vezetőt, megtartotta kezében a kis üvegcsét, s közelebb vitte hozzá a jogar kövét, mire az reagálásképp először halványan, majd egyre erősebben világított. A teremben néma csend és senki nem szól. Ne mer. Nem tud. Strucker megköszörüli torkát, s egy elégedett vigyor keretében az alvó nő mellett elsétálva, végighúzza jobb karján a különös jogart, a <i>Screptert</i>, mire a kecses, élettelen kar erei halványan kirajzolódnak. Egy kósza könnycsepp jelent meg a Tél katona helyén maradt, James csillogó, barna szemének szegletében. Már minden világos, az összes emlék elevenen él benne. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Majd elküldi, de ő nem akar menni. Szilárdan áll az ablaküveg mellett, mint egy szobor, egy <i>őrangyal</i>. Megbízása van, nincs más lehetősége, menni kell, nem szeretné, hogy megint abba a székbe ültessék, s ismét kitöröljék. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Irgalmatlan fejfájással ébredtem, bár ezen egyáltalán nem lepődtem meg. Egy támla nélküli széken ültem, bokáim a bútor lábaihoz, kezeim elöl, két combom között a támlához voltak erősítve a S.H.I.E.L.D. bilincseivel. Nem féltem, tudtam mi következik és nem tehettem ez ellen semmit. Pontosabban igen, de nem lett volna túl etikus a részemről, valamint gyűlöltem volna, ha meghazudtolom akkor önmagam. Lassan kilencszáz év munkáját, kemény küzdelmét dobtam volna el magamtól, több ezer áldozattal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Körülöttem sötét, s egy fény világított engem felülről. Hajam nedvesen tapadt bőrömhöz, hisz egy vödör víz segítségével ébresztettek fel. Szikár alak tűnt fel velem szemben, gusztustalan mosollyal, visszataszító arcán. Ismertem őt, a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozik, tehát minden bizonnyal nem eshet nagy bántódásom, ám cselt véltem felfedezni a helyzetben. Olyannyira naiv én sem vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Áh, Isabell! Üdvözöljük itthon! – sétált elém a fényre, jobb szemén a lencse élesen megvillant. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit ne mondjak, jó itthon lenni! – jegyeztem meg szarkasztikusan, egy látszólag barátságos mosoly keretében. – Bár nem igazán ilyen fogadtatásra számítottam…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez csupán szükséges formalitás! – Legyintett, ám a bilincseket nem oldotta fel, így kicsit sem éreztem magam biztonságban. – Ami azt illeti, lenne egy kis elbeszélgetnivalónk, ugyanis az aktája eléggé hiányos. – Húzott elő egy széket a semmiből, s kényelmesen letelepedett rá, ölében egy táblagéppel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az aktám minden olyan információt tartalmaz, amit érdemes rólam tudni és semmi többet. – erősködtem. Nem véletlenül hiányos az az akta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért én mégis inkább szeretném kiegészíteni. – Döntötte kisé oldalra fejét, majd nagy levegőt vett és nekilátott. – Mikor is született pontosan? – tapintott rá az általam legjobban utált kérdésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- 1984. április 6.-án. – válaszoltam pókerarccal, hisz az aktámban ez szerepelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben… - írt valamit a kütyüjén. – A szülei neve?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Benett és Katrina White. – Jutott eszembe két random név.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látja, ezt sem mondta el még senkinek! – Tekintett fel megjátszott örömmel. – Na és a vércsoportja?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ott van az aktámban, miszerint nullás, ráadásul plusszos. – Engedtem meg magamnak egy győztes mosolyt, Struckernek pedig az arcára fagyott a sajátja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És pontosan mióta is vezeti az tiszta, kozmikus energiát? – Kaptam egy erősen kérdő tekintetet, mire én ledermedtem. Fogalmam sem volt róla, hogy mit ért ez alatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen energiát? – kérdeztem vissza, s kezdtem kétségbeesni. Nem tudtam semmiféle… a franc.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor másképp kérdezem. Hozzáért valaha egy Tesseract nevű kockához? – Erőltette tovább magára azt az idegesítő vigyort a képére, de már csak nehezen tudta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs, milyen kockáról beszél! – véstem tekintetem az övébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ms. White kérem, nekem ne hazudjon! – Dőlt hátra a kipárnázott székben. – Én nem Nick Fury vagyok és kiszedem ezt az információt magából, ha belepusztul is! – sziszegte kígyó módjára. Végül felállt, leguggolt elém, s jobb kezével megfogva arcomat, elfordította fejemet először jobbra, majd balra. – Kár lenne ezért a csinos pofiért! Szóval kap még egy esélyt, ugyanis a H.Y.D.R.A. díjazza az engedelmességet. – szólt gúnyosan, miközben levette rólam a mocskos ujjait. Nekem pedig meghűlt a vér az ereimben, túlságosan is jól ismertem a szervezetet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Felesleges próbálkoznia, sosem csatlakozom, és semmit nem fogok kiadni – konstatáltam megjátszott magabiztossággal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó mind ezt mondja, ameddig meg nem érzik a fájdalmat! – Sétált ki elégedetten. – Értesüléseim szerint nagyon jó kapcsolatot ápol a pengékkel… nos, remélem az árammal is! - hallatott kárörvendő kacajt, én pedig szívem szerint a puszta kezemmel megfojtottam volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy erős férfikéz ragadta meg mindkét vállam, majd hátulról a fülembe suttogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdvözöljük itthon, Hawk! – nevetett fel ismerős hangon, aminek hatására a hideg végigfutott a gerincem mentén. – Bár nem számítottam rá, hogy itt találkozunk legközelebb, Szépségem! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudja Brock… - Tartottam egy kis szünetet, miközben hátradöntöttem fejem, hogy jól hallja – Sosem kedveltem magát!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezután garantáltan nem fog megkedvelni! – Vett elő egy harci bothoz hasonlító tárgyat, majd egyenesen a vállamhoz nyomta elektromos végét. – Bár ne rám haragudjon, tudni kell ez nem személyes! – Nyomta még erősebben jobb vállamhoz, én pedig némán, fogösszeszorítva tűrtem a megpróbáltatást. A fizikai fájdalom azonban nem volt a lelkiekhez mérhető. - Látom nincs valami beszédes kedvében… - sötétült el arca, majd elvette a sokkolót a lapockámtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő, amit éreztem, egy éles penge a húsomban, keresztül a hátam felső részén. Először nem túl mélye, majd ahogyan fokozatosan nem mondtam semmit, egyre mélyebbre ment. A vallatás célja azonban nem a halálom, ezért kénytelen volt Rumlow más eszközökhöz nyúlni. Természetesen volt nála korbács, amit inkább fétiscuccnak neveznék manapság, mint sem kínzóeszköznek. De tűrtem, mert tűrnöm kellett. Ahogyan a szíj alatt megadja magát a felsőm puha anyaga, felszakad bőröm felső rétege, s a vér szépen lassan végigcsorog hátamon, már amit a pamut nem bír már felszívni. Azt a kínt képtelenség megfogalmazni. Nem a fájdalmat, a megalázottságot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És a nő, mint a szikla. Könnyezik, vérzik, de nem sír, csupán nevet, akár egy megtébolyult angyal, mintha élvezné embert próbáló szenvedéseit. <i>Vár</i>. Várja, hogy a felszentelt hóhér elfáradjon, s megkeseredett kínzását abbahagyja. Belülről már ő is szenved. Nem érti miért… talán ragályos? A bús megtörtség végtelen az árulóban. Hiába vezet izmaiba gyilkos áramot, karcolja csontjait éles pengével, s dörzsöli sóval a lüktető sebeket. A nő csak nevet és nevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A monitorok mögött pedig mindenki halál merev.</i></div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4391570014436210689.post-52442558600195620312015-08-23T19:29:00.001+02:002016-11-04T11:39:03.638+01:0013. Gyenge pont<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Sértetlenül visszatértem Nyugat-Európából, s közben a kis könyvembe megírtam a részt, ami kivételesen hosszú lett és eléggé rendhagyó. Ne lepődjetek meg, ezt a fejezetet direkt így írtam meg. Ezek dalok segítettek az írásban, s Is karakterének a megformálásában is, valamint nagy valószínűséggel a következő rész is hasonló lesz. Közben visszatértem a régi designhoz, mivel nem készült el teljesen és nem bírtam már tovább, meg el is feledkeztek rólam. A gépemet leszázalékolták (értsétek úgy, hogy menthetetlennek mondták, de én azért még itt nyúzom, ameddig lehet). Egyébként ha van rá igény, szívesen írok arról a négy hétről, amit Svájcban, Franciaországban, Németországban, valamint Hollandiában. Visszatérve a designhoz, a szereplők modulon fáradhatatlanul dolgozom, mert sikeresen elvesztek, amit eddig megcsináltam. Még iztosan szerettem volna mondani valamit, de elfelejtettem, mire ezt írom, tehát csak annyit, hogy: Jó olvasást! Várom a véleményeteket! S.B.Hawk</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ja igen, szembe jutott: Indítottam egy kezdeményezést, hogy a Marveles blogok is összekapcsolódjanak, mint a filmek, ezért átvesszük egymás karaktereit, mindenki ahogyan tudja a másét. Van benne egy utalás, aminek a története Annaßeth blogján olvasható három részben. Itt is meg szeretném köszönni a cserét, valamint linkelném is az első részt, hogy a teljes végkifejletet értsétek: <a href="http://avengersff.blogspot.hu/2015/06/7-resz-elet-vagy-halal.html">x</a></div>
<div style="text-align: justify;">
A zenéket itt meghallgathatjátok, s közben a szöveget is megtekinthetitek: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=hYdX9ZhG0Sw&ab_channel=DannySmithTV">x</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ORnYNaTZGUU&ab_channel=RoseMathersLyrics">x</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Kp9HdHjUc3c&index=2&list=RDORnYNaTZGUU&ab_channel=519MeLina">x</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=otW9z2ABQu0&index=3&list=RDORnYNaTZGUU&ab_channel=HDlyrics2013">x</a> <a href="https://www.youtube.com/watch?v=KmfSJfA6m-k&ab_channel=GlamouurPR">x</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-vAsyt1gERGs/WBxlMKrgnCI/AAAAAAAADZg/HbA8Q7PCMXQz7IdM5h0G81ay_HBjrabDwCLcB/s1600/33.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="208" src="https://1.bp.blogspot.com/-vAsyt1gERGs/WBxlMKrgnCI/AAAAAAAADZg/HbA8Q7PCMXQz7IdM5h0G81ay_HBjrabDwCLcB/s640/33.png" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hajnalban a pályaudvaron várakoztunk a négy órakor induló vonatra. Bucky vékony bőrdzsekiben karolta át karcsú alakom, amit elrejtett vastag kabátja. Bal kezében egy átlagosnak tűnő utazótáskát hozott, ami a látszat ellenére tele volt fegyverekkel, míg hátán a ruháinkat cipelte. Ötletem sincs honnan szerzett nekem fekete bőrnadrágot, hozzá magassarkú csizmával - de taktikai szempontból okos döntés volt, hogy képtelen legyek normális tempóban futni. Az meg, hogy honnan tudta a méreteim, vagy, hogy kabátot miért nem vett nekem örök rejtély marad számomra. Ráadásul a védőszemüvegét is eltulajdonítottam, amit pedig anno nekem adott, a táskába süllyesztettem. Bármilyen gond nélkül elszökhettem volna akár az éjszaka folyamán is, de érdekelt hová is visz. A vonat lassan gördült be az állomásra, tűrhető mennyiségű késés után, mert a világ közlekedés ügyileg eléggé klisés és a vonatoknak kötelező dolguk késni. James, Bucky vagy már nem is tudom, hogyan nevezzem - de maradjunk a Buckynál, mert a Kapitánynak emléket állító múzeumban is úgy van megnevezve, mint "Bucky Barnes" - a kezemnél fogva húzott maga után, egy szimpatikusnak tűnő vagon felé. A korai időpont ellenére viszonylag sokan voltak a vonaton. Minden menyasszony ilyen szöktetésre vágyik...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>I've seen the world, lit it up </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>As my stage now </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Channeling angels in the new age now.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mi kapcsolatunk válságosabb csak akkor lehetne, ha engem is agymostak volna. Ezt a tényt - mármint, hogy Ő alig emlékezhet valamire - képtelenség megfelelően kezelni. Rosszabb, mint az Alzheimer-kóros lenne, hogy véglegesen nem tudna az előző életéről, úgy könnyebben elengedném. De így olyan, mintha az összes kis emlékképet, amit elraktározott, egy kis dobozba zárták volna, amin apró rések vannak. Ezeken keresztül pedig kiszivárog néhány kisebb információ, de frusztrálja, hogy nem tudja összerakni a nagy egészet. A találkozásokat, beszélgetéseket, neveket, személyeket, eseményeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>We were dancing all night</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Then they took you away, stole you out of my life </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>You just need to remember....</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A II. világháború idején úgy gondolták, hogy a gázkamra a legkegyetlenebb módszer a gyilkoláshoz, s a látszat alatt megteremtették a Tél katonáját. A technika azonban még kiforratlan volt, a mesterséges tudatmódosítás, az agymosás terén. A pszichés problémákkal nem törődtek, mint például a skizofrénia, a depresszió vagy az őrültség. És még csak a manipulált személyről beszéltünk, aki nem érez szinte semmit a hatalmas lelki kíntól. A leghumánusabb módszer a másik fél agymosása, hogy kölcsönösen ne tudjanak a másikról, egymásról. Kölcsönös agyhalál, egyfajta időutazás a szigorúan megismerkedésük előttre. A másik hatásos eljárás egy fokkal humánusabb, minthogy hagyjuk szenvedni az "őrző" felet. A likvidálás... csak egy golyó a fejbe. Ha ő nincs, nincs ki visszahozza a kísérleti alanyt. A legembertelenebb az észrevétlen manipuláció az öngyilkosságra. Képzett ügynököket küldenek a környezetükbe, hogy elhintsék bennük az önkezű halál gondolatát. Az én esetemben mindhárom módszert kipróbálták, s bánom, hogy most értem meg miért történtek ezek velem - s vagyok annyira erős, hogy emiatt nem végzek magammal saját kezűleg. Azóta ezen a téren nem változott semmi. Nyolcszázharminc éve folyamatosan a környezetem valamilyen úton-módon meg akar ölni. Barnes agymosása után viszont megtalálták, mind a Kapitány, mind az Én gyenge pontomat. Azután vajmi kevés dolog volt, ami Amerikában tarthatott volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>I will love you 'till the end of time, I would wait a million years...</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt túl sok lehetőségem a szabadulást illetően és eleve kíváncsi voltam rá, hogy hová akar vinni... Az érzésekhez kapcsolt emlékek végleges kitörlése elméletileg lehetetlen. Bizonyos eljárásokkal befolyásolni - elzárni - ugyan lehet őket, de a fontos monumentumok mindig megmaradnak. Csak megfelelően kell stimulálni a különböző érzelmi központokat és melyik érzelem lehetne erősebb a szerelemnél... Ez volt a tervem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A „B” terv az elektromos tudatmódosítás, de mivel nincsen hozzá eszközöm, így szóbakerülhet a <i>kognitív rekalibrálás</i>. Eszembe jutott, hogy leütöm és elszaladok, de van méltóságom és bántani sem szerettem volna. A „Zs” iniciatíva a halála volt, de sejthetitek, hogy egyből elvetettem. Még hiszek benne...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Feet don't fail me now</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Take me to the finish line </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>All my heart, it breaks every step that I take </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>But I'm hoping that the gates, </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>They'll tell me that you're mine. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A friss hóba burkolózott táj gyorsan repült el mellettünk. Pár órányi vonatút volt még vissza, de már untam az egészet. Itt nem lett volna túl okos döntés meglógni feltéve, hogy sem kedvem, sem erőm nem lenne egészen Moszkváig gyalogolni, mert Bucky nagy eséllyel utánam jönne. Viszont csak addig tud maga mellett tartani, ameddig én akarom - pontosabban követem. Most is épp görcsösen szorította kézfejem, nehogy egy pillanatra is elmozduljak mellőle. Kifelé bámult az ablakon, Én pedig őt néztem. Vonásai alig, de megváltoztak. A szédítő mosoly eltűnt, a barátságos szempár megkeményedett. A hajáról nem is beszélve, de nekem kifejezetten tetszett. Izmosabb lett, s talán még magasabb is. Hetven évvel öregebb, s annyival kevesebb. Üvegszilánknyi emlékekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Say you'll remember, oh baby, say you'll remember, oh baby ooh I will love you 'til the end of time.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap este óta egy szót sem szólt hozzám. Meglehet nem mert. Fél, hogy ráeszmél ki is volt valójában. Kibe szerettem bele. A sors fintora, hogy régen imádta az orosz akcentusomat az angolomban, s most én érzek így az angolja iránt az oroszában. Kihallatszik belőle Brooklyn. Mindig eszembe jut, amikor angolul tanított - évtizedekig távol voltam az államoktól -, amikor kijavította a kiejtésemet. A "th" betűkapcsolatot sohasem tudtam helyesebb kimondani. Ha nem ragaszkodnék hozzá ennyire, már rég nem lennék itt, vagy akkor ott...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>But I still remember that day we met in December, oh baby!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hallottam már a Tél katonájáról az évek során, de bele sem gondoltam ki lehet az. S visszatekintve mennyi mindent megtettem azért, hogy békés életünk legyen, szinte elborzadok... Nem tagadom összetűzésbe keveredtem az orosz maffiával, majd a részükké váltam, hogy biztonságban érezzék magukat tőlem. Féltek tőlem és a képességeimtől, s ez volt a középút. Vagy nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Big dreams, gangster Said you had to leave to start your life over.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az asszasszin rend a megszűnés szélén állt, nem rendelkeztünk szilárd tagokkal. Hiába voltam a Mentoruk, egyikőjük se tartotta vagy épp vette fel velem a kapcsolatot. Így beszivárogtam a maffia, majd a KGB berkei közé. Ami bevallom nem okozott nagy problémát - javarészt a túl sok ember és a szétziláltság miatt. Megszokott tény volt, hogy ahol három ember összegyűlt, ott az egyik besúgó. Mindent és mindenkit szigorú felügyelet alatt tartottak. Aki veszélyt jelenthetett - akár koholt vádak alapján - eltették lábalól. A rendszer behálózta a szovjet államokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én balett táncosként működtem a szervezetben. Megtörtük az újakat, akikből később ügynököket képeztek. Ezen felül az amerikai hadseregben teljesítettem szolgálatot áltábornokként, s titkosított katonai információkat közvetítettem beépített emberként. Egy időben táviratot kaptam Peggy Cartertől pár héttel a visszatértem után, hogy ismét a segítségemre van szüksége. Testőr kellett Amerika Kapitány mellé, aki képes eltűnni a tömegben és el tudja kerülni a Kapitány figyelmét. A hívószóra összecsomagoltam a szükséges holmikat és Szentpétervárról, egészen az olasz frontig ellovagoltam, hogy onnan repülővel az Egyesült Államokba jussak. Így keveredtem el később az olasz frontra, ahol találkoztam Vele. Oly hosszú idő után, végre találtam valakit, aki igazán szeret. Nem érdekelte honnan jövök, mi vagyok. Jöhetnék a közhelyekkel és az elcsépelt szövegekkel, hogy "Ezelőtt sohasem éreztem ilyet", de most megkíméllek benneteket ezektől a töltelék mondatoktól. Első látásra könnyen meglehet így történt. Az is lehet, hogy nem, de azt bonyolult lenne kifejteni. Steve védelmezése kötött össze minket, a mellette töltött hónapok kovácsolta a kapcsolatunkat törhetetlenné, s James "halála" tette halhatatlanná. Azon a napon mindketten meghaltunk. Én másodjára - vagy harmadjára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>De ne szaladjunk ennyire előre!</b> A zavartalan, új élethez el kellett hagynom a régit. A múltat, ami régóta kísért. A KGB-től nem tudtam megszabadulni, az asszasszinságot életem végéig cipelem, de az isteni mivoltot megtagadtam magamtól. Az oroszok nem akartak elengedni. Még mindig féltek tőlem - megjegyzem nem hiába. A végső fegyverük voltam, az aduász. A Fekete Sólyom. Érezték, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor végérvényesen kiszállok, ezért a Vörös Szoba keretein belül, létrehozták a Fekete Fátyol programot, ahol megpróbáltak hozzám hasonló nőket képezni. Kikötés volt a szőke haj, a kék szemek és a szép arc - bár ezek idővel kikoptak. A mai napig dolgoznak, sajnos eredménytelenül. A tökéletes másolat nem született meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>I’m a princess cut from marble, smoother than a storm. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>And the scars that mark my body, they’re silver and gold.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A felesleges mesét félretéve - ami idővel értelmét nyeri - elmentem az akkori Nagyfőnökhöz és elmondtam neki, hogy, ha akarja, ha nem, de kilépek. Gyanús volt. Azt mondta rendben, ha végrehajtom az Utolsó feladatot. Egy olyan küldetést, amit aligha merne bárki is megtenni, aminek a végrehajtásához különleges képességek kellenek és olyan szintű vakmerőség, hogy inkább nevezhetjük elmebetegnek és közveszélyes őrültnek. Egyáltalán nem olyan nehéz, hogy mi lehetett az „Öngyilkos Akció”. A II. világháborúban jártunk, nem nehéz kitalálni, hogy kinek a halálára vágyott sok fontos és kevésbé fontos személy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt mondták képtelenség. Azt mondták elment az eszem és inkább menjek haza és aludjam ki magam. Pihenjem ki a vodkát, amit aznap ittam. A Szovjet Unióban népbetegség volt az alkoholizmus. És én voltam a legjózanabb a tömegben. Beleegyeztem a feltételbe és egyáltalán nem törődtem a megjegyzésekkel, majd képes voltam lóháton ismét ellovagolni az amerikai táborig, valahol Ausztriában. De akkor már késő volt. Csak szánakozó pillantásokat kaptam, akik tudtak „rólunk”. Mindenki visszatért a küldetésről, csak Ő nem. Ő volt az egyetlen, aki feláldozta mindenét a hazáért. Így megmaradt nekem a gyász, majd megvárta vele a megfelelő pillanatot, s akkor végrehajtottam a végrehajthatatlant.</div>
<div style="text-align: justify;">
Idő közben Steve is eltávozott — mert meghalni nem volt kedve —, Stark tovább gazdagodott, Peggyvel pedig megalapítottuk a S.H.I.E.L.D.-et, bár én a nevemet nem adtam a dologhoz az álcám miatt — ugyan Peggy írt egy titkosított aktát rólam, amit a mai napig nem találtak meg, legfőképp, mert papíron van egy fekete borítékban. Feljebb léptem a katonai ranglétrán, majd megrendeztük a halálomat és visszatértem immáron Leningrádba. Vége. Vicces kis sztori nem? Nem?… Bocsánat, de enyhén pocsék a humorom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve a vonatúthoz és Bucky stílszerű elemzéséhez. Néha felvillan tőle egy-egy emberi mozdulat, de teljességében olyan, mint egy gép. Aludni nem is láttam tegnap óta, ami aggaszt. Küzdött az identitásával, nem emlékezett a saját nevére, hogy honnan jött, s gyakran megcáfolta a teljes lényét. Azt már eszemben sem volt elvárni tőle, hogy emlékezzen rám, ránk…</div>
<div style="text-align: justify;">
A kezemnél fogva, s nem a csuklómat ráncigálta. Fém karjával hozzám sem ért, de jobbjával görcsösen magához „kötött”, s nem eresztett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>But you fit me better, than my favourite sweater, and I know</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>That love is mean, and love hurts...</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Moszkvában átszálltunk egy nemzetközi vonatra, s egy éjszakát a vonaton kellett töltenünk, bármennyire is gyors ez az utazási mód. Lett időm észheztéríteni Jamest, vagy a Tél katonáját… Nem is tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
– James! – Szólítottam meg, de semmit sem reagált. – Barnes! – próbálkoztam újra, kicsit erélyesebben, s lábaimat átvetettem combjain, amivel sikeresen magamra vontam a figyelmét. Nagyjából eddig szólt az ötletem, innentől következett a spontán rész. – Hogy vagy? – Bár ennél jobbat is kérdezhettem volna. Bucky viszont olyan fejet vágott, mintha az után érdeklődtem volna, hogy: Na, és mi a véleményed a termonukleáris asztrofizikáról? A reakciója inkább a második kérdéshez illett. Tágabb pupillák az acélkék tengerben és két sokatmondó pislogás. – Köszönöm kérdésed, én is megvagyok! – válaszoltam az el nem hangzott visszakérdezésre. Nem hinném, hogy érdekelte a hogylétem. – Figyelj… – váltottam át oroszra — még mindig jobban (vagy csak szívesebben) beszéltem, mint az angolt. – Emlékszel, amikor betörtél a brookliny házunkba egy társaddal, és a fejemhez tartottál egy pisztolyt? Le kellett volna lőnöd… de nem tetted. – Megfogtam bal csuklóját, majd összeérintettem a tenyereinket. Elmélyedtünk egymás tekintetében, s úgy folytattam. – Hallottam rólad az évek során, nem vagy amatőr, vagy érzelgős, aki kiélvezi a lövés előtti fojtott pillanatot. Precíz vagy. Pontos, kíméletlen és gyors. Erre kezdtelek el tanítani, javarészt azért, mert csak ezekkel a tulajdonságokkal élheted… élhetted volna túl mellettem, mert én is ilyen vagyok. Akármennyire is kitöröltek ez megmaradt tőlem. Belőlem. – Könnyek gyűltek a szemembe. Basszameg. Szégyellném, ha nem miatta lenne. S Ő néma csendben hallgatott tovább. Teljességgel rám koncentrált, nekem pedig ki kellett használnom a helyzetet. A hálókabinunkban ültünk az ágyon, ami a szoba felét kitöltötte. Gyorsan az ajtóhoz léptem és reteszre zártam — végigkövette lépéseimet a védelmező szempár és feszülten figyelte legapróbb rezdüléseimet is. Akkor jött el a pillanat, hogy másképp igyekezzek stimulálni az agyát, mint ahogyan a kísérleti székben tehették. Olyan volt, mint egy számítógép, aki rosszul van programozva, s felül kell írni a harmadik fél parancsát, amely romba dönti a rendszert. Elő kellett szednem minden közös pillanatunkat, amiben nagy hatással lehettem rá, ami ebben a helyzetben kivitelezhető. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Can you see it?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>The worst is over</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>The monsters in my head are scared of love </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Észveszejtő lassúsággal sétáltam felé. Amikor kétlépésnyire voltam tőle, bal kezemet nyújtottam, amire lereagálta, s jobbját felemelte velem egymagasságban, hogy ujjaink találkozzanak félúton — ne kérdezzétek, ez honnan a fenéből jutott az eszembe, de a célnak megfelelt, és meglepődtem, hogy megtette, amire szavak nélkül kértem. Bal karját, viszont csak akkor nyújtotta, amikor szóval kértem. Bántotta a „fogyatékossága”. Szégyellte, s el szerette volna rejteni a világ elől. Ujjainkat összekulcsoltam és óvatosan az ölébe ültem. Megremegett, s nagyot nyelt — meglehet a közelségem miatt, de hagyta és tovább figyelt. Légzése szaporábbá vált, szemeivel keresni kezdte a lehetséges menekülő útvonalat, de rájött, hogy olyan nincs, s helyette megnyugodott égszínkék íriszeimben. S otthonra talált bennük. Homlokomat az övének támasztottam, majd lehunytam szemeimet és vártam. Olyan volt ez a perc, mint amikor táncoltunk egy kerti pavilonban az egyik bálon. Egyszerre vettük a levegőt, szívünk azonos ütemre dobbant, s tudtuk, hogy más ne számít.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Will you still love me </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>When I’m no longer young and beautiful?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Will you still love me</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>When I got nothing but my aching soul?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azok a legmaradandóbb emlékek, amikhez érzelmeket kötünk. Minél mélyebb, erősebb az érzelem, annál maradandóbb az emlék. Tudom, úgy hangzik, mint egy tündérmese, amit a kislányoknak mesélnek, de valóban nincs erősebb az igaz szerelemnél. Elraktározzuk az összes lehetséges helyre, s bármikor könnyen előhívjuk őket. A „szerelmes” agy pedig különösen érzékeny erre, s most ez kapóra jön. Itt van a gyenge pontja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Help me, I'm holding on for dear life, won't look down won't open my eyes...</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak... Szólalj meg, kérlek! - Suttogtam centikre lévő ajkaiba. - Hogy emlékszel-e... Bármire! - hangom már-már elcsuklott. Forró könnyeim végigégették napbarnított arcom. - Sajnálom! - rázta meg fejét nagyot nyelve. Ott, akkor elszakadt bennem valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Don't make me sad, don't make me cry </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sometimes love is not enough and the road gets tough I don't know why</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elengedtem kezeit, majd kapkodva elhajítottam levetett felsőmet. Bucky homlokán látni véltem az <b>ERROR</b> feliratot, s lélektükreiben a pillanatnyi kétséget, hogy racionálisak-e a tetteim. Ő valamelyest még épeszű volt, Én már rég nem. Kétségbeesetten csókolna kezdtem és a hirtelen lendülettől, végigdőltünk a kemény ágyon. Erre emlékezett...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Choose your last words, This is the last time, </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>'Cause You and I, we were born to die.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aludt, s most én figyeltem őt. Rá kellett eszmélnem, hogy az emberek kegyetlenek és sokszor a sötét oldaluk győz, a bennük rejlő jó felett. Saját magukat pusztítják ki, a környezetükkel együtt. Készek tönkretenni egymást, önző önérdekük érdekében. Az 1940.-es években ugyanezeken a gondolatokon rágódtam. Aztán jött Peggy a maga angolságával, pozitív és reményteljes világnézetével, hogy képesek vagyunk megnyerni a háborút; Howard a találmányaival, a sajátos jóságával és kitartásával. Valamint James. A humorával, az irántam érzett feltétlen szeretetével, a mosolyával, és visszarántott a híd széléről. Képtelen lennék eldobni azt az ajándékot, amit kaptam tőle. A híd - amin képzeletben álltam - a múlt és a jövő között húzódik. A két fél határán le szerettem volna ugrani, hagyni az egészet a fenébe, itthagyni a reményvesztett emberiséget a saját poklában és véglegesen hazamenni. Ahol szeretnek, megbecsülnek és tisztelnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Dear lord, when I get to heaven </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Please let me bring my man </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>When he comes tell me that you'll let him in </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Father tell me if you can</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szörnyeteget próbáltak belőle készíteni, de nem úgy sült el, ahogyan tervezték. Érez, mint egy ember. Egy férfi. Akit zárva tartanak a saját testében. Nagy valószínűséggel már akkor elkezdhették ezt a kísérletet, amikor foglyul ejtették 1942.-ben és magánzárkában tartották. Azt a néhány napot sem tudta felidézni utána.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hetven évvel a történtek után csak ő maradt meg nekem. Howard autóbalesetben meghalt, Peggy amnéziás rohamok közt kórházban fekszik, Steve akkoriban sem ismert. Buckyból csak a Tél katonája maradt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Baby can you see through the tears?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Térdeimet magam elé húzva, dőltem neki a falnak és néztem a még alvó férfit, akibe a megmaradt reményemet tápláltam. Van, ami nem változott. Ugyanaz a jóképű srác maradt, akiért ölnének a nők. Éljen a pozitív gondolkodás, valahol Szlováka határánál! Arca hirtelen eltorzult, s teste egészében remegett meg. Álmodott. Átfordult a másik oldalára, légzése szaporábba vált, izmai megfeszültek. Óvatosan mellékúsztam, majd lecövekeltem mellette. Tisztában voltam vele, hogy akár árthat is nekem, amikor felébred a rémálmából. Kockáztattam. Gyengéden végigsimítottam bal tenyeremmel, jobb bicepszén, amire felriadt. Fém végtagjával a torkom felé nyúlt, de gyorsabb voltam és elkaptam a tenyerét. Rámarkoltam és ellentartottam neki. Erős volt, de én még erősebb. Erősebb általa, s ellene.</div>
</div>
S.B.Hawkhttp://www.blogger.com/profile/14728915217342288282noreply@blogger.com5